Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-154

t. orsstAgos ülés 1808, feín'när 8-án, sxcrditit. 375 a mit t. barátom, Horánszky Nándor sürgetett, hogy t. i. százalékos javításokat alkalmazzunk. Á pénzügyi helyzet fejlődésével reménylem — ehhez pedig, úgy látszik, több reményem, van, mint t. képviselőtársamnak, — hogy el fog jönni az ideje annak, hogy ezen most már rendezett alapokon százalékos javítást eszközöljünk,és akkor teljesen egy nézeten leszek a t. képviselő árral a tekintetben, — a mely elvet különben részemről is minden alkalommá', a hol teliettem, érvényesíteni iparkodtam, — hogy a segítség lehetőleg az alsóbb fokú tisztviselőknél történjék. (Helyeslés jobb felöl.) De, t. ház, egy más oka is vau annak, a miért én nem volnék azon helyzetben, hogy t. képviselőtársam, Horánszky Nándor javaslatát a százalékok alkalmazása tekintetében ez idő szerint elfogadjam. Az 1892 : XXVIII. törvénycikkel ugyanis, — megengedem, hogy a parancsoló szükségnek hatása alatt, — a törvényhozás elrendelni méltóztatott, hogy megfelelő pótlékok "azon alapokon adassanak a tisztviselőknek, a mely alapok ebben a törvényjavaslatban le vannak fektetve. (Helyeslés a jobboldalon. Felkiáltások bal felől: As ideig lenes dolog!) Ezen az alapon, t. ház, a kiutalvanyozások megtörténtek. Gr. Károlyi Gábor: A bíróságnál ma sincs kiutalványozva! (Zaj!) Elnök : Csendet kérek ! Darányi Ignácz: Ezen alapokon a kiutalványozások megtörténtek, és megtörténnek; sőt — értesülésem szerint — valamivel több kellett, hogy kiutal ványoztassék, mint a mennyi eredetileg contempláltatott. Már most valamely tisztviselőnek lehet fizetésjavítást adni vagy nem adni, de egyszer törvényhozásilag feljavítani bizonys kategóriák fizetését, ós azután bármely forma alatt azt visszavonni '.agy visszacsinálni, azt jogilag, és formailag lehet, de erkölcsileg és politikailag megtenni nem lehet. (Élénk helyeslés jobb felől.) Ez a második szempont, a miért Horánszky Nándor t. t

képviselőtársam határozati javaslatának ezen részét nem fogadhatom el. (Helyeslés jobb felöl.) íSzólt még az igen t. képviselő úr a rangosztályokról is. (Halljuk! Halljuk!) Én, t. ház, nem vagyok a mellett, hogy Magyarországon a rangkórságot törvényhozásilag is előmozdítsuk, és hogy újabb különbségeket teremtsünk az emberek között; ezt az irányt részemről Jnkább hátráltatni, mint előmozdítani kívánom. És ezért örülni fogok, ha valami más kifejezés találtatik erre, p. o. akár díj-osztály, akár fizetési osztály, a mi egyebet nem fejez ki, mint a létező fizetési különbségeket, mert hiszen azokat eltörülni nem lehet; oly törvényjavaslatot, azt hiszem, senki sem akar, a mely szefínt mindenkinek egyforma fizetése legyen. Valami megjelölést kívánok tehát én is erre, és szükségesnek tartom, hogy a fizetési osztályok megkülönböztessenek, de a rangbéli megkülönböztetést aztán, megvallom, szükségesnek nem tartom. (Élénk helyeslés jobb felől.) Gr. Károlyi Gábor: Vörös pántlikával kellene megjelölni a nagyobb hivatalnokokat, zöld pántlikával a kisebb hivatalnokokat! Elnök: Kérem, hiszen Darányi Ignácz képviselő urat illeti a szó, nem gr. Károlyi Gábor képviselő urat! Darányi Ignácz: T. ház! Ez a törvényjavaslat, azt hiszem, megérdemelné, hogy minden oldalról, kivétel nélkül, egyenlő komolysággal tárgyaltassék. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) A mi már a díjosztásokat illeti, sok panaszt hallottam e tekintetben, különösen a tanárok részéről; de a bírák érdekében is különböző szempontokat hangoztattak. A mi a tanárokat illeti, én elismerem, hogy van abban bizonyos anomália, hogy őket is kénytelenek vagyunk bizonyos díjosztályba sorozni, nemcsak azért, meri ők az állami tisztviselőknek egészen különvált kategóriáját képezik, hanem azért is, mert, — a mint méltóztatnak tudni, — előlépési viszonyaik sokkal kedvezőtlenebbek, hisz a tanárnak alig van módja előlőpésre. (Úgy van!) De nem csak ezt kívánom felhozni; van más nehézség is. Az egységes középiskola szervezése tervbe v;in véve, {Halljuk! Halljak! jobb ftlöl. Egy hang szélső bal felől: Az nem jó léfra soha!) és lehetetlen, hogy az egységes középiskola szervezésénél ez a kérdés is fel ne vettessék. (Úgy van! a jobboldalon.) De ott van a tanítóképző intézeti, és polgári iskolai tanárok sorsa. Utóbbiakat a törvényhozás annak idején az elemi iskolai oktatás körébe helyezte. Ha pedig a mai helyzetet veszem, akár a tanárok rendszerinti qualificatioját, akár azt a positint tekintem, a melyet a polgári iskola, — a mely rend szerint kereskedelmi és ipari szakiskolává fejlődött ki, — a közéletben elfoglal: akkor el kell ismernem, hogy a, polgári iskola tanárai sokkal inkább a középiskolai, mint az elemi iskolai oktatás körébe tartoznak. És ezért a polgári iskolai tanári állás szervezése, és általában az iskolának, mint ilyennek szervezése nézetem szerint rövid idő alatt elkerülhetetlen lesz. De ha azt a kérdést vetem fel, és vetik fel az illető körök, hogy ez idő szerint benmaradhatnak-e a tanárok ezen törvényjavaslatban, részesülhetnek-e ezen törvényjavaslat kedvezményeiben, a nélkül, hogy bizonyos fizetési osztályokba, és fizetési fokozatokba soroltassanak, nem zárkózhatott! el a kormány álláspontja előtt,