Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-152

32| 182. országos ülé> 1898. felírnär 6-án, hétíön. nyilvánítsa a maga akaratát és vegyen részt ezen ünnepségekben. Ha a nemzet részéről ezen egyértelműség megkívántatik, akkor a felelősséget is meg kell osztaniok a különböző politikai tényezőknek. Nem lehet, hogy cs;tk egy is hiányozzék, mert ez könnyen oda vezethetne, hogy ez politikai czélból a kormánynyal szemben kiaknáztassék. Ha minket, minden pártot, a törvényhozás minden jelentékenyebb elemeit egyesiül ve látnak egy gondolatban, egy akaratban, együtt látnak egy tevékenységijén, el fognak hallgatni a rágalmazók; sokkal könnyebb lesz a kormánynak is eredményeket kivívni; mert hiszen a kormány is eredményeket akar kivívni nemzeti, politikai téren is. Azért az ezredéves ünnepet megünnepelni a nélkül, hogy a nemzet számára is vívmányok valósíttassanak meg, lehetetlennek tartom. (Élénk helyeslés a Italoldalon.) Lehetetlennek tartom, hogy a világ előtt egy ezredévi lét fenséges küzdelme, szenvedése után akként tűnjünk fel, mint hogyha a második ezredévbe nem a mi önérzetünk, önállásunk küszöbén lépnénk be, hanem Ausztria jármán keresztül. (Élénk tetszés hal felől.) T. ház! Elfogadom a ház asztalán fekvő törvény javaslatot, és pártolom a gr. Apponyi t. barátom által benyújtott határozati javaslatot, (Elérik helyeslés és tetszés a baloldalon.) Molnár Antal jegyző : Harkányi Frigyes ! Harkányi Frigyes: T. ház! (Halljuk!) Azon hazafias lendület után, melyet az előttem szóló beszédje előidézett, nehéz feladat jut nekem, mert én e tárgyat tisztán a practicus téren akarom megítélni, és azt óhajtom, hogy hazánk érdekei e terén is dicsőséget árasztanak azon időpontra, mely a nemzeti életben a legfontosabb mozzanatok egyike. A régi táblabírói időben, ha egy ügyet elakartak ejteni, a megye termében felléptek a junctim indítványnyal és ez közönségesen ezélhoz is vezetett; mert. azt az ügyet, a melyet pártolni nem óhajtottak, összekötötték egy másik igen okos és jó tárgygyal, mely igen hasznos is lehetett, de miután vagy nem volt eléggé megérlelve, vagy nem volt az előkészítés azon stádiumában, hogy keresztül lehetett volna vinni, Összeköttetvén a felhozott tárgygyal, ezt is elejtették, vagy pedig ad graecas calendas elhalasztották. A kiállítást, azt hiszem, kevés kivétellel senki sem óhajtja ilyen sorsban részesíteni; pedig ha oly kérdésekkel kötjük össze, a melyeknek tárgyalása nem imminenter szükséges, sorsát nagyon koezkáztatjuk. Az általános programm felállításának sok jogosultsága van, de annak legtöbb része nem oly sürgős, mint maga a kiállítás kérdése. Előttem szólt Ugron t. képviselőtársam épen felemlítette, hogy már is késtünk; én azt hiszem, hogy nincs késő, hanem épen itt van a kellő idő, csak hogy most már késnünk nem szabad. Épen ezért azt hiszem, hogy a kiállítás kérdésével nem szabad összekötnünk a többi kérdéseket, a melyek nem sürgősek. Az ünnepélyre vonatkozólag igen sok szép eszme merült fel, de bármennyire óhajtandó is azoknak megvalósítása, pénzerőnk nem engedi valamennyinek kivitelét. Ki_ ne találná szépnek egy pantheon felállítását? Épen előttem szólott t képviselőtársam is felemlített egy másik szép emberbaráti intézményt, és én is ajánlhatnék egy hasonló szép intézményt, például 5000 munkásháznak felállítását a Rákoson, kis kertekkel. Mindezek igen szép eszmék, melyeknek keresztülvitele kívánatos volna, ha azt pénzerőnk engedné; de nézetem szerint azoknak egyike sem annyira szükséges, mint a kiállítás rendezése, mert itt ezer és ezer iparosnak és gazdának közreműködése szükséges, és ha ezek nagy áldozatot hoznak, legalább időt kívánnak, hogy termékeiket és iparczikkeiket és műalkotásaikat kellő időben előállíthassák. A mi általában a kiállításokat illeti, engedje meg a t. ház, hogy, bár nem szívesen teszem, nyíltan megmondjam nézetemet. E szakmát jóformán ifjúságom óta tanulmányoztam; sok gyenge oldalom egyike az. hogy a kiállításokat sűrűen látogattam, és most már azt látom, hogy a kiállításoknak nagyon gyakori ismétlése nem jár annyi haszonnal, hogy igazolná azokat a nagy költségeket, a melyek azokkal egybe vannak kötve. Mindamellett nálunk^ ez alkalommal a kiállítás rendezését igen czélszerűnek és szükségesnek tartom, mert a millenium megünneplésénél meg kell mutatnunk, hogy azt a drága hazát, melyet őseink vérrel és karddal szereztek, iparral és gazdálkodással fentartani és fejleszteni tudjuk. (Helyeslés jobb felöl.) Sajnos, hogy itt nagyon sokat hódított az az eszme, hogy világkiállítást rendezzünk. Már említettem, hogy a kiállításnak lehetőleg szerényebb mérvben vagyok barátja, mert nagyon hosszú időszak szükséges arra, hogy az ipar oly haladást tegyen, mely újabb kiállítás szükségét igazolná. A nemzetközi kiállítás még sokkal nagyobb áldozatokat követel, és annak rendezése abban a stádiumban, melyben az ipar ma nálunk vau, nagy koczkázattal jár. Mert mezőgazdasági téren helyt fogunk állhatni, és ezen a téren nem kell félnünk a külföldi versenytől; de az ipar terén, legyünk őszinték, sok bátorság kell ahhoz, hogy gyengén fejlődött iparunkat, ha külföldi kiállítók is versenyeznek, az ő sokkal tökéletesebb czikkeikkel szembeállítani akarjuk. Az idegen iparosok szívesen vesznek részt kiállí-