Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-154

374 m > wttkgm tUés 18*8. február 8-án, szerdán. meg azzal, hogy az állami tisztviselők helyzetén segítsen, hanem még állandó jellegű' fizetéseket, különböző rangosztályokat is állapít meg, sőt egyes rangosztályokban is különböző fokozatokat állít fel, — mely, mondom egy ilyen törvénynek alapfeltételét kell, hoíry képezze, s ez a tisztvise­lők szolgálati érdekeit és előléptetési viszonyait szabatosan körülíró, —- s nemcsak némely tekin­tetben, s nemesak mellesleg, mint ezt a javaslat 4. és 5. §-a teszi, hanem az állami functionariusok összeségére és működésük egész mezejére, — szolgálati pragmatica, s egy oly független állami legfőbb bíróság heáliítása, melynél az állami tisztviselők működési körükben őket megillető jogaik védelmére találjanak, — mert az ilyen ga­ramiak nélkül, t. ház, ilyen törvény, minőt ez a javaslat czéloz, nem egyéb, mint a köztiszt­viselőknek a kormány szolgáivá tétele, nem egyéb, mint a köztisztviselők rákényszerítése arra, hogy a kormány kegyhajhászásában meg­hunyászkodjanak, nem egyéb, mint a tisztviselői önérzet, teljes kiirtása. (Ugy van! Úgy van! bal felől.) Es, t. ház, ha a t. kormány és a t. több­ség eonsolidatiora törekszik e kérdésben, a miben kételkedni eddigelé okom nincs, akkor felteszem, hogy nem fog kitérni annak megfontolása elől wem, hogy ma még nem jött el ezen kérdés ily állandó jellegű megoldásának ideje, s be fogja látni, hogy az állami tisztviselők helyezetén igenis sürgősen, de csak ideiglenesen szükséges segíteni, míg az állandó jellegű megoldást el kell halasztásiunk akkorra, midőn pénzügyi ered­ményeink kibontakozva tisztán állanak előttünk, H így állami erőnk egész teljével számolni és ez által a törvénynek pénzügyi garantiait, — és ha majd a szolgálati pragmatica meg lesz hozva, és az állami legfőbb független bíróság be lesz állítva, ez által a törvénynek erkölcsi garantiait is képesek leszünk megadni. (Helyeslés bal felöl.) És a míg, t. ház, ezen erkölcsi és pénz­ügyi garantiák nem léteznek, addig az ilyen törvény nem consolidatio, a eonsolidatioiiak nem javára, de ártalmára van. És ép ez az ok kész­tet arra, hogy bár ha a tisztviselők, különösen egyes ziláltabb helyzetben levő osztályok hely­zetének sürgős javítását magam is kívánom, ezen állandó jellegű megoldást czélzó törvény­javaslatot mindaddig ne fogadjam el, míg e kér­dést az állami méltányosság és méltóság elvei szerint nem leszünk képesek megoldani, hanem pártoljam azon határozati javaslatot, mely az ideiglenes helyzetjavításra alkalmas, de a gyö­keres rendezésre a, jöyőt nem zárja el, és a melyet Horánszky Nándor t. képviselőtársam adott be. (Étink helyeslés a baloldalon.) Molnár Antal jegyző : Darányi Ignácz ! Darányi Ignácz: T. ház! (Halljuk! Hall­juk!) Midőn e törvényjavaglat tárgyalásánál fel­szólalni szerencsém van, óvakodni fogok attól, hogy a részletekbe menjek, s mintegy a fától ne lássam az erdőt. Én a ki óhajtom, hogy e törvényjavaslat mielőbb törvényerőre emelked­jék, az általános vitát a magam részéről nyúj­tani nem kívánom, de mégis kötelességemnek tartom mintegy szavazatomat indokolni, s bizo­nyos főbb szempontokat az általános tárgyalás alkalmával kiemelni. (Halljuk! Halljuk!) Én e törvényjavaslatot, mint egy előrelépést nemcsak azért fogom fel, mert a törvényjavas­latban, eddig törvény által nem szabályozott pragvnaticus intézkedéseken kivtíl a tisztviselői illetmények nevezetesen javíttatnak, hanem üd­vözlöm a törvényjavaslatot azért is, mert a tisztviselői állást erkölcsi tekintélyében is látom emelve az által, hogy ügyükkel a törvényhozás ily behatóan foglalkozik. A félreértéseket, melyek e törvényjavaslatot illetőleg feníorognak, főleg az idézi elő, hogy nem méltányolják egyformán azon két szem­pontot, mely e törvényjavaslat benyújtásánál kiindulási poatúl szolgált. Az egyik szempont az volt, hogy a t. kormány a rangosztályok és az illetmények közt fennálló, és a Mária Terézia idejétől kezdve folyton fejlődött, helyesebben mondva rosszabbodott aránytalanságokat és visszásságokat kívánja megszüntetni, és meg­engedem, hogy a másik szempont, az illetmények javítására irányzott szándék, bizonyos fokig az első szempont által korlátoltatott. De a törvény­javaslat szem előtt tartja másfelől (Halljuk! Halljuk!) a tisztviselői illetmények javítását is, és iparkodik azon két irányeszmét, melyet maga előtt felállított, egyaránt és egyenletesen meg­oldani. A kérdés, a inelylyel a pénzügyi bizottság már a tárgyalások kezdetén is foglalkozott az volt, hogy nem volna-e helyesebb, a mint azt Horánszky Nándor t. barátom indítványozta, fokozatos százalékot alkalmazni a tisztviselői illetmények rendezése és javítása tekintetében. De nézetem szerint eddig is az volt a baj, hogy mikor az aránytalanságok megszüntetésé­hez kellett volna látni, a mint az 1871-ben tör­tént, százalékos javítást eszközöltek, s a meg lévő aránytalanságokból még nagyobbakat csi­náltak. Megengedem, hogy a mostani kiegyenlí­tésnek vau egyénileg sok inconvenientiaja, de ez egy oly állami szükség, a melyen egyszer keresztül kell esni. Gr. Károlyi Gábor: Mindenkinek meg kell egyszer halnia! (Zaj. Halljuk!) Darányi Ignácz: Az arányokat, t. ház, a I különböző illetmények közt egyszer helyre kell állítani. Ha egyszer az arányok helyre vannak I állítva, akkor el fog következni az ideje annak

Next

/
Thumbnails
Contents