Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.
Ülésnapok - 1892-153
358 186. WMáffw Illés 1R8B. február ?-4B, kedden* A kulturális haladás és fejlődés természetszerűleg maga után vonja a fényűzés emelkedését és az élet kényelmeinek fokozását is, és így azokkal szemben is, a kik e kettő egyikének érdekében sem áldozhatnak, — mint az állami tisztviselők, —- a helyzet megváltozott, mert az élet legközvetlenebb szükségleteit is e tényezők drágábbá teszik, nekik pedig az élet legközvetetlenebb szükségleteivel szintén számolniok kell. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) E szempont mindenesetre méltánylandó és figyelembe veendő, és ez volt felfogásom szerint egyike azon motívumoknak, melyek ágy az érdekelteket, mint a törvényhozást is arra bírták, hogy ezen kérdéssel foglalkozzék. De utal bennünket erre, t.ház, még egy másik szempont is, mert nézetem szerint igen helyesen pendítette meg a t. előadó úr azon eszmét, hogy az állami alkalmazottak sorsa Magyarországon ez idő szerint, úgy szólván, társadalmi kérdéssé vált. (Úgy van! Lgy van! bal felöl.) Azoknak az ezreknek és ezreknek helyzete, a kiket állami alkalmazottaknak ismerünk és nevezünk, igen súlyos, és ha figyelembe veszsztik, t. képviselőház, azt, hogy ezen egyének, ezen urak a, társadalom nyugalmához azon contingenst szolgáltatják, a mely contiu gens felfogásait és nézeteit a béke és rendszeretet vezérli, világos, hogy azon családokban, melyeket ezek alapítani hívatva vannak, azon solid felfogások és gondoskodási irányzatok plántáltatnak be, melyek őket magukat is vezetik; azt gondolom tehát, hogy ez oly fontos szempont, a melyet állami szempontból is méltányolnunk kell, (Igaz! Ügy van!) és melyet elhanyagolnunk nem szabad, sőt a lehetőségnek azon határáig, a meddig el lehet mennünk, őket ezen hivatásukban támogatnunk kell. {Igaz! Úgy van!) Ezen egyéneket, ezen urakat, t. képviselőház, épen az a nélkülözés, sőt az alsóbb fokon az a nyon or, a melyre utalva vannak, tanítja a munkára, tanítja arra, hogy fejtsék ki azon tevékenységet, melynek segélyével, ha ők maguk nem is, legalább gyermekeik kibontakozhatnak azon helyzetből, a mely rájuk nézve súlyos. És épen ezért hitem és felfogásom szerint ezen kérdést nem csak azon szempontból kell felfognunk, hogy az állam alkalmazottaival szemben a törvényhozás és az ország mily kötelezettségre van utalva, hanem fel kell fognunk állami szempontból is. (Helyeslés a bal- és szélső balon.) Mert ha valaha fontos volt a társadalomra nézve az, hogy a solid elemek lehetőleg fejlődjenek; úgy az jelenleg és főleg a mai viszonyok között kétszeresen fontos 1 , a midőn a széttúró tendentiák a társadalmi téren sajnosán terjeszkednek és növekednek. (Igaz! Úgy van! Élénk helyeslés a bah és szélső balon.) Fontos ez végül, t. ház, még azért is, mert én teljesen egyetértek a bizottság jelentésének egyik passusából, mely következőleg szól: »Egy független, az anyagi gondoktól ment, egész idejét és munkaerejét az állam szolgálatának szentelő tisztviselői kar nélkül jó administratio nem képzelhető.* Én is azt tartom, és meg vagyok róla győződve, hogy sem tényleges, sem békés háborúkat koplaló és nélkülöző hadsereggel meg:nyerni nem lehet. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső balon.) De én eltérek n pénzügyi bizottság jelentésének ezen passusában foglalt gondolattól anynyiban, hogy én őket nem csak szóval kívánom kielégíteni, a lehetőség határai között, hanem tényleg is; de maga e gondolat minden körülmények Között fentartandó annyiban, hogy hitem és felfogásom szerint a tisztviselők anyagi helyzetének javítása kormányzati szempontból is fontossággal bír, s e szempontból kívántam erre a momentumra s erre a gondolatra is rámutatni. (Halljuk ! Halljuk !) Kétségtelen tehát, t. ház, hogy áldozatot hoznunk kell, s a kérdés csak az, hogy: milyen mértékű legyen ezen áldozat, másodszor pedig az, hogy azon áldozatot, a melyet hozunk és hozhatunk, igazságosan, méltányosan és egyenletesen nyújtsuk. Madarász József: Ez a fő! Horánszky Nándor: Ez a két kérdés forog itt fenn, és ezen két kérdést kell megmérnünk, hogy az igazsághoz eljussunk. (Halljuk!Halljuk!) Az első, vagyis a hozandó áldozatok mértéke, t. ház, nem tőlünk függ. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső balon.) Ezt constalálnom kell. Ez függ az ország pénzügyi viszonyaitól és bizonyára maguk az érdekeltek is befogják látni azt, hogy e téren a törvényhozás tovább nem mehet mint addig, a meddig való menetelt az ország pénzügyi viszonyai megengedik. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) De ha azután tovább nem mehetünk, ennek okai nem mi vagyunk itt az ellenzéken, hanem okai azok, a kik éveken keresztül Magyarország pénzügyi helyzetét annyira megrontották, hogy e czélból nagyobb áldozatot hoznunk manapság teljesen lehetetlen! (Igaz ! Úgy van! Élénk helyeslés a balés szélső balon.) És gondolják meg azon jó urak maguk is, ha szavaimat meghallják, hogyha e ezélra a törvényhozás, az ország nagyobb áldó zatokat nem hozhat, mint a minőt hoz, s mint a minő mértékére az áldozatnak helyzetünknél fogva utalva vagyunk, ennek részben ők maguk is okai, a kik szavazataikkal éveken keresztül tolták azon politika szekerét, (Igaz! Úgy van ! a bal- és szélső baloldalon. Ellenmondások a jobb oldalon.) a mely politika ma lehetetlenné teszi, hogy helyzetükön oly mértékben javítsunk, mint a minő mértékben javítani óhajtanánk, és a minő
