Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-152

328 1^2. orsäsás<>s ttlés SS98. február « án, hétfőin dieharmóníának forrásává lesznek a tanácskozá­sok. {Helyeslés jobb felől.) Ép azért vagyok bátor kérni a t. házat, hogy a határozati javaslatot mellőzni méltóztassék. (Hosszantartó, zajos helyes­lés és éljenzés jobb felől.) Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház! Félremagyarázott szavaim igazi értelmének helyre­állítása czímén kérek szót. (Halljuk! Halljuk!) A t. ministerelnök úr azon kívánalmat, a melyet az ezredéves ünnepélyre nézve formuláztam, hogy t. i. ezen ünnepélynél a magyar koroná­nak önállósága és a magyar nemzetnek állami és nemzeti függetlensége, természetesen a fenn­álló törvényeknek értelmében, pregnáns, világos és fényes kifejezésre jusson, akként értelmeztem, hogy én ezeket a követelményeket a mi állami önállóságunk törvényszerű attribútumainak meg­valósítását csak egy ünnepéinek alkalmára kívánom, holott ő ezzel szemben szavakban rög­tön túllicitált engem, (Élénlc derültség bal felől) mondván, hogy ő államisápunknak ezen törvény­szerinti attribútumait nemcsak egy ünnepélynek alkalmával, hanem mindenkor a nemzeti élet minden nyilvánul ásaiban egy óráig, egy perczig sem szünetelve akarja keresztülvinni. (Helyeslés jobb felöl.) Ebben akar ő túltenni rajtunk. Én vagyok t. í. az, a ki közéletünkben mindazokat a kétértelműségeket fentartja, és ha kell, meg­védelmezi, melyek az 1867. évi kiegyezésben megállapított nemzeti és állami önállóságunkat elhomályosítják. (Hosszas élénk derültség és tetszés a bal- és szélsőbalon.) Én vagyok az, a ki évek óta fentartja és megvédelmezi a magyar koro­nának külső megjelenésében azokat a mindenkor előforduló visszásságokat, a melyek csakugyan azt a gondolatot ébreszthetnék, mintha a magyar korona csak egy császári koronának drága ékes­sége, nem pedig egy önálló korona volna. (Élénk derültség és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Én vagyok, t. képviselőház, természetesen, és az a párt az, a melyhez én tartozom, a mely akadálya volt eddig annak, hogy az állami és nemzeti életnek mindennapi nyilvánúlásaiban Magyarországnak törvényszerű állami önállósága érvényesüljön, és a t. ministerelnök úr és pártja volt az, a mely éveken át sikertelenül küzdött ezért, a mi ellenállásunk daczára. (Viharos derült­ség és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) De, t. képviselőház, a mi helyzetünk nem egy és ugyanaz. Én, mint az ellenzéknek egyik tagja, ellenzéki állásomban nem vagyok ma arra hi­vatva, nem is bírok ma azokkal az eszközökkel, hogy azokat az igazságokat, a melyektől át vagyok hatva, másképen, mint érveléssel, és másképen, mint szóval, iparkodjam kifejezésre juttatni. A t. ministerelnök urnak és pártjának a helyzete sokkal kedvezőbb; neki módjában, tehetségében áll és ennélfogva kötelessége is azt, a mit szóval kimond, á mit mint igazságot fel­ismer, a mit nagy hangon ebben a házban hirdet, a tények mezejére átvinni, valósággá, tenni. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső bal oldalon.) Hát, t ház, a ki abban a helyzetben van, hogy azt a követelményt, mely szerint a magyar állam törvényszerű önállóságának, a magyar korona egyéniségének és souverainitá­sának gondolatát mindennap és* minden órában és minden ünnepélyes és nemünnepélyes cselek­ménynél kifejezésre juttassa, — az, a ki — mon­dom — abban a helyzetben van. hogy ezt a tényt a valóságba átvigye: attól a férfiútól igen csekély hatást gyakorol az reám, ha itt a ház­ban szavakban túlliczitálni iparkodik engem és világosan félre akarja magyarázni szavaim ér­telmét, (Ellenmondások a jobboldalon) de attól elvárom, hogy tettekben valósítsa meg azokat; és csak azután, ha tettekben megvalósította, akkor meghajlok előtte, akkor az olyan túl­liczitálást, a mely helyzetünkből foly, szívesen elfogadom; de addig, míg a tények mezején minden marad a mint volt, addig az olyan nagyhangzású szavak, melyek a tettekkel merő­ben ellentétben vannak, reám semmi, de semmi hatást sem gyakorolhatnak. (Hosszantartó zajos helyeslés és éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: A tanácskozás be van fejezve; következik a szavazás. (Halljuk! Haljuk!) A bi­zottsági javaslattal szemben, részben azzal kap­csolatosan, két határozati javaslat adatott be. Az egyik Eötvös Károly képviselő úr és társai által nyújtatott be, amely azonban néze­tem szerint, magával az általánosságban tárgyalt törvényjavaslattal szemben teendő fel szavazásra. Ettől függetlenül s ennek eldöntése után követ­kezik gr. Apponyi Albert képviselő úr által be­adott javaslatnak szavazással való eldöntése. Méltóztatik a t. ház hozzájárulni? (Helyeslés) Ennélfogva felteszem a kérdést, elfogadja-e a t. ház átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául a beterjesztett törvényjavaslatot: igen, vagy nem? Ha a javaslat elfogadtatik: abban az esetben, az Eötvös Károly képviselő úr által beadott — s ha kívánni méltóztatnnk, azonnal fel­vasandó — határozati javaslat elesik. (Élénk ellenmondasok a szélső baloldalon. Zaj.) Polónyi Géza: T. ház! (Felkiáltások a jobb oldalon: Mihez kivan szólni?) Helfy Ignácz: A kérdéshez kívánok szó­lani ! (Halljuk ! Halljuk!) Elnök: Helfy Ignácz képviselő úr a kér­dés feltevéséhez kíván szólani, méltóztassanak tehát meghallgatni. (Halljuk! Halljuk!) Helfy Ignácz: T. képviselőház! Azt hi­szem, hogy a határozati javaslat értelmét leg­határozottabban az tudja megmagyarázni, a ki

Next

/
Thumbnails
Contents