Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-151

302 IBI. oruágvt filét ISiffi. MrMv 4-éfi, tíottímto*. Károly t. képviselőtársam ezen gondolatnak abban az alakban ad kifejezést, hogy a ínillenium alkalmára hozassék létre az országnak teljes függetlensége abban az értelemben, a mint azt az ő t. pártja értelmezi. És ha odáig nem is megyek, politikai hitvallásomhoz híven azt azonban igenis állítom, ég abban az én felfogásom rokon az övével, hogy a millenium megünneplését nem képzelhetem sikeresen a nélkül. hogy ennél az alkalomnál kidomborodjék, hogy ennél az alkalomnál világra szóló teljességben kifejezésre jusson Magyarországnak közjogi és állami önállósága, (Élénk helyeslés a bal- és szélső haloldalon) .Magyarországnak önálló nemzeti léte; (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) hogy közéletünkből eltávolíttassanak mindazok a kétértelműségek, melyek az idegen szemek előtt elhomályosítják, hogy Mii gyár országnak az a közjogi állapota, a mely elvileg meg van állapítva 1867-ben. tényleg azonban nem érvényesült annak minden ágában, és minden conseqtientiájában, a melynek egyik lényeges, oszlopos alapgondolatát képezi az országnak állami függetlensége, és önálló nemzeti léte, kidomborodjék a maga teljességében, hogy ennek minden consequentiája érvényesüljön, érvényesüljön ne csakirgy, hogy azt magunk közt házi használatra élvezhessük, (Elénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) hanem úgy, hogy az az egész világ előtt félreismerhetlenííl a félremagyarázások és kétértelműségek kizárásával a maga teljes tényében ragyogjon. (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) T. ház! Ezzel egybe van kötve egy másik momentum is. Tagadhatatlanul a mi ezer éves viszontagság-teljes történetünknek egyik nagy jelentőségű fejezetét, egyik nagy jelentőségű fejlődési stádiumát, sőt egy új fejlődés, egy áj erőteljes felbuzdulás, egy új megifjodás kiindulási pontját képezte a nemzet és a fejedelem közt hosszú éveken, mondhatni évszázadokon át fennállott súrlódások és félreértések befejezése, a fejedelem és a nemzet közt történt teljes és utógondolat nélküli kibékülés, teljes megértés, azonos álláspontra helyezkedés. Ezen nagy ténynek megünneplése, ezen helyreállított egyetértésnek és solidaritásnak külső kifejezésre jutta tása szerintem a millenáris ünneplésnek, ezredéves fennállásunk megünneplésének egyik kimagasló momentumát kell, hogy képezze. (Élénk helyeslés bal felől.) A harezok és félreértések lélektani maradványainak azon elenyésztetésére, — melyet igen szerencsétlen kézzel nem rég megkíséri ettek, más alakban

s — mondom ezen lélektani maradványok kiirtására is legszebb alkalom ez az ünnep, melynél fényesen és meghatóan lesz kidomborítható azon érdeksolidaritás, mely király és nemzet közt fennáll, de csak egy alapon állhat fenn. Valamint ugyanis a t. I minister úr egy akkor általam nem annyira tartalma mint egyoldalúsága miatt kifogásolt kifejezéssel azt mondotta, hogy a magyar nemzeti politika csak az lehet, meiy a királylyal való egyetértésen alapúi, úgy ezt a tételt ki kell egészíteni azzal a másik tétellel, hogy a dinastiának jó politikája, a helyes dinasztikus politika is csak az lehet, a mely a magyar nemzettel és a magyar nemzet érzelmeivel megegyezik. (Zajos helyeslés a bal- és zélsőbalon.) " Ha ezeréves állami létünknek megünneplése ezeket a momentumokat domborítja ki, akkor maradandó jelentőségű tényt fog képezni nemzetünk életében. Mert azok a bajok, melyek közéletünkbe újabban férkőztek be, és a melyek a közérziüetre lehangoló befolyással vannak, nagyrészben lélektani bajok, a melyek ellen lélektani eszközök segítségével is kell küzdeni. A visszavonásnak, az egyenetlenségnek, az egymással való összeveszésnek mindazon elemeivel szemben, melyek közéletünkben az utolsó idők alatt oly sajnosán szaporodtak és az előbbinél sokkal nagyobb mértékben tűntek föl, nagy jelentőséggel birhat egy oly ünnepély, annak már előkészítése is, és még inkább méltó megülése, a mely emlékeztet minket egy együtt átélt ezeréves történet minden viszontagságaira, mely emlékeztet minket a nemzeti solidaritásnak, a nemzeti egységnek szent kötelékeire, a mely azoknak az érzelmeknek, melyek közöttünk viszszavonást és egyenetlenséget idéznek elő, ellenébe helyezi, elleuállhatlan áradattal azokat a, — hinni akarom, — minden magyar ember szivében sokkal erősebb érzelmeket, melyek minket az összetartásra, a solidaritásra, az együttes munkálkodásra, az együttes szenvedésre, együttes küzdésre, szóval az együttlétnek minden lelki, minden akaratbeli és minden tettbeli alkotó elemének fentartására utalnak. (Élénk helyeslés bal felöl.) És ezért is azt mondom, t. képviselőház, hogy ennek az ünnepélynek olyannak kell lennie, mely először is elhat az ország minden lakójának szivéig. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Nagy központi látványosságok, ennek nem tehetnek eleget. Az ünnepély fényének és melegének el kell hatni tadnia, — és annak a módját ki kell találni, (Helyeslés bal felöl.) az ország legeihagyatottabb, legszegényebb kunyhójába is. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) De az ünnepélynek kihatással kell bírnia az összes európai, — vagy ne is korlátoljuk még ennyire sem, — az egész művelt világ összea testvér nemzeteire. (Helyeslés a baloldalon.) Én teljesen egyetértek Eötvös Károly t. barátommal ; vendégekűl meg kell hívni ezen ünnepélyre a népcsaládok összes tagjait; meg kell nekik mutatni, — nem dicsekvőleg, hane.n rokonszenvükre appellálv ti, —•— Él multban szerzett érdé-