Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-154

376 * M ' •"»*?•« "lés 18«B. febrcár &.in, sseräiit. hogy a kik ezen törvényjavaslatba felvétetnek, azoknak bizonyos fokozatba, bizonyos fizetési osztályba okvetlenül tartozni ok kell. Én azt a felelősséget, t. ház, nem merném magamra vállalni, hogy a tanárok, úgy, a mint vannak, díjosztályaikkal és fizetéseikkel együtt, ezen javaslatból teljesen kihagyassanak, és azt liiszem, a tanárok köszönnék meg legkevésbbé, ha valaki ily indítványt tenne. Különben a hely zet kedvezőbb lesz az által, ha a rangbéli meg­különböztetés elesik; a nekik kilátásba helyezett javítást a beosztásban pedig már most meg­adandónak tartom. (Úgy van! jobb felől.) T. tag­társam Horánszky Nándor képviselő úr, részle­tesen foglalkozott a lakáspénz kérdésével, és abban nagy anomáliát látott, hogyha valaki Budapestről vidékre helyeztetik, akkor lakás­pénzéből esetleg veszíthet is. Ha pedig valaki Buda­pestről az utolsó kategóriájú községbe helyeztetik át, akkor lakpénzének épen a felét kapja. Legyüuk igazságosak; és akkor lehetetlen azt eltagadni, hogy az a tisztviselő rendesen sokkal jobban jár altban az utolsó kategóriája községben az új lakáspénzzel, mint annak a duplájával Budapesten. (Helyeslés jobb felöl.) De azt is ajánlom t. kép­viselőtársam figyelmébe, hogy illetménye tekin­tetében ezen törvényjavaslat szerint egy tiszt­viselő sem veszíthet, egy tisztviselőt úgy be­sorozni, úgy áthelyezni vagy úgy előléptetni, hogy az összilletménye kevesebb legyen, nem lehet. T. képviselőtársam foglalkozott részletesen a megyei tisztviselők illetményeinek feljavítása val is, és azt találta, hogy abban nagy incon­sequentia rejlik, hogy a megyei tisztviselők szá­zalékos emelésben részesülnek, míg az állami tisztviselőknél a százalékos javítás elve nem fogadtatott el alapúi. Ezt a két dolgot per analógiám kezelni nem lehet. Nemcsak a megyék autonómiája áll itt útban, hanem egy sokkal fontosaim dolog, és ez az, hogy ez a törvény­javaslat az állami tisztviselőkre vonatkozó részé­ben állandó állapotot, akar teremteni, ellenben a megyéknél csak egy momentán, egy ideiglenes intézkedésről van szó, és a mikor majd előttünk áll a megyék szervezése, akkor ezzel együtt az állások is állandóan fognak szerveztetni. (He lyeslés jobb felől) Már most, a mikor az auto­nómia is útban áll, és másfelől csak momentán és ideiglenes intézkedésekről van szó, akkor messzebb menő rendszabályokat, melyek az egész constructiot idő előtt alteralni volnának képesek, alkalmazni helyénvalónak nem tartok. Visszatérve általánosságban a törvényjavas­latra, e törvényjavaslatot és ennek intézkedéseit véglegeseknek nem tekintem. Abban teljesen egyetértek Issekutz t. képviselő úrral, hogy ezt én is csak mintegy első, szerintem azonban tagadhatatlanul nagy lépést fogom fel az illet­mények rendezése és javítása tekintetében. Meg­engedem, hogy a tisztviselők köreiben számosan nincsenek megelégedve, hozzáteszem, hogy min­den irányban és minden tekintetben, én sem vagyok kielégítve; de, t, ház, ebből nem követ­kezik az, hogy e törvényjavaslatot visszautasít­suk; hogy midőn évek hosszú során át, nagy előmunkálatok után, nagy nehézségek leküzdésé­vel egy ily törvényjavaslat keríílt a ház aszta­lára, hogy akkor mi ezt az alkalmat elszalasz­szuk, és azt, a mit a tisztviselők érdekében ma megtehetünk, bármely, bár nyomós okokból, holnapra halászszák, mikor nem tudhatjuk, lesz-e alkalmunk, lesz-e lehetőségünk az ő érdekükben ily áldozatokat hozni, (Helyeslés a jobboldalon.) mert bár nem vagyok t. barátom Horánszky Nándorral a tekintetben egy véleményen, hogy az állami, pénzügyi helyzet egy lábbadozó be­teghez hasonlít, a kinél a visszaesések nincsenek kizárva, de egy állam életében mindig fordul­hatnak elő oly esélyek, melyek az államot pénzügyi helyzete tekintetében visszavethetik, és én nem merném elvállalni a felelősséget azért, hogy ezt a törvényjavaslatot a mikor az abban a stádiumban volt, hogy törvényerőre emeltes­sék, visszautasítsuk, és a jót ne fogadjuk el csak azért, mert talán valami még jobbat kere­sünk. (Helyeslés jobb felöl.) Ha pedig valakinek az a nézete, mint Ho­ránszky Nándor t. képviselőtársamnak, hogy az állam pénzügyi helyzete egy lábbadozó beteghez hasonlít, akkor nem kétszeres kötelesség-e ipar­kodnunk, hogy e törvényjavaslat mielőbb törvény­erőre emeltessék. Csak röviden kívánom, t. ház kiemelni, hogy óhajtom, hogy azon kategóriák tekintetében, a melyekre nézve a törvényjavaslatban intézkedés nincs, különösen az államvasutak személyzetét illetőleg, — de más ily üzemek is vannak, — a törvényhozás oly előterjesztést nyerjen, a mely­ből azt a rendszert láthassuk, a mely szerint az ő illetményeiket a kormány javítani szándé­kozik. Én a pénzügyi bizottság jelentését nem úgy fogom fel, hogy erről egy egyszerű ki­mutatás terjesztessék a ház elé, hanem egy oly munkálat, a melyből nemcsak azt látjuk, hogy azon illetmények mennyit tesznek, hanem látjuk azt is, hogy azon illetményeket mikép, mily egymásutánban, mily sorrendben és minő mére­tekben szándékozik a kormány javítani. Én, t. ház, súlyt helyezek arra is, hogy a tisztviselő és az állam közt fenforgó magánjogi kérdések ann ak idején a közigazgatási bíróság által ítéltessenek el, nemkülönben súlyt helyezek arra, a mit kü lönben Issekutz Győző t. képviselő úr is hang­súlyozni méltóztatott, hogy a szolgálati prag­matica megtartassák és a tisztviselők jogai és

Next

/
Thumbnails
Contents