Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-155

156. országos ülés 1893. február 9-éu, egttt8rt8kon. 40S hivatva van segíteni ezen a helyesen alkalmazott administratio. (Úgy van!Helyeslés jd>b jelöl.) Horánszky Nándor t. képviselőtársam megtámadja a rangosztály institutioját, s attól fél, hogy ez a Dieten-classe-féle rendszer majd olyan gépezetet inaugurál, a mely képes arra, hogy ezekből a mi tisztességes, jóravaló állami tisztviselőinkből majd olyanokat teremtsen, mint a minők voltak azok a hivatalnokok, kik az ötvenes években azt az önkénytes kényszerkölesönt kerezttíl hajtották, olyan gépezetet, mely alkalmas lesz arra, hogy később majd tisztviselői karunk tiszti mondurba öltözzék, és nem tudom, oldalára akasztja-e az aranyozott és gyöngyházas markolatú híres spádét, — (Mozgás bal felül.) nem tudom, hogy eontemplálja ezt a képviselő úr, a kétfejű sasos vagy a magyar czímerrel? (Mozgás bal felöl.) Méltóztassék elhinni, t. ház, hogy a rangosztály-gépezetnek ezen veszélye csupán képviselőtársam merész képzeletében leledzik, és olyan meszsze áll a valóságtól, ínég messzebb, mint az a masina állott, melyet boldogult Bernát Gáspár látott, a melynek egyik oldalán be kellett dobálni a krumplit, a másik oldalán rögtön kiesett egy részeg tót. (Derültség.) Bevallom, hogy magam is gondolkoztam azon, s helyeseltem is, nogy ha már az egyetemi és műegyetemi tanárok, valamint a néptanítók rangosztályba nem Boroztattak, hogy ugyanez történjék a gymnasiumok, reáliskolák, a tanítóképzők tanáraival, valamint a polgáriiskoíák tanítóival is. De ha úgy vetem fel a kérdést, hogy mi előnyük volna az illetőknek ebből, akkor kénytelen vagyok rá azt felelni, hogy akár soroztát nak rangosztályba, akár nem, az a fizetésrnenynyiség, az a javadalmazás, az a lakpénz, a mi itt megállapítva van, rájuk nézve okvetlenül fenn i fog állani, és az az előnyük van ebből, hogy előre tu íjak, hogy minő áthelyezési, költözködési illetményekben, minő napidíjakban, miféle osztályú útij egyekben részesülnek. Ezzel áll szemben ;;z a szerintem el netn fogadható érv, hogy a rangosztály határozza meg az állást és tekintélyt tiszttársaikkal és a társadalommal szemben. Nem hiszem, hogy létezik a mi jóravaló tanárikarimkban egyetlen agy ember is, :i. ki ne ismerné és tudná azt, hogy a tekintélyt csak kettő adja meg. Egyik az a műveltség, az a szakismeret, melylyel minden egyén hivatalával szemben bir, és az a gondosság, az a lelkiismeretesség, melylyel hivatalos teendőit végzi. Ezen az alapon nem lehet a rangosztályba való helyezésben semmiféle sértőt, látni tanárainkra nézve. De, t. ház. legyen szabad kitérnem egy olyan kérdésre, a mi még a vita alkalmával fel nem vettetett. Szolgáljon erre okúi az, hogy nem szándékozom a részleteknél többé felszólalni. Ez pedig az, a mit valószínűleg sokan felvetnek, a tanárok fizetésének emelése és korpótlékuknak 200 frtra való kiegészítése. Én csak kisebbik érvnek tartom azt, hogy a velünk szomszédos Ausztriában a tanár korpótléka valóban ilyen, minálunk, elismerem, kisebb, de viszont Ausztriában az alapfizetés kisebb, nálunk pedig az alapfizetés nagyobb. Ezeknek eredménye egybevetve mindkét tanári karnak fizetését meglehetősen egyenlővé teszi akár itt Magyarországon, akár a szomszéd Ausztriában. De sokkal nagyobb súlyú az az érv, az a különbözet, a melyre utalnom kell, mely különbözet tényleg az állami tanárok fizetése és a felekezeti tanárok fizetése között ma fennáll. És nem zárkózhatunk el annak tudatától, hogy valamint az államnak fog kelleni segélyezőleg hatni arra, hogy néptanítóinknak fizetési minimuma rendeztessék, hasonlólag az országnak feladata lesz az, hogy a felekezeti tanárok fizetési minimumának megállapítását lehetővé tegye; lehetővé tegye azt, hogy a felekezeti intézetek megmaradjanak a niveaun, rendelkezzenek olyan tanerőkkel, a milyeneket az állam, az ország közoktatásügyének érdeke megkövetel, mert ha ezt nem tenné meg, akkor megeshetik, hogy számos felekezeti intézetet meg kellene szüntetni, és azt érnők el, hogy ez által az állam terhei szaporodnának, mert neki kellene gondoskodni ezen megszüntetett iskolák pótlásáról. Nagyon gondosan kell tehát ezen törvényjavaslatban a fizetési, — nem fokozatok, — hanem mennyiségek megállapításánál eljárni. Es most már erről szólva, midőn előrebocsájtottam azt, hogy e keretben a fizetések javíthatók és javítandók is az ország pénzügyi megerősödésének arányában, véleményem szerint a polgári iskolai tanítók azok, a kik majdnem ugyanazt a munkát végzik, mint a gymnasiumi tanárok, még is ezek aránytalanul rosszul vaunak dotálva; mert míg a gymnasiumi tanárok a IX-ik rangosztályba soroztainak, és némelyikének a VÍII-ik rangosztályba való előléptetés is lehetővé van téve, addig a polgári iskolai tanítók a X-ik, a segédtanítók pedik a Xl-ik raugosztályba vannak felvéve. Én szükségednek tartom, hogy ezek már most legalább a X bol a iX-ikbe, a polgári iskolai segédtanítók pedig a Xl-ből a X-ik rangosztályba osztassanak. Hozzáteszem, hogy én tudom, ismerem azt, hogy a legtöbb, legnehezebb, leglélekölőbb és testölőbb munkát végzik részint w posta- és távírda alkalmazottak, másrészt a pénzügyi és adóhivatali alkali.l*