Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-151

304 ***• orsíégos Més 1698. febfaár 4-én, szombaton. alább oly mértékben, mint a mily mértékben bír azzal az országgyűlés két házából alakult országos bizottság. (Halljuk! Halljuk!) És tovább megyek, t. ház. (Halljuk!) Ezen ünnepélyen központi alaknak mindig oda gon dolom Magyarország koronás és alkotmányos királyát. 0 vele egyetértő]eg kell ezen ünnepély minden részletének megállapíttatni, valamint kell, hogy egyetértőleg állapíttassanak meg a törvényhozás másik factorával, az országgyíílés két 1 lázával. Már most, t. ház, igen természetes, hogy a kormány a maga javaslatait, ha kizárólag a maga kezdeményezési körében érleli meg, a főbb elvi momentumokban a korona jóváhagyásával terjeszti elő. Hát nem kívánatos-e az, hogy a korona és a törvényhozás másik factora, az országgyíílés közt már az előkészítés stádiumában a kormánynak közvetítése által meg legyen az érintkezés, hogy együtt érleljék meg elhatározásaikat az ünnepélyre? nem sokkal kívánatosabb-e ez, mint az, hogy a kormány mintegy a koronának végleges elhatározásaival, melyeket ő képvisel, lépjen az országgyíílés elé, úgy, hogy azután minden véleménykülönbségnél újabb tractatusoknak legyen helye, vagy hogy azoknak módosítása igen nehéz legyen, az országgyűlés azokkal szemben bizonyos pressio alatt álljon? (Igás! Úgy van! bal felöl.) Mindezen okok tisztán practicus szempontból, ennek a tárgynak természete folytán kívánatossá teszik azt, hogy már az előkészítés stádiumába is bizottság kiküldetése által belevonassék az országgyíílés mindkét háza. De mind ehhez hozzájárul még egy momentum, és ez előttem a legfőbbek egyike. (Halljuk! Halljuk!) Bevezetőleg felemlítettem azt a sajnálatos tényt, hogy az ezredéves ünnepély iránt az a meleg érdeklődés, az a nagymérvű lelkesedés, melyet ez alkalom megérdemelne, nem létezik. Ezzel szemben talán nincsen alkalmatosabb mód e lethargianak megszűntetésére, nincsen erőteljesebb figyelmeztetés a nemzet előtt az ünnepély nagy jelentőségére, mint ha az ünnepélynek előkészítését is ily szokatlan ünnepélyes formában eszközöljük, (Helyeslés a baloldalon.) ha már az ünnepély előkészítését is egy oly fórumra bízzuk, a mely fórum állami életünk legfontosabb és legkényesebb részeinek intézésére szokott hívatva lenni, t. i. egy országos bizottságra. Egy országos bizottság kiküldésének ténye e ezélból már az első lépés azon eredmény felé, hogy ez ünnepély a maga nemzeti jelentó'ségében, a maga egész históriai, egész állami fontosságában álljon a nemzet előtt, (Élénk helyeslés a báloldalon.) holott, ha mi e chablonszerű eljárásra utaljuk, hogy majd a kormány megteszi előterjesztéseit, akkor azután ezek vagy egy szakbizottsághoz, vagy egy külön erre alakítandó képviselőházi bizottsághoz tétetnek át, innen azután, ha a képviselőházban letárgyaltattak, alkotmányos hozzájárulás végett a főrendiházhoz tétetnek át, szóval, hogy ha ilyen, — hogy német kifejezéssel éljek — geschäftsordnungmässig eljárás terére utaljuk ezt az ügyet is, akkor ez eljárás nem alkalmatos arra, hogy a nemzeti lelkesedést arra a magas fellobbanásra indítsa, a melyre szükség volna ezt az ügynél, nem alkalmatos arra, hogy kifejezést adjon azon kivételes fontosságnak, melylyel a törvényhozásnak minden factora ez ügyet felruházza (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Ezek azok az indokok, t. ház, melyek engem és elvtársaimat anélkül, hogy ma az ünnepély módjára nézve bármely concret propositioval lépjünk a ház elé, mert a kormánynak e tekintetben való kezdeményezési jogát és hivatását nem akarjuk alteralni s ennek látszatát is el akarjuk kerülni, arra bírtak, hogy arra kérjük a t. házat, szólítsa fel a parlament másik házát, a főrendiházat egy országos bizottság alakítására, mely bizottság a kormánynyal egyetértőleg, vagy ha tetszik a kormány ezzel a bizottsággal egyetértőleg állapítsa meg ezredéves állami létünk megünneplésének módját. Kérem a t. kormányt is, hogy ehhez a módozathoz hozzájárulni szíveskedjék, a mely módozat, — ismétlem, — az itt tárgyait ügynek különleges természete szerint nem tartalmaz magában sem bizalmatlanságot a kormány iránt, sem azt a törekvést, hogy a kormány valamely természetes funetiojától megfosztassák s ez a parlamentre átruháztassék. Ez az ügy olyan, hogy már az előkészítés stádiumában az egész nemzetnek s e nemzet hivatott orgánumainak, a törvényhozás két házának kell abban közreműködnie. (Élénk helyeslés bal felől.) Félek attól, hogy ha erre az útra nem lépünk, az a, chablonszerű eljárás, a melyet mi követünk, chablonszerű felfogásnak útját fogja egyengetni a nemzetben is, (Igaz! Úgy van! bálfelöl.) holott az a kivételes, az az ünnepélyes eljárás, melyet követnénk indítványom elfogadása esetében mintegy első figyelmeztetés volna a nemzethez arra, hogy ne csak látványosságokra készüljön, hanem egy szívének minden rejtekét átjáró, nemcsak a múltat megünneplő, de a jövőt is előkészítő, (Úgy van! bal felől) nemcsak egy ezeréves küzdelem emlékének szentelt, de egy újabb, számtalan évre terjedő lendület előidézésére hívatott nagy állami és nemzeti cselekményt kell előkészítenie. (Élénk helyeslés balfelöl.) Ebben a szellemben kívánom indítványomat elfogadásra. (Élénk helyeslés és éljenzés balfelöl.) Elnöki Fel fog olvastatni az indítvány. Bernáth Dezső jegyző (olvassa): »Hatá<