Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-151

liii.ersíAsros ttles JLSflS. február <Uén, szombatéit 303 meket; meg kell nekik mutatni a múltban szerzett jogczíineink összeségét, meg kell nekik mutatni haladásunkat, a jövőre irányuló szándékainkat és elhatározó akaratunkat, de meg kell őket ismertetnünk mindenek előtt nemzeti és állami létünk alapjaival, annak önállóságával, annak függetlenségével. (Élénk helyeslés a balés szélsőbalon.) De, t. ház, egy ily értelemben vett nagy nemzeti ünnepély előkészítésére, megvallom n rendes chablonszerü eljárást nem tartom alkalmasnak. (Ipaz! Ügy van! helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Én erre a !

>ezélra legalkalmasabbnak tartam az országgyűlés mindkét házából megalkotandó országos bizottságot; ez az országos bizottság a kormánynyal egyetértőieg, a kormány előterjesztése szerint, állapítaná meg az ünnepély összes módozatait (Helyeslés a bal- és szélsőbalon.) És megmondom, miért tartom ezen út követését a leghelyesebbnek. (Halljuk!Halljuk.',) Nem vezet engem ezen indítvány megtételénél ellenzéki szempont, vagy a kormány iránti bizalmatlanság. Ha valaki a kormányzat valamely normális functioját, valamely olyan hivatását, melyet egészséges állapotok mellett csak a kormányzat teljesíthet, a kormányzat kezéből kiragadni kíván, és parlamenti bizottságra ruházza ; akkor ez ellenzéki élű indítvány, melyet rendesen nem indokol és nem igazol más, mint a kormány iránti bizalmatlanság. De ez a sza bály a jelen esetre nem alkalmazható. Én azt tartom, hogy itt a dolog természete szerint az előkészítésnek ez a módja a leghelyesebb. (Igaz! Úgy van a bal és szélsőbalon.) Annyira leghelyesebb, hogy én, ha nem ezeken a padokon ülnék, hanem a kormánypadokon, akkor is ép úgy, mint most, ennek az útnak a követését ajánlanám, és pedig a következő okokból: (Halljuk! Halljuk!) Ha a kormány a nélkül, hogy már az előkészítés stádiumaiban az országgyűlés két házának kiküldötteivel érintkeznék, egy tervet megállapít, ezen terv tisztán, mint a kormány ténye, mint a kormány programmja kerül a képviselőház, azután a főrendiház elé. A kormány esetleg nem bir kellő tájékozottsággal az országgyűlés mindkét házában létező óhajtásokról, esetleg bele vegyülnek az ő előterjesztésébe olyan propositiók is, melyek általános helyeslésre nem számíthatnak. De ha az előterjesztés a kormány elszigetelt tényét képezi, az könnyen beleesik a pártok küzdelmeibe, a pártok, mint olyanok foglalnak állást a mellett^ vagy azzal szemben, a mi a kölcsönös kapacitálást nehezebbé teszi; és ez mindenesetre azon veszélylyel jár, hogy az ügyet a maga nemzeti jellegéből kivetkőztettetvén, a pártok küzdelmeinek tárgyává tétetnek, a melylyé pedig annak nem szabad válnia. Ezt a veszélyt a limine el kell hárítani mindjárt a kezdeményezés módja által. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) De, t. ház, ha a kormány az ügyet tisztán a maga körében akarja is kezdeményezni, ha azért még sem mondhat le arról, hogy a társadalom mindenfele elemeinek tanácsát igénybe vegye. A kormány enqueteket fog tartani, vagy bizottságokat fog alakítani, a mint már a kiállítás ügyére is külön alakított a t. kereskedelmi minister úr egy bizottságot. Szóval, bizottság okvetlenül lesz, vagy talán bizottságok, melyek a kormányt körűi fogják venni és tanácsaikkal ellátni. Már most, t. ház, ebben a nagy nemzeti ügyben kicsoda és micsoda testűlet a leghivatottabb arra, hogy már a kezdeményezés stádiumában sem nélkülözhető tájékoztató útmutatást a kormánynak nyújtsa ? Kicsoda illetékes erre "? Ki az, a kinek segítségül hívása, — hogy úgy mondjam, — ki nem kerülhető, indokolt, a ki mellett magát senki mellőzve nem érezheti ? Kicsoda és melyik testület az, a mely erre illetékes, ha nem az a két testület, a melyek egyike alkotmánynak és törvénynek alapján, a. másik a törvényes alapon kívül még az időnként a nemzettől nyert mandátum alapján és a törvényhozó hatalomnak egyik alkotó elemét képezi, és így a legmagasabb fokozaton a nemzet egyetemét képviseli ? A nemzet egyeteme képviselve van itt ebben a házban ; a nemzetnek olyan társadalmi rétegei, a melyeknek közreműködése ezen nagy nemzeti ünnepélynél különösen fontos, képviselve vannak a főrendiházban. Ha tehát tisztán mint a társadalom segítségül hívásának orgánumát tekintjük is, alkalmasabbat erre, hívatottabbat erre, designultabbat erre, mint az országgyűlésnek két házát, nem is találunk. (Helydés balfélől.) De azután tovább megyek, t. ház. (Halljuk! Halljuk!) Minthogy az ünnepélybe a vidéket is bele kell vonni, természetesen alakítandók lesznek vidéki bizottságok, felhívandók lesznek a törvényhatóságok, hogy ebben részt vegyenek. És ezekkel a vidéki bizottságokkal, ezzel a törvényhatósági résztvétellel szemben, ezekkel a helyi alakulásokkal szemben, a melyeknek beleszólási jogát és hivatottságát nem lehet tagadni, a központi vezetésnek mégis bizonyos túlnyomó auctoritassal kell bírnia, kell, hogy azok a központi vezetés irányító kezét szívesen elfogadják. Hát melyik ilyen központi testűlet bírhatna nagyobb tekintéíylyel, melyiket fogadnák el minden féltékenység nélkül legkészségesebben a vidéki organismusok, a vidéki törvényhatósági küldöttségek, mint azt a testületet, a mely a legfőbb hatalom letéteményeseiből, az országgyűlés két házából alakulna? A kellő auctoritassal ennek a mozgalomnak irányítására, vezetésére, talán egy testület sem bírhat, vagy leg-