Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.
Ülésnapok - 1892-154
376 * M ' •"»*?•« "lés 18«B. febrcár &.in, sseräiit. hogy a kik ezen törvényjavaslatba felvétetnek, azoknak bizonyos fokozatba, bizonyos fizetési osztályba okvetlenül tartozni ok kell. Én azt a felelősséget, t. ház, nem merném magamra vállalni, hogy a tanárok, úgy, a mint vannak, díjosztályaikkal és fizetéseikkel együtt, ezen javaslatból teljesen kihagyassanak, és azt liiszem, a tanárok köszönnék meg legkevésbbé, ha valaki ily indítványt tenne. Különben a hely zet kedvezőbb lesz az által, ha a rangbéli megkülönböztetés elesik; a nekik kilátásba helyezett javítást a beosztásban pedig már most megadandónak tartom. (Úgy van! jobb felől.) T. tagtársam Horánszky Nándor képviselő úr, részletesen foglalkozott a lakáspénz kérdésével, és abban nagy anomáliát látott, hogyha valaki Budapestről vidékre helyeztetik, akkor lakáspénzéből esetleg veszíthet is. Ha pedig valaki Budapestről az utolsó kategóriájú községbe helyeztetik át, akkor lakpénzének épen a felét kapja. Legyüuk igazságosak; és akkor lehetetlen azt eltagadni, hogy az a tisztviselő rendesen sokkal jobban jár altban az utolsó kategóriája községben az új lakáspénzzel, mint annak a duplájával Budapesten. (Helyeslés jobb felöl.) De azt is ajánlom t. képviselőtársam figyelmébe, hogy illetménye tekintetében ezen törvényjavaslat szerint egy tisztviselő sem veszíthet, egy tisztviselőt úgy besorozni, úgy áthelyezni vagy úgy előléptetni, hogy az összilletménye kevesebb legyen, nem lehet. T. képviselőtársam foglalkozott részletesen a megyei tisztviselők illetményeinek feljavítása val is, és azt találta, hogy abban nagy inconsequentia rejlik, hogy a megyei tisztviselők százalékos emelésben részesülnek, míg az állami tisztviselőknél a százalékos javítás elve nem fogadtatott el alapúi. Ezt a két dolgot per analógiám kezelni nem lehet. Nemcsak a megyék autonómiája áll itt útban, hanem egy sokkal fontosaim dolog, és ez az, hogy ez a törvényjavaslat az állami tisztviselőkre vonatkozó részében állandó állapotot, akar teremteni, ellenben a megyéknél csak egy momentán, egy ideiglenes intézkedésről van szó, és a mikor majd előttünk áll a megyék szervezése, akkor ezzel együtt az állások is állandóan fognak szerveztetni. (He lyeslés jobb felől) Már most, a mikor az autonómia is útban áll, és másfelől csak momentán és ideiglenes intézkedésekről van szó, akkor messzebb menő rendszabályokat, melyek az egész constructiot idő előtt alteralni volnának képesek, alkalmazni helyénvalónak nem tartok. Visszatérve általánosságban a törvényjavaslatra, e törvényjavaslatot és ennek intézkedéseit véglegeseknek nem tekintem. Abban teljesen egyetértek Issekutz t. képviselő úrral, hogy ezt én is csak mintegy első, szerintem azonban tagadhatatlanul nagy lépést fogom fel az illetmények rendezése és javítása tekintetében. Megengedem, hogy a tisztviselők köreiben számosan nincsenek megelégedve, hozzáteszem, hogy minden irányban és minden tekintetben, én sem vagyok kielégítve; de, t, ház, ebből nem következik az, hogy e törvényjavaslatot visszautasítsuk; hogy midőn évek hosszú során át, nagy előmunkálatok után, nagy nehézségek leküzdésével egy ily törvényjavaslat keríílt a ház asztalára, hogy akkor mi ezt az alkalmat elszalaszszuk, és azt, a mit a tisztviselők érdekében ma megtehetünk, bármely, bár nyomós okokból, holnapra halászszák, mikor nem tudhatjuk, lesz-e alkalmunk, lesz-e lehetőségünk az ő érdekükben ily áldozatokat hozni, (Helyeslés a jobboldalon.) mert bár nem vagyok t. barátom Horánszky Nándorral a tekintetben egy véleményen, hogy az állami, pénzügyi helyzet egy lábbadozó beteghez hasonlít, a kinél a visszaesések nincsenek kizárva, de egy állam életében mindig fordulhatnak elő oly esélyek, melyek az államot pénzügyi helyzete tekintetében visszavethetik, és én nem merném elvállalni a felelősséget azért, hogy ezt a törvényjavaslatot a mikor az abban a stádiumban volt, hogy törvényerőre emeltessék, visszautasítsuk, és a jót ne fogadjuk el csak azért, mert talán valami még jobbat keresünk. (Helyeslés jobb felöl.) Ha pedig valakinek az a nézete, mint Horánszky Nándor t. képviselőtársamnak, hogy az állam pénzügyi helyzete egy lábbadozó beteghez hasonlít, akkor nem kétszeres kötelesség-e iparkodnunk, hogy e törvényjavaslat mielőbb törvényerőre emeltessék. Csak röviden kívánom, t. ház kiemelni, hogy óhajtom, hogy azon kategóriák tekintetében, a melyekre nézve a törvényjavaslatban intézkedés nincs, különösen az államvasutak személyzetét illetőleg, — de más ily üzemek is vannak, — a törvényhozás oly előterjesztést nyerjen, a melyből azt a rendszert láthassuk, a mely szerint az ő illetményeiket a kormány javítani szándékozik. Én a pénzügyi bizottság jelentését nem úgy fogom fel, hogy erről egy egyszerű kimutatás terjesztessék a ház elé, hanem egy oly munkálat, a melyből nemcsak azt látjuk, hogy azon illetmények mennyit tesznek, hanem látjuk azt is, hogy azon illetményeket mikép, mily egymásutánban, mily sorrendben és minő méretekben szándékozik a kormány javítani. Én, t. ház, súlyt helyezek arra is, hogy a tisztviselő és az állam közt fenforgó magánjogi kérdések ann ak idején a közigazgatási bíróság által ítéltessenek el, nemkülönben súlyt helyezek arra, a mit kü lönben Issekutz Győző t. képviselő úr is hangsúlyozni méltóztatott, hogy a szolgálati pragmatica megtartassák és a tisztviselők jogai és
