Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-150

292 1SS- or§gág©H Blés 189*. febrnisr 8-án, péntekon. csak a törvényszéki elnök utasítására, más magánfélnek csíik a törvényszék határozata alap ján engedheti meg.« Volt szerencsém megmondani, hogy magán fél alatt a védő nem értetik, de nemcsak a védő, hanem például a magánvád sem. És, liogy ennek a szakasznak ez az értelme, az kitűnik a második bekezdésből, a melyben az mondatik, hogy: »azok az ügyfelek, kiket az eljárási szabályok szerint az íratok megtekintésének joga illet, e részben tett kérelmükkel az ügy állásához képest a vizsgálóbíróhoz, előadóhoz, vagy a törvényszék elnökéhez utasítandók«. Az első, a mit constatálni akarok, az, hogy maga a büntető ügyvitel az ügyfelek közt és a magánfelek közt különbséget tesz. Az első bekezdésnek rendelkezése helyes és fentartandó. Méltóztatnak talán emlékezni arra, hogy Polónyi képviselő úr hiterpellatiot intézett hozzám, hogy bizonyos ügyészi indítványok, szóval büntető vizsgálati adatok kiszivárogtak, mielőtt azokat a törvényszéknél előadták volna. Tudom, hogy e tekintetben visszaélések történtek, s tudom azt is, hogy e visszaéléseket teljesen meggátolni nem lehet. De abból, hogy teljesen meggátolni nem lehet, még nem következtethető az, hogy határozott rendszabályok ne legyenek arra nézve, hogy a büntető ügyiratokat csak azok tekinthessék meg, kiknek arra az eljárás jogot ád, s ezeken kívül csak azok, kik ebbeli érdeküket igazolni tudták a törvényszék elnöke, illetőleg a törvényszék előtt. (Helyeslés.) Ebben, gondolom, talán nem is igen lesz nézetkülönbség a jogászok közt. (Helyeslés.) De, t. ház, e szakasz első alineájában, miután az semmi ügyfélre és védelemre nem vonatkozik, semmiféle sérelmet nem lehet találni; A mi a második alineát illeti, az ellenkezik — a mint értesültem — egy gyakorlattal, mely a régibb időben fenállott, s a mely gyakorlat, — ha jól vagyok értesülve, — lényegében azt tartalmazta, hogy azok, kiknek az eljárási szabályok jogot adnak a büntető iratok megtekintésére, s ezek közt első sorban a védő, —- az irattárban is megtekinthessék az iratokat, és hogy újabban az a praxis hozatott be, hogy ezek sem tekinthették meg köz vetetlenül az irattárban az iratokat, hanem erre speciális engedélyt kellett kérniök. Az ügyvitel szabálya a következő: hogy azok, a kiknek joguk van az eljárási szabályok szerint a bűnper iratait megtekinteni, ebben továbbra sincsenek gátolva.. És az ok, a miért az ügyíratok megtekintése végett nem az irattárnokhoz, hanem a vizsgálóbíróhoz, előadóhoz illetőleg végtárgyalási elnökhöz kell fordulniuk, kettős. Visontaí Soma : Nem tudja azt az irattárnok! Szilágyi Dezső igazságügy minister: Az egyik ok a t. képviselő úré, a másik ok az enyém! Az 8 oka abban áll, hogy őazt mondta bizonyos tekintetben, a védelem méltósága szenved az által, ha egy kezelési tisztviselő, a ki különben lehet correct, derék ember, döntsön a felett, hogy joga van-e valakinek megtekinteni az iratokat, vagy sem. De ha ez elfogadható ok, hát hogy lehet kívánni azt, hogy továbbá is az irattárnoknál tekintsék meg az ügyet? Mert neki okvetlen ügyelni kell arra, hogy azt más ne tegye, mint az, a ki, mint erre joggal birő ügyfél legimitálta magát! De van egy másik ok. Az ügyvitel szerint nem úgy lesznek a büntetőiratok kezelve, mint régebben, mert e szerint a vizsgálóbírónak irodája lesz. Az eljárás összes folyamata alatt az ügyíratok rendszerint a következő helyeken lesznek attól kezdve, mikor a vizsgálat megindul egész addig, a míg a vizsgálat be nincs fejezve a vizsgálóbírónál. Mikor a vizsgálat be van fejezve, akkor az ügyész indítványa jön a törvényszékhez, az előadóhoz, onnan a főtárgyalás kitűzésekor a főtárgyalási elnökhöz. Ezzel függ össze az, a mi az íratok megtekintésére mondva van. Ügy vagyok értesülve, hogy az íratok az ügy végbefejezése előtt, akkor kerülhetnek a főtárgyalási elnökhöz, midőn az ügy felebbezés alatt áll, míg a felebbezési határidő folyik. Vizsgálat alá fogom venni, czélszeríí-e, természetesen teljes biztosítékok mellett, hogy az íratok az irattárban megtekinthetők legyenek, elnöki, vagy előadói engedély nélkül. Mert azt, hogy legitimálva, van-e a jelenkező arra, hogy az iratokat megtekintse, meg kell ítélni valakinek. Ezek megtekintését két feltételhez kell kötni. Az egyik feltétel az, hogy az illetők magukat, mint ügyfelek, legitimálják. A legitimálás igen egyszerű: történhetik akár meghatalmazással, akár pedig egy, az illetőhöz e minőségben intézett törvényszéki határozattal. A kinek ez birtokában van, legitimáltnak tekinthető. De, ha e könnyítést megteszszük, szükséges lesz az is, hogy e föltételeket az írattárnok megvizsgálhassa. Erre részletes utasítással kell ellátni, mert bűnügyi íratok csak arra jogosítottak által tekinthetők meg. (Helyeslés.) De van egy másik föltétel is, melyet teljesség okáért kiemelek, hogy a bűnügyi íratok közt is vannak olyanok, melyeket az ügyfelek nem tekinthetnek meg, ilyenek az érdemleges határozatok fogalmazványa és a tanácskozási jegyzőkönyv, mert ezek a dolog természetesze-