Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-152

324 182. országos Illés 1898. február R-án, l^tWn. deményezés terére, mint a milyen szükséges ez a kiállítás rendezése tekintetében. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Már most, t. ház, nagyon óhajtom, liogy azoknak daczára, a mik a szombati napon itt történtek, a nemzet ezer éves fennállása ünnepélyének megállapítása és megvitatása minden arra hívatott tényezőnek lehető legjobb egyetértésével történjék (Úgy van! Úgy van! a balés szélső baloldalon.) és annak további stádiumában oly természetű vitatkozásokra ne legyen alkalom, mint ÍI minő vitatkozásnak a szombati napon voltunk tanai. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Thaly Kálmán : De oda át nem helyeslik! Gr. Apponyi Albert: Én, t. ház, épen azért tartózkodom minden olyan polemieus reflexiótól, a mely nem függ össze szorosan az ezer éves ünnepély előkészítésének tárgyával. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) De épen azért azt tartom, hogy azok a tapasztalások, melyeket a kérdés megvitatásának első napján szereztünk, győzhetnek meg mindenkit azon indítvány czélsxerűségéről, melyet én beterjesztettem. ("Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Utóvégre, t. ház, a törvényhozásnak egyeteme van hívatva az azer éves ünnepély mikéntje felett dönteni: király és az országgyűlés két háza. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Az országgyűlés két háza elé tehát nem lehet ultimátumszerű kormányjavaslatokkal lépni, a melyek azután, ha az országgyűlés két házában képviselt faetorok érzelmeit és óhajtásait nem elégítik ki, vagy heves és indulatos vitákra adnak okot, vagy pedig a heves és indulatos vitáknál szerintem még rosszabb lemondásokra adnak alkalmat. (Igaz! Úgy van! Élénk helyeslés a bal-és szélső báloldalon) Azért tartom én czélszerűnek azt, hogy mindjárt az előkészítésnek stádiumaiban az országgyűlés két házának küldöttjei a kormánynyal egyetértőleg állapítsák meg a program mot, hogy minden netalán kényes kérdés, a mint Ugron Gábor t. barátom igen helyesen fejezte ki, már előre megvitatva legyen, már előre előkészítve legyen, hogy a törvényhozás ezen factorainak minden tényezője az ott megérlelendő eszmékhez már előre hozzájárult legyen, (Élénk helyeslés.) hogy az ezer éves ünnepélynek a két ház plenumában való tárgyalása már maga is egy ünnepély legyen; (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) egy ünnepélyes cselekmény legyen, a melyben imponálóan nyilvánuljon a nemzet egyetértése, (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) nem pedig olyan összevesnésnek színhelyévé váljék, a milyennek a szombati napon már majdnem tanúi voltunk. (Igaz! Úgy van! Élénk helyeslés a bal- és szélső haloldalon.) Ezt pedig, t. ház, nem lehet elérni azzal, ha ultimátumszerű kormányprogrammal lépnek elé, a mely azután a különböző pártok állásfoglalására szolgáltatnak alapot; (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) hanem ezt csak úgy lehet elérni, hogy ha az előkészítésnek mindjárt első stádiumában valósággá teszszük azt, a mit a ministerelnök úr is elvileg eoneedáit, hogy nem a nemzet egy pártjának, hanem a nemzet összességének, tehát a nemzet hívatott képviselete összességének művelete legyen. (Élénk helyeslés a bal és szélső baloldalon.) És, t. ház, megvallom egész nyíltan, hogy a ministerelnök minapi felszólalásából egy indokkal többet merítettem az én javaslatom mellett, és ez az indok egyszersmind egy súlyos aggodalom. A ministerelnök úr tudniillik szíves volt előadni azokat a vezérszempontokat., a melyek a kormány szemei előtt lebegnek az ezer éves ünnepély rendezésénél. Ezen vezérszempontokat négy fejezetre osztja. Tudniillik azt óhajtja először, hogy nemzeti történetünk minden nevezetes mozzanata kifejezésre jusson, hogy azt újból átéljük, átérezzük; szép és helyes gondolat. Azután azt óhajtja, hogy a nemzet összes ereje, összes közgazdasági és kulturális tevékenységének az a polcza, melyet elért, legyen kimutatva Európa összes nemzetei előtt. Ismét szép és helyes gondolat. Azt akarja harmadszor, hogy nem annyira látványosságokban, mint inkább maradandó, a nép jólétére kiható, a magyar nemzet ezer éves fennállásának emléke és áldásos alkotásokban, maradandó intézményekben nyerjen kifejezést. Ez is egészen helyes gondolat. Végűi annak ad kifejezést, a mit már az előbb idéztem, hogy az egész nemzetet foglalja össze ezen ünnepély, ne legyen sem a kormánynak, sem egy pártnak ünnepe, hanem a nemzet összes pártjainak, öszszes politikai tényezőinek osztály- és nézetkülönbség nélküli ünnepe. T. ház! E négy vezéreszme mind olyan, mely gondolom, mindenki hozzájárulását kell, hogy megnyerje. De azért e felsorolásban oly hézagot látok, mely bennem aggodalmat idéz elő. Ke feledjük, hogy itt nemcsak egy nemzet társadalmi tevékenységének ezer éves ünnepéről van szó, hanem első sósban s főleg egy államalkotásról. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) És ha mindenképen elismerésre méltó, a mit e nemzet alkotni tudott, azon pusztítások daczára, melyek fejlődésének rendes menetét megzavarták, ha elismerésreméltó az, a mit elérni képes volt a közgazdaság, a tudomány, a művészet terén; ha mind e zavaró tényezők daczára a társadalmi téren elért eredmények elismerést érdemelnek és életrevalóságukat bizonyítják : van a mi életrevalóságunknak egy minden egyebet fontosságban és bizonyító erőben túlszárnyaló momentuma, valamint büszkesé-