Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.
Ülésnapok - 1892-150
S94 II©. ftrsiáf*! fiiéi ÍM*, fetorvftr t-in, yentokra. bekezdése némileg coragálja az első bekezdés intézkedését, a mennyiben az korlátozást tartalmaz. Az eddigi gyakorlat értelmében azok az ügyfelek, a kik az eljárási szabályszerűidjogo kat igazolják, az irattárban a per megfelelő stádiumában az íratokba betekinthettek anélkül, hogy e tekintetben akár az elnök, akár az irattárnok utasításához lettek volna kötve. Különben is ezen 134 §. 2 ik bekezdése nem számol a fennálló körülményekkel és bizonyos tájékozatlanságot árúi el az irattár kezelése szempontjából ; mert hiszen az irattárnak soha nincs azon helyzetben, hogyha hozzá az ügytelek fordulnak, hogy megmondhassa, kinél vannak az íratok ; csak az van módjában, hogy az esetben, ba vele az iktatószámot közlik, a vonatkozó iratokat az irattári szám alapján kikereshesse. Különben azok után akijelentések után, amelyeket az igazságügy min ister úr tett, ez teljesen mellékessé vált, mert hiszen ő is az eddig fennálló gyakorlatot kívánja adandó utasítással továbbra is fentartani. Egyet különben méjr bátorkodom megjegyezni; tudniillik a t. igazságügyminister úr azt hozta fel a 134. §. indokolására, hogy ez azért vált szükségessé, mert bizonyos indiscretio követtetik el a büntetőperek kezelése terén, elkövettetik talán az ügyfelek által, talán a hivatalos titok elárúlásával más módon. Szóval kijelentette, hogy ezért vált szükségessé ezen szakasz szabályozása. Én, t. ház, épen azért, mert nem csak a bíróságnak, de a bíínperben küzreműködő minden tényezőnek érdekében áll, hogy az ilyen visszaélések megszííntettesseuek, bátorkdom már most megjegyezni, hogy valamint ez a szakasz el nem éri, úgy bármely ügyvitel útján való szabályozás nem fogja ezt a ezélt elérni, mert hiszen ezt ily ügyviteli úton nem, de igenis egyedül és kizárólag a sajtótörvény útján lehet szabályozni. Hiszen épen azon büntető eljárásban, mely most az enquet-tanácskozmány tárgyát képezi és mely megfelel az osztrák eljárásnak, mint az igazságügyminister úr tudni méltóztatik, — a vádlevél, mely most a vádindítványnak megfelel, egyenesen kézbesíttetik a félnek ; ott nem szüksé ges semmiféle kutatás, hogy a vád álláspontját, a mely még nem jogerős és a melynek bublikálása mindig némi diffamálással jár az illetőre nézve, ha közzététetik — megtudják. Ezt hiába próbáljuk ügyviteli szabályokkal szabályozni, hiába alkotjuk meg a 134. szakaszt; e tekintetben azt hiszem, minden tényező szívesen közreműködik arra, ha az igazságügyminister úr nem ügyvitelileg, hanem a sajtótörvény útján fogja a szabályozást eszközölni, a végre, hogy ezen indiscretiok megszűnjenek; közreműködni fog annyival inkább, mert semmi ügyfél nem jut szívesen még abba a látszatba sem, mintha ő az ilyen titok elárúlásához bármely mellékes ezélokból járult volna hozzá. Ezt bátorkodtam megjegyezni. Egyebekben igen megnyugtató rám nézve, hogy az igen t minister úr olyan magyarázatot adott mai felszólalásával, mely a magánfeleket és a védőügyvédeket is megnyugtathatja, kivált ha még hozzáfűzöm azon reményemet, hogy az igen i. minister úr, ha ez irányban panaszok érkeznek hozzá, nem íogja elmúlsztani a megtorlás alkalmazását az illetőkkel szemben, a kik az ügyviteli szabályok ezen magyarázata ellen vétenek, ezen reményem hozzáfűzésével mondom, tudomásul veszem a minister úr válaszát. Elnök: Az igazságügyminister úr által adott választ az interpelláló képviselő úr maga is tudomásul veszi. Kérem a t. házat, méltóztatik-e a minister úr válaszát tudomásul venni? (Igen!) A ház a minister úr válaszát tndomásúl v«szí. A holnapi ülés ideje és napirendje meglévén állapítva, az ülést ezennel bezárom. (Az Més végződik d. u. 1 éra 50 pereskor.)
