Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.
Ülésnapok - 1892-152
ISI, onz&m *1WB HM. fetenár fi-án, hétfőn. 325 günknek egy minden egyébnél mélyebben rejlő alapja, van a magyar nemzet történelmét képező sok csodás tény mellett egy, a mely a csodák csodája, —- és e csoda az, hogy annyi vihar és viszontagság, annyi külső ellenség és belső ármány daczára állami és nemzeti függetlenségét és önállóságát megőrizte. (Zajos helyeslés a bal és szélsőbalon.) És fájdalommal nélkülöztem n t. ministerelnök úr felsorolásában annak kidomborífását, hogy midőn társadalmi tevékenységünk és társadalmi téren elért összes sikereink felmutatását tűzi ki vezérfonalul, megfeledkezik unnak a gondolatnak fölemlítéséről, melyet pedig e padokon minden szónok előtérbe állított, hogy ;iz ezredéves ünnepen az egész világ előtt fényesen ragyogva, szembeötlő világossággal kell feltűnnie a magyar korona souverain Önállóságának, a magyar nemzet állami és nemzeti függetlenségének ! (Hosszantartó .zajos tetszés és taps a bal- és szélső baloldalon.) Én, t. ház, legyen úgy, hogy tévedek; nagyon óhajtanám, és ha tévedek, világosítson fel rögtön a ministerelnök úr, és egy súlyos aggodalmamat szüntesse meg; de vannak tényezők, vannak titkos befolyások, melyekbe mindanynyiszor beleütődünk, valahányszor állami önállóságunknak egy minden kétértelműséget kizáró affirmatiojáról van szó. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) E tényezők zsibbasztó befolyásától félünk mi ezredéves ünnepünk programmjának méltó megállapításánál. És e tényezőkkel a kormány, magára hagyatva, sokkal nehezebben fog sikerre] megküzdeni, mint ha magának az országgyűlésnek kiküldöttjei állanak oda. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ez, t. ház, legmélyebb indoka annak, a miért mindjárt az előkészítő stádiumban egy országos bizottság kezébe akartam letenni ez ügyet, nem azért, hogy a kormány ínitiativáját megzsibbaszszani, hanem ellenkezőleg, hogy annak erőt kölcsönözzek, ha azon általam említett tényezőkkel megküzdeni kénytelen. Hát, t. ház, a t. inhiisterelnök úr nagyon lekötelezne, ha az ő minapi előadásában foglalt e hézagot ez alkalommal kitöltené. Nagyon nehéz csupán feledésnek tulajdonítani azt, hogy midőn a kormány elnöki székről az ezer éves ünnepély legfőbb momentumait kiemeli, midőn a társadalmi élet minden nyilvánúlásai felsorolásából egyet sem feled ki: épen a legfontosabbat, az államalkotást, a közjogi és nemzeti önállóság megünneplését hagyja el. (Élénk tetszés a balés szélső baloldalon.) És legyen a t. kormány és minden tényező meggyőződve arról, hogy az ilyen kifelejtést egy beszédben lehet, de magának az ünnepély programinjának megállapításánál elnézni nem lehet. Ha hogyha a t. kormány kizárólag a maga körében vállalkozik arra, hogy az ezeréves ünnepély programmját megállapítsa, hogyha azt a támaszt, azt a segítséget, azt az erőt visszautasítja, a melyet egy országos bizottság létesítése alakjában neki felajánlunk : legyen elkészülve arra, hogy a mennyiben az ő programmja ezt a gondolatot, a magyar korona önállóságának tüntető ragyogtatását, a magyar nemzet és a magyar állam függetlenségének az egész világ előtt való kiderítését és fénybe helyezését nélkülözni fogja: akkor az ezeréves ünnepély feletti vitatkozások nem fognak a világnak lélekemelő látvány nyújtani, akkor azok csakugyan nem az összes nemzet egyetértésével fognak megállapíttatni, akkor mi nem fogunk belenyugodni az iiy resignatioba, (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) hanem a bennünk levő egész erélylyel és a rendelkezésünkre álló összes törvényes eszközökkel követelni fogjuk az ünnepélynek azon magaslatra való emelését. mely egyedül felel meg nemzeti dignitásunknak. (Hosszantartó lieh/eslés és éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) És mi igen sajnálni fogjuk, ha ez küzdelmekbe kerül; mi azt akarjuk, azt óhajt • juk, hogy ez minden tényezőnek teljes egyetértésével és zavartalan egyértelműségével jöjjön létre. De még egy kínos küzdelemnél i* roszszabbnak és helytelenebbnek tekintenők a resignatiot és a lemondást. (Zajos helyeslés a balés szélső baloldalon.) Epén azért, hogy minden ily controversiának eleje vétessék, hogy minden aggodalomtól meneküljünk, hogy a gyanúnak ezen árnyékától, mely az ezeréves ünnepély eddigi előkészítésének, vagy mondjuk helyesebben elő nem készítésének minden stádiumában kísért, szabaduljunk, nem a kormány iránti bizalmatlanságból, hanem a kormány á'tal, a mint remélem, követendő helyes irányzat megerősítése és támogatása érdekében ajánlom határozati javaslatomat elfogadásra. (Hosszantartó és megújuló zajos éljenzés és taps a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: A ministerelnök úr kíván szólani! Wekerle Sándor ministerelnök: T. ház! Ugron Gábor képviselő úr az ezeréves ünnepély rendezésérc nézve egyes olyan részletes indítványokkal lépett föl, a melyekre legalább most kiterjeszkedni, nézetem szerint, nem tartanám helyesnek. Nem pedig azért, mert ma, midőn ezzel a kérdéssel foglalkozunk, foglalkozhatunk annak elvi oldalával, foglalkozhatunk azzal az elvi irányzattal és állásponttal, melyet ezen ünnepélynél követendőnek, megóvandónak, valósítandónak tartunk, de nem foglalkozhatunk a részletekkel. De nem terjeszkedem ki ezekre azért sem, mert hisz a t. képviselő úr által felhozott egyes részletek olyanok, a melyeket mi nem az ezredéves ünnepélylyel Összekapcsolva,
