Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.
Ülésnapok - 1892-155
406 1SS. országos Illés 189!. február ft.iu, estitörtíMii, adta oda, joggal megkívánhatja, és ha ezzel szemben odaállítom azt, miként ma a tisztviselőknek nehéz harczot kell folytatni a végből, hogy magukat és családjukat feutarthassák, és ha ehhez hozzáveszem még azt, hogy a mai kormányzati rendszer mellett nem mindig azon tisztviselő halad előre, ;i kinek fáradságos munka s hosszas tanulmány áll a háta megett, hanem az, a kit hatalmas proteetorok támogatnak, s ha ebből levonom azon consequentiát, hogy ma az államtisztviselőknek nemcsak jelene, de jövője is kétes és aggályos ; akkor csak joggal constatalhatom azt, hogy államunkban maga a kormány neveli azokat a proletárokat, a kiknek a száma ma ijesztően emelkedik, növekedik és szaporodik (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Ott van egyebek közt az állami adniinistratio legsötétebb képe, a hivatalos apparátusoknak igazán rozzant kereke : a napidíjasok intézménye. Ezek ma a kormánynak igazi lelketlen gépezetét képezik, (Igaz! Úgy van! a szélső halon.) a kik munkája nélkül megakadna az államgépezet összes küllője, kereke; de axért a kormány nem gondoskodik arról, hogy a gépezet ezen kerekei, mozoghassanak, hogy (Igaz! Úgy van! a székö balon.) azoknak élniök kell, tehát enni valót is kell nekik adni. De azért a t. kormány, úgy látszik, nem szándékozik oly intézkedéseket foganatosítani, melyek ezeknek a helyzetét elviselhetővé tegye, s nekik a megélhetés módjait megadja. (Igaz ! Úgy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Ezeknek a napidíjasoknak a helyzete hasonló a közönsége? rabszolgákéhoz, felébbvalóik, oly hatalommal rendelkeznek felettük, a milyen absolut hatalommal csak a legmüvelet- ' lenebb államok rabszolgái felett bírnak a felébbvalók s én azt hiszem, ha a t. kormány elnök őszinte akart volna lenni és őszintén igyekeznék megakadályozni a proletarianismus növekedését, akkor a legüdvösebb hivatását abban teljesítette volna, ha ezen törvényjavaslattal egyidejűleg az állami tisztviselők keretébe szorosan ugyan nem tartozó, de foglalkozásukat tekintve, az Írnokokkal egy kategóriába sorozható napidíjasok sorsán gyökeresen segítő és javító oly javaslattal is elő áll, mely azok megélhetési módjáról gondoskodik és nekik az állam szolgálatában eltöltött időhöz képesti nyugdíj vagy végkielégítési módozatai rae<>állapította volna. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezt követelte volna úgy magának az államnak, mint annak a humanismusnak érdeke is, mely elől kitérni így a legtágabb lelkiismerettel bíró kormánynak sem szabad soha. Ha a t. kormány az őszinte szót megszokta volna hallgatni, és csak egy alkalommal is megakarná kérdezni a közvélekedést, kérdezze meg, hogy ez a közvélekedés mit tart erről a szőnyegen levő reform-javaslatról, e javaslatról, mely ismét csak félrendszabályokat akar életbeléptetni, kérdezze meg, mit tart különösen a t. kormánynak azon eljárásáról, hogy előtte nem az a ezé], hogy a hivatalnok a közügyeket szolgálja, hanem ezeket csak eszköznek tekinti, s hogy a hivatalnokoktól a munkát a legpontosabban megkívánja, de legkevésbbé sem becsüli meg. Nálunk, t. ház, valamely hivatalnok a legjobban, a legszorgalmasabban dolgozhatik, azért a közi, a ki szorgalmasan dolgozik és a közt, a ki nem dolgozik semmit, csak a fölebbvalója sleppjét tudja szépen és tetszetősen hordozni, megkülönböztetést alig tapasztalunk, de sőt azt kell tapasztalnunk, hogy azt a hivatalnokot, a ki sokat és szorgalmasan dolgozik, de nem hajlandó az uszályhordozásra, még jobban megterhelik munkával, és mert azt tartják róla, hogy képes betölteni azt az állást, meghagyják abban az állásban, tehát hogy valamely keveset dolgozó, de a slepphordozáshoz igen is értő egyén fölé ne emelkedhessek, elő sem léptetik. (Úgy van! a szélsőbalon) Más országban, t. ház, az a hivatalnok, a ki úgy szorgalma által, mint qualificatiója folytán a többi felett magas niveaun áll, nemcsak soronkivűli előléptetésben részeltetik, de még pénzbeli jutalomban is részesül. (Igaz! a szélső baloldalon.) Hát, t. képviselőház, helyes intézkedés is ez, mert ez által az a hivatalnok még jobban, még többet, és még szorgalmasabban fog dolgozni, mert ez nevelvén az ő ambitióját, a rábízott ügyek szabatos és alapos elintézésének is kiváló előnyére szolgál, tehát magának a köztekinteteknek is kiváló előnyére válik. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Á t. ministerelnök úr bizonyára azzal fog érvelni ellenünk, a kik a tisztviselők helyzetét gyökeresen akarjuk javítani, hogy az állam mai pénzügyi helyzete nem bírja meg a gyökeres javítást, mert az az egyensúly, mely az állampolgárok legnagyobb áldozatai révén állt elő, menten fölbillen, mihelyt a jogosult igények teljes kielégítéséről van szó. Ha a t. ministerelnök úrnak ez az egyedtíli érve, akkor joggal kéidheti az a hivatalnok osztály, mely reggeltől estig az államnak adja oda munkásságát: hogy mi jogosítja fel a t. kormányt arra, hogy velük izemben a szemfényvesztés játékát űzze, hogy pusztán rangosztályokba sorozza őket, üres ezímeket és rangot adjon nekik, a helyett, hogy fizetésüket emelné? (Helyeslés és szélső baloldalon.) Ha az állam mai helyzete nem engedi meg azt, hogy a tisztviselők helyzetén javuani lehessen, akkor az én vélekedésem az, hogy inkább odázza el ezen javaslat keresztülvitelét, mert ezzel a helyzeten segíteni nem fog, sőt fokozni és nevelni