Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.
Ülésnapok - 1892-155
404 15 »- országos ölés 1898. február Ö-éu. esfttürtíkSn. ínazottak: ezekről gondoskodni, ha a pénzügyek megengedik, első kötelesség leend. Ezzel megmondtam, hogy én e törvényjavaslatnak első 21 szakaszát és az azzal kapcsolatos a) és b) mellékletet, mely a törvényjavaslat tartozékát képezi, azt eorrectnak tartván, elfogadom. A 22., 23., 24. és 25. szakaszok intézkednek a törvényhatóságok állami javadalmazásának felemeléséről. Én megvallom, ha azt állítottam az elsőre, hogy a tervezet magán az állandóság jellegét viseli, kénytelen vagyok elismerni, hogy ez ezen négy sz kaszra nem így áll, és nem is szeretném, hogy ee az állandóság jellegét viselje magán. És nyíltan kimondom, hogy én szerencsésebbnek tartottam volna, ha ez a négy szakasz, a mely a tőrvény hatóságok ja vadalma sásának felemeléséről szól, küiön törvényben terjesztetett volna a ház elé, és elismerem azt, hogy legjobban szerettem volna, hogy ennek megállapításai csak 1893 ra terjedjenek ki. De elismerem egyszersmind azt, hogy a kormánynak nem volt ideje e javadalmak fölemelésére és a fizetés de egyenlővé tételére nézve gyökeresen intézkedni. Tudom, hogy az országnak szüksége van jó közigazgatásra is. Már pedig ennek alapföltétele a közigazgatási tisztviselők becsületes fizetése, olyan, mely egyrészt a megélhetést, másrészt a függetlenséget is biztosítsa. E mellett előfeltétele, hogy azon aránytalanságok, melyek a különböző törvényhatóságok alkalmazottjainak javadalmazása között fönnállanak lehetőleg megszuntettessenek. Az ügyek gyors elintézésének követelménye az it, hogy a személyzet, leginkább a segédszemélyzet szaporíttassék, mert e nélkül sem az ügymenet gyorsasága, sem, kivált a. járásokban, a községekben való ellenőrzés nem létesíthető. Semmi sem bizonyítja jobban azt, hogy az or-zág közönsége átérezte a közigazgatás e követelményét, mint az, hogy tényleg számos megye törvényhatósági bizottsága kész volt a javudalomemelést önmegadó?tatás útján is lehetővé tenni. Annak pedig, hogy mily aránytalanságok állanak fenn, alig van nagyobb bizonyítéka, mint az előttem levő kimutatás, mely az egy-enlőtleaségeket világosan elénk tárja. Itt a nógrádmegyei tiszti fizetések vannak alapúi véve, és azokkal szembe van állítva a többi megyék javadalmazása. A különbözetek jellemzésére csak egy-két példát hozok fel. A főszámvevő Nógrádban 1000 frtot kap, Pest-Pilis Soltban 500 zal többet, Nyitrában 400-zal, Baranya és Fehérmegyében 300-zal, Pozsonyban 200-zal többet. Az ellenőr, a könyvelő több fizetést kap Szabolcsban 500, Pestmegyében 400, Zemplénben 100 frttal. Ezen gyökeresen segíteni az államosítás van hivatva. A míg azonban az illető törvényjavaslat megszerkesztetik, és az államosítás le lesz tárgyalva, és keresztíílvíve, addig mindenesetre letelik néhány év. Addig pedig a közigazgatás nem panghat, a közigazgatási tisztviselők nem böjtölhetnek. Ezen segíteni lehetne a rangosztályba sorolással, csakhogy ez beleütközik a megyei önkormányzat elveibe. E dilemmából kell kisegítő útnak lennie, és van is. E törvényjavaslat 23-ik szakasza utasítja a megyéket, hogy először az itt nyert javadalmazási többletet a szükséghez képest oszszák be, és állapítsák meg újból a tisztviselők fizetésé*. Ugyanez alkalommal lehetne utasítani a megyéket arra, hogy a szükségnek, a méltányosságnak arányában és indokaihoz képest állítsák be malmost újból a tisztviselői fizetéseket. Mindezen megállapodá ok felterjesztendők lesznek a belügyministerhez, és akkor lesz ideje és módja annak, hogy ezen előterjesztésekből töröltessék mindaz, a. mi azokban túlzott, a mi azokban indokolatlan, és állapíttassák meg mindaz, a mi indokolt, a mi szükséges. Ezen az alapon az egalisatio megtörténhetik mármost, és épen azért, mert én hiszem, hog\ r ez megtörténik, mert én meg vagyok győződve, hogy a kormány erről gondoskodni fog, nem fogadhatom el sem Horánszky Nándor, sem Eötvös Károly t. képviselőtársaim határozati javaslatát és ennek erre vonatkozó intézkedéseit. És mert én meg vagyok győződve és remélem azt, hogy a mi kormányunk már a legközelebbi budget alkalmával olyan előterjesztést teend, a mely ezeknek helytelenségeket sanálja, ezen az alapon én a törvényjavaslatot részemről elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Bernáth Dezső jegyző: Babó Emil! Babó Emil: T. ház! Ha legutóbbi kormányaink kijelentéseit, azok működési irányzatát vizsgálat alá veszszük, úgy alig találunk kormányt, mely a leghangzatosabb szabadelvííséget, a legkihíreszteltebb nemzeti politikát és a legsokoldalúbb reformokat nem írta volna zászlajára. És mintha ezek a hangzatos phrasisok, különösen a mostani kormány működése alatt, már is mély gyökeret vertek volna a nyilvánosság orgánumaiba, napról napra olvassuk úgy a belföldi, mint a külföldi lapok hasábjaiban, hogy a magyar kormány ismét és újabban egy nagyobb szabású alkotással boldogította vagy boldogí'ani szándékozik a vezetésére bizott állampolgárokat. A kabinet t. feje pedig, úgy látszik, alig bír hová lenni örömében a felett, hogy az ő nagy alkotásai elhíresztelésére már kicsi ez a magy.r haza, mert ezek az alkotások már nem i-i férhetnek bele ennek a hazának a határai közé és keretében. Nagyon természetestehát, hogy mi, kik ennek az államnak polgárai vagyunk és kiket leginkább érdekelnek ezek a reformok, a legkiváncsiabbak is vagyunk s igyekszünk vizsgálni, hogy miből állanak ezek a tény i eges reformok? Azonban akármennyi időt fordítunk
