Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-151

161. országos iílésl8t)8. fabrnAr 4-<>n, szombaton. 311 :i mi érdekeinknek is meg fognak felelni, és különösen kívánatosnak tartanám, hogy a szomszéd államok bevonassanak ebbe a kiállításba, s meg vagyok róla győződve, hogy a keleti, első sorban pedig az új államok szívesen fognak hozzánk eljönni, mert lehetetlenség, hogy meg ne emlékezzenek arról, ne érezzék magukban, hogy a mi ezredéves fen maradásunknak köszönhetik feltámadásukat. (Igazi Úgy van! a szélső baloldalon.) Mert erős meggyőződésem, és azt hiszem, mindenkinek az, a ki kissé komolyabban tanulmányozta a történetet, hogy ha Magyarország új erőkifejtésre nem lett volna képes, ha Magyarországot állandólag elárasztotta volna akár a török, akár a német, manapság sem Románia, sem Szerbia, sem Bulgária nem léteznék, mint állam. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Ugyanaz, a ki elmosott volna minket, elmosta volna őket is. Kekem tehát semmi kétségem az iránt, hogy azok a néj>ek igen szívesen jönnek el hozzánk, ha őket a kormány kellő időben meghívja. Ennyit tartottam szükségesnek egyelőre elmondani, kijelentvén, hogy hozzájárulok úgy Eötvös Károly t. barátom, valamint gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam határozati javaslataihoz. {Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Lukács Béla kereskedelmi minister : T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Megvallom, óhajtottam volna, ha az általam előterjesztett törvényjavaslat tárgyalása keretébe nem vonatott volna be oly kérdés, mely, habár a törvényjavaslattal kétségkívül kapcsolatban van, mint azt indokolásomba magam is érintettem, de a melyről azt hiszem, hogy annak tárgyalása más időpontban talán alkalmasabb lett volna. (Helyeslés jobb felöl.) Én ezúttal magára a törvényjavaslatra kívánok szorítkozni s első sorban azokkal az észrevételekkel és ellenvetésekkel foglalkozni, a a melyek az 1896-ban tartandó nemzetközi kiállításra vonatkozólag tétettek. (Halljuk! Halljuk !) Tehetem ezt annyival inkább, mert az ezredéves ünnepélyre vonatkozólag a kormány álláspontját már jelezte a ministerelnök lír, a mi abban foglalható össze, hogy, a mint különben azt a ház előtt fekvő íratok és jelentések is mutatják: a kormánynak szándéka az ezredik évfordulót ahhoz méltóan megünnepelni. (Helyeslés a jobboldalon.) A kormány foglalkozott ezzel a kérdéssel, és ebben az irányban a törvényhozásnak kellő időben, mindenesetre oly időben, hogy azzal a t. ház és a törvényhozás behatóan foglalkozhassak, részletes előterjesztést fog tenni. (Helyeslés jobb felöl.) Ma erre a kérdésre vonatkozólag többet kijelenteni korai volna. Hiszen a kilátásba vett időponthoz képest még három esztendő áll előttünk és ma részletes programmot megállapítani arra, nézve, hogyan és miként fogjuk megünnepelni a magyar állam ezredik évfordulóját, azt hiszem, korai lenne és nem is lehetne czéíszertí. (Úgy van! jobb felől. Mozgás a bal- és szélsőbalon.) Kérem tehát a t. házat, méltóztassék megvárni azokat az előterjesztéseket és javaslatokat, melyeket ebben az irányban a kormány tenni fog. Áttérek magára a törvényjavaslatra (Halljuk ! Halljuk!) s e tekintetben mindenekelőtt eonstatálom azt, hogy annak tartalma ellen tulajdonkép csak egy oldalról tétetett észrevétel, és hogy nevezetesen a t. nemzeti párt is legalább, ha jól értettem, a jelzett álláspontot, magát a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapján! elfogadja. Azon határozati javaslat azonban, melyet Eötvös Károly t. képviselő úr a maga és társai nevében benyújtott, a törvényjavaslatnak a pénzügyi és közgazdasági bizottságokhoz való újabb visszautasítását czélozza, kiegészítéskép oly utasításokkal, melyek nézetem szerint a törvényjavaslatot a maga lényeges tartalmából egészen kivetkőztetik, és így, habár a t. képviselő ur, a mint megjegyezte, azok közé iratkozott be, a kik a törvényjavaslat mellett kívánnak szólni, azt hiszem, tényleg a határozati javaslat elfogadása, tulajdonkép egy jelentőségű lenne a törvényjavaslat elvetésével. Arra kérem a t. házat, hogy az Eötvös Károly t. képviselő úr által bemutatott határozati javaslatot a következő okokból mellőzni méltóztassék. (Halljuk! Halljuk!) Nevezetesen a határozati javaslatban, de annak indokolásában is több képviselő, úr felvetette azt az eszmét, hogy az ezredik év megünneplése alkalmából ne nemzeti, hanem világkiállítás rendeztessék. T. ház! (Halljuk!) Habár ez az eszme annak idején részletesen meg volt vitatva itt a házban s a közvéleményben is, és habár ez a vita befejezettnek volna tekinthető, mégis, miután most iijra felvettetett, méltóztassék megengedni, hogy ezzel én is kissé foglalkozzam, (Halljuk! Halljuk!) Én egy világkiállítás rendezését nem tartanám czélszerünek; nem azért, mintha talán nem volnánk képesek olyan világkiállítást rendezni, a mely minden tekintetben megállja a helyet és méltóan íiiegfelelne ennek az országnak, mert bár nagy áldozatokkal, de ha szükségesnek és czélszerünek tartatnék, ilyent is lehetne rendezni. De nem járulhatok ez eszméhez azért, mert álláspontom az, a mi az első törvényjavaslat bemutatása alkalmával is kifejezésre jutott, és a melyre a, ház is helyezkedett, hogy annak az alkalomnak, melyből a kiállítást rendezni kívánjuk, t. i. a magyar állam ezer éves évfordulója