Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.
Ülésnapok - 1892-150
160. országos Síés 1898. feliraár S-án, pénteken. 293 rint a törvényszék belső ügyköréhez tartoznak. (Helyeslés.) Ez válaszom az illető szakaszra, nézeNézetem szerint tehát a büntető ügyvitel sem csorbítja a védelem jogát, sőt tovább megyek az ügyfelek jogait sem. Ezen büntető ügyviteli szabályok által, ha úgy alkalmaztatnak, a mint azokat értelmeztem, egyáltalában nem jön sem a védő, sem semminemű ügyfél abba a helyzetbe, hogy valamely törvény által neki biztosított jog gyakorlatában késedelmezésnek, vagy akadá lyozásnak lenne kitéve, Készemről igen természetesen intézkedni fogok aziránt, liogy ;iz egész ügyvitel ebben az értelemben, a mint én kifejtettem, alkalmaztassák is. Ez az, a mit a t. képviselő úr interpeliatiojára felelni szükségesnek tartottam, és kérem a t. házat méltóztassék tudomásul venni. (Helyeslés.) Visontai Soma: T. ház! Abban a felszólalásban, melylyel interpellatiomat indokoltam, kifejtettem azt az álláspontot, a, mely engem arra bírt, hogy a bünető ügyviteli szabályok tárgyában kérdést intézzek az igen t. igazságügy • minister úrhoz. Hogy nem tisztán subjeetív felfogás volt az, mely az én interpellatiom rugóját képezte, hogy nem csak egy általam netalán tévesen magyarázott szakasza vagy több szakasza a büntető ügyviteli szabályoknak, bizonyítja az, hogy hiszen a budapesti ügyvédi kar részéről is intéztetett egy felírat az igazságügyministeriumhoz, bizonyítja az, hogy épen úgy, a mint én bemutattam, az ügyviteli szabályok ugyanazon félreértésekre adtak okot az ország egyes törvényszékeinél is. De maga, az a hosszá magyarázgatás, melylyel az igazságügyminister úr az e 87 e s § okát kisérte, a melylyel kellet kisérnie, hogy teljesen világosnak lássék azon szakaszoknak igazi, értelme magában is eléggé indokolta tett interpellatiom (Igazi Ügy van! a szélsőbalon.) Előre is kijelentem, hogy az igen t. igazságügyminister úr azon kijelentése, melylyel beszédét bevégezte, hogy intézkedni fog, hojry az egész országnak és az összes bíróságoknál az ügyviteli szabályokat úgy magyarázzák és értelmezzék; a mint azt most a t. ház előtt kifejtette, engem teljesen megnyugtat, (Helyeslés.) mert hiszen az én interpellatiom is tisztán erre irányúit. Bátor vagyok azonban még is egy-két megjegyzést hozzáfűzni, egészen röviden, az előre haladott időre való tekintettel, mely azt hiszem, meggyőzi a t. házat, hogy ezen ügyviteli szabályok talán még sem oly világosak, és hogy azon urak, a kik ezen szabályok megalkotásával meg voltak bízva, talán még sem öntötték azokba azt a világosságot, a melyet ily ügyviteli szabályok megalkotásánál figyelmen kívül hagyni nem szabad. Hivatkozom az ügyviteli szabályok épen azon §-aira, melyeket az igazságügyminister úr felhozott, ezek maguk is meggyőzhetik a t. házat, hogy nem lehet szó arról, hogy mindjárt már az első tekintetre, a bíróságok vagy ügyfelek tisztában legyenek azzal, hogy itt tulajdonképen a védői-jogkör korlátozása nem czéloztatott. Megjegyzem mindenekelőtt azt, hogy az, a mit az igazságügyminister úr kijelentett, hogy az ügyviteli szabályoknak nem lehet az a hivatása, hogy az ügyfeleknek jogait akár szabályozzák, akár valamely irányban érintsék, volt az én felszólalásomnak is kiindulási pontja. Magam is hivatkoztam arra, hogy a védőknek joga bizonyos törvényes gyakorlaton alapszik, és hogy az sem nem tágítható, sem nem szabályozható ily büntető ügyviteli szabályokkal. Ámde, ha azt látjuk, hogy a büntető ügyviteli szabályok az ügyészek jogosítványaival is foglalkoznak, megjelölik azon kötelességeket, a melylyel a bíróságok az ügyéségek iránt tartoznak és azon jogokat, a melyet az ügyészségek egyes stádiumokban maguknak vindikálhatnak, vájjon a bünperek intézményének jelen állásában és a bűnvádi eljárásra vonatkozó elmélet és tudományok mai állása mellett, a mikor az ügyészség is ügyfélnek tekintetik, és mégis azt látjuk, hogy például a 60. §. értelmében a házkutatásoknál, vagy bírói szemléknél a bíróságok értesíteni kötelesek az ügyészséget, tehát a per egyik ügyfelet igen, a védőt azonban nem: lehet-e azt mondani, hogy ezen ügyviteli szabályok az ügyfelek kötelességeit nem érintik. En t. képviselőház, teljesen elfogadnám a t. minister urnak azon álláspontját, hogy a büntető ügyviteli szabályok nem kívánták az ügyfelek jogait szabályozni, ha azt láttam volna, hogy ezek tisztán a büntető bíróságok ügyvitelére szorítkoznak, és ha nem láttam volna, hogy bizonyos teendőkre vonatkozólag utalnak az ügyészségre, de a védőket kihagyják. Számos félreértésre adott okot az, hogy számos szakasz által csak az ügyfelek egyik része, tudniillik az ügyészségek vannak biztosítva saját jogaikról, de a védők e tekintetben mellőztetnek. Ugyanezt látjuk a 128. ésl34-ik szakaszoknál is. Tudniillik a 128. és 134. §§o-k, mert ez a két paragrafus az, a mely miatt a budapesti ügyvédi kör felírt, világosan azt mondják, hogy az iktató bűnügyek állásáról csak a bíróság és a királyi ügyészség tagjainak hivatalos czélokra adhat felvilágosítást. Ebből sem az iktató, sem semmiféle ügyvéd nem következtetheti azt, hogy ezen 128. §-nak nem az volt czélja, hogy az ügyvédeket kizárja; mert ebben világosan ki van mondva az, hogy csakis az ügyészség és a bíróság tagjainak adhat felvilágosítást az iktató. Abban azonban tökéletes igazsága van az igazságy minister úrnak, hogy a 134. §. 2-ik
