Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-151

3J$ ÍM. orsíftges ülés 189&. február 4-én, srambaten. nak megünneplése, csakis nemzeti, vagyis oly kiállítás telelne meg, (Helyeslés jobb felől.) melyet saját erőnkből, sávját tehetségünkből rendezünk, melyet nem ékesítünk fel idegen tollakkal, (Helyeslés jobb felől.) melynek rendezésénél nem fordulunk idegen költségért, hanem a melyet annak bizonyítására rendezünk, hogy nemzetünket, állami életünket, mívelődésünket, közviszonyainkat, szóval a nemzetnek teljes érverését mutassuk be. (Helyeslés jobb felöl.) T, képviselő ár különösen állami szempontból óhajtja, hogy világkiállítást rendezzünk, s ne egyszerű nemzeti, országos kiállítást. Úgy látszik, Eötvös Károly t. képviselő úr is abban a nézetben van, a melyet gr. Zichy Jenő t. kép viselő úr kifejezett, hogy Magyarország állami létét csakis világkiállítás képes a külföld előtt documentálni. En ezt tagadom, s e tekintetben legyen szabad utalnom ép az 1885-ik évi kiállításra, s legyen szabad a t. képviselő urak emlékébe visszaidéznem az 1885-ik évi kiállítás megnyitásának fényes ünnepélyét, midőn ő Felsége a hatalmasságok képviselőinek jelenlétében, s az ország színe-javának részvétele mellett azt a kiállítást megnyitotta. Azt hiszem, hogy az az ünnepély, pedig az szintén csak országos kiállítás volt, Magyarország állami létét fényesen documentálta, és én tagadom, hogy egy országos, nemzeti kiállításnak rendezése Magyarországnak állami létét kisebbíthetné, (Helyeslés jobb felöl.) s hogy Magyarország állami létét, állami önállóságát és egyáltalában közjogi helyzetét egy világkiállítás bármi tekintetben jobban tudná documentálni. (Helyeslés jobb felől.) A javaslat benyújtói, kik a világkiállítás mellett lelkesednek, nézetem szerint nem számoltak azokkal a következményekkel és első sorban azokkal a pénzügyi terhekkel, a melyekkel egy világkiállítás jár. A határozati javaslat, ha az elfogadtatnék, igen könnyen oly következményekre vezethetne, a melyek pénzügyileg súlyosan nehezednének államháztartásunkra, s a melyek talán legkevésbé lennének összeegyeztethetők azzal a czéllal, a melyet épen kitűztünk: hogy t. i. a második ezredév Magyarországot és a magyar államot eonsolidáltan. minden tekintetben megerősödve találja, (Élénk helyeslés jobb felöl.) Felteszem épen azon képviselő urakról, a kik a világkiállítás mellett buzgólkodnak, hogy nem elégednének meg oly kisebbrendű, úgynevezett nemzetközi vagy világkiállítással, a milyeneket látunk itt-ott rendezni, a milyenekéi bizonyos vállalkozók mindegyre felajánlanak, a melyek azonban mindössze csak nemzetközi vásárt képeznek. (Úgy van! jobb felöl.) Nekem legalább az a nézetem, hogy ha világkiállítást akarunk, akkor annak rendezésébe bele kell mennünk összes szellemi és anyagi erőnkkel. (Igás! Úgy van! jobb felöl.) Mert azzal fiascót vallani nem szabad, azt mindenképen fényesen és méltóan kell előállítani. Ilyen kiállítás pedig, t. ház, nagyon jelentékeny költségbe kerül, és nem tudom, hogy akkor ilyen kiállítás nem épen azt jelentené-e, hogy az ezredéves ünnepély államháztartásunk nagy nehezen helyreállított egyensúlyának megbontásával járna. (Helyeslés jobb felöl) Csak néhány adatra kívánok utalni. (Halljuk! Halljuk!) Az 1855-iki párisi világkiállítás pl., — csakis azokat a költségeket idézem, a melyeket az állam és az illető város fedezett, nem számítok még egyéb hozzájárulásokat, — mondom, az 1855. évi párisi világkiállítás az államnak 11,500.000 frankjába került; az 1867. évi párisi kiállításnál az állami és a városi hozzájárulás kitett 12 millió frankot. Az 1873. évi bécsi világkiállítás az államnak 47 millió frankjába került; igaz, hogy nem sikerült, más körülmények is közbejátszottak, de mindenesetre mindenütt jelentékeny hozzájárulásokról, jelentékeny terhekről van szó, (Úgy van! jobb felöl.) a melyeket az illető államoknak és városoknak kellett fedezniök. Az 1878. évi párisi világkiállításnál azon kiadások, a melyeket az állam fedezett, kitettek 55,400.000 frankot. Sőt még azok a kisebbrendű kiállítások is, a minőkhez hasonlót a magam részéről Magyarországon rendezni nem akarnék, mint pl. a barcellonai, 9 millió frankjába került az illető városnak és államnak, és ennek a dicsőségnek a súlyát még most is érzi Barcellona városa. A melbournei kiállítás, melynek szintén nemzetközi világkiállítás volt a neve, 7 millió frankba keríílt. Méltóztatnak ezekből az adatokból látni, t. képviselőház, hogy egy világkiállítás, ha azt úgy kívánjuk rendezni, a mint azt óhajtásunkhoz képest rendezni kell, mindenesetre oly jelentékeny költségbe fog kerülni, melynek elvállalása mai viszonyaink közt talán nem volna indokolt. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Ezeket kívántam, t. ház, megjegyezni, első sorban arra a kérdésre, hogy nemzeti, vagy világkiállítás rendeztessék-e? Legyen szabad ezt még csak azzal megtoldanom, hogy tudomásom szerint, — pedig meglehetősen érintkezem az iparos és kereskedelmi körökkel, — a világkiállítás eszméje az ő részükről egyáltalán soha meg nem pendíttetett, (Úgy van! Úgy van! jobb felöl.) az e tárgyban tartott értekezleteken soha egyetlen hang a világkiállítás eszméjét előtérbe nem tolta, azt, mint az ezer év megünneplésé nek egyik szükséges attribútumát, egyik oldal-