Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-155

156. országos ülés 1893. február 9-éu, egttt8rt8kon. 40S hivatva van segíteni ezen a helyesen alkalma­zott administratio. (Úgy van!Helyeslés jd>b jelöl.) Horánszky Nándor t. képviselőtársam meg­támadja a rangosztály institutioját, s attól fél, hogy ez a Dieten-classe-féle rendszer majd olyan gépezetet inaugurál, a mely képes arra, hogy ezekből a mi tisztességes, jóravaló állami tiszt­viselőinkből majd olyanokat teremtsen, mint a minők voltak azok a hivatalnokok, kik az öt­venes években azt az önkénytes kényszerköl­esönt kerezttíl hajtották, olyan gépezetet, mely alkalmas lesz arra, hogy később majd tisztviselői karunk tiszti mondurba öltözzék, és nem tudom, oldalára akasztja-e az aranyozott és gyöngyhá­zas markolatú híres spádét, — (Mozgás bal felül.) nem tudom, hogy eontemplálja ezt a képviselő úr, a kétfejű sasos vagy a magyar czímerrel? (Mozgás bal felöl.) Méltóztassék elhinni, t. ház, hogy a rang­osztály-gépezetnek ezen veszélye csupán kép­viselőtársam merész képzeletében leledzik, és olyan meszsze áll a valóságtól, ínég messzebb, mint az a masina állott, melyet boldogult Ber­nát Gáspár látott, a melynek egyik oldalán be kellett dobálni a krumplit, a másik oldalán rögtön kiesett egy részeg tót. (Derültség.) Be­vallom, hogy magam is gondolkoztam azon, s helyeseltem is, nogy ha már az egyetemi és mű­egyetemi tanárok, valamint a néptanítók rang­osztályba nem Boroztattak, hogy ugyanez történ­jék a gymnasiumok, reáliskolák, a tanítóképzők tanáraival, valamint a polgáriiskoíák tanítóival is. De ha úgy vetem fel a kérdést, hogy mi előnyük volna az illetőknek ebből, akkor kény­telen vagyok rá azt felelni, hogy akár soroztát nak rangosztályba, akár nem, az a fizetésrneny­nyiség, az a javadalmazás, az a lakpénz, a mi itt megállapítva van, rájuk nézve okvetlenül fenn i fog állani, és az az előnyük van ebből, hogy előre tu íjak, hogy minő áthelyezési, költözkö­dési illetményekben, minő napidíjakban, miféle osztályú útij egyekben részesülnek. Ezzel áll szemben ;;z a szerintem el netn fogadható érv, hogy a rangosztály határozza meg az állást és tekintélyt tiszttársaikkal és a társadalommal szemben. Nem hiszem, hogy létezik a mi jóra­való tanárikarimkban egyetlen agy ember is, :i. ki ne ismerné és tudná azt, hogy a tekintélyt csak kettő adja meg. Egyik az a műveltség, az a szakismeret, melylyel minden egyén hivatalá­val szemben bir, és az a gondosság, az a lelki­ismeretesség, melylyel hivatalos teendőit végzi. Ezen az alapon nem lehet a rangosztályba való helyezésben semmiféle sértőt, látni tanárainkra nézve. De, t. ház. legyen szabad kitérnem egy olyan kérdésre, a mi még a vita alkalmával fel nem vettetett. Szolgáljon erre okúi az, hogy nem szándékozom a részleteknél többé felszó­lalni. Ez pedig az, a mit valószínűleg sokan felvetnek, a tanárok fizetésének emelése és kor­pótlékuknak 200 frtra való kiegészítése. Én csak kisebbik érvnek tartom azt, hogy a velünk szomszédos Ausztriában a tanár korpótléka va­lóban ilyen, minálunk, elismerem, kisebb, de viszont Ausztriában az alapfizetés kisebb, nálunk pedig az alapfizetés nagyobb. Ezeknek ered­ménye egybevetve mindkét tanári karnak fize­tését meglehetősen egyenlővé teszi akár itt Magyarországon, akár a szomszéd Ausztriában. De sokkal nagyobb súlyú az az érv, az a kü­lönbözet, a melyre utalnom kell, mely külön­bözet tényleg az állami tanárok fizetése és a felekezeti tanárok fizetése között ma fennáll. És nem zárkózhatunk el annak tudatától, hogy vala­mint az államnak fog kelleni segélyezőleg hatni arra, hogy néptanítóinknak fizetési minimuma rendeztessék, hasonlólag az országnak feladata lesz az, hogy a felekezeti tanárok fizetési mini­mumának megállapítását lehetővé tegye; lehe­tővé tegye azt, hogy a felekezeti intézetek meg­maradjanak a niveaun, rendelkezzenek olyan tanerőkkel, a milyeneket az állam, az ország közoktatásügyének érdeke megkövetel, mert ha ezt nem tenné meg, akkor megeshetik, hogy számos felekezeti intézetet meg kellene szün­tetni, és azt érnők el, hogy ez által az állam terhei szaporodnának, mert neki kellene gon­doskodni ezen megszüntetett iskolák pótlásáról. Nagyon gondosan kell tehát ezen törvényjavas­latban a fizetési, — nem fokozatok, — hanem mennyiségek megállapításánál eljárni. Es most már erről szólva, midőn előrebocsájtottam azt, hogy e keretben a fizetések javíthatók és javí­tandók is az ország pénzügyi megerősödésének arányában, véleményem szerint a polgári iskolai tanítók azok, a kik majdnem ugyanazt a mun­kát végzik, mint a gymnasiumi tanárok, még is ezek aránytalanul rosszul vaunak dotálva; mert míg a gymnasiumi tanárok a IX-ik rangosztályba soroztainak, és némelyikének a VÍII-ik rang­osztályba való előléptetés is lehetővé van téve, addig a polgári iskolai tanítók a X-ik, a segéd­tanítók pedik a Xl-ik raugosztályba vannak felvéve. Én szükségednek tartom, hogy ezek már most legalább a X bol a iX-ikbe, a pol­gári iskolai segédtanítók pedig a Xl-ből a X-ik rangosztályba osztassanak. Hozzáteszem, hogy én tudom, ismerem azt, hogy a legtöbb, legnehezebb, leglélekölőbb és testölőbb munkát végzik részint w posta- és távírda alkalmazot­tak, másrészt a pénzügyi és adóhivatali alkal­i.l*

Next

/
Thumbnails
Contents