Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-150

|gÖ ISO. ersiágos filés 189S. fe*rair S.án, pénteken. volna, mert akkor a mi iparosaink minden más állam iparosai felett colossális előnyben lettek volna azon a helyi piaczon, a mely egy vásár gyanánt .1 kiállítás alkalmából nyílt volna meg itt Budapesten. Messze távolból érkeztek volna ide vendégek, és itt találtak volna nemcsak olyan tárgyat, melyet otthon náluk is előállítanak, hanem találtak, és valószínűleg yettek volna spéci • alis magyar ipari czikkeket! És Magyarország megszűnt volna terra incognitíi lenni, és bemutatta volna az egész világ előtt állami létét. De nem akarok a világkiállításra több szót vesztegetni, úgy is hiába volna. Ennyivel tartoztam önmagamnak és az előadó urnak, a ki ez eszmét megtámadta. Most még a kormánynak ez ügyben való eljárásáról akarok szólni. A ki foglalkozott és tanulmányozta a népek eigratiojának történetét és tudja, hogy ez országban e jelenleg magyar területen hány száz és ezer néptörzs hullámzott végig, és tudja, hogy csak egy volt képes itt államot teremteni, melynek ezredéves fenállása tényleges coustatálása az államalkotó képességnek: annak az ily momentum felhasználása köte lessége, mert ez az a fordulópont, melyből kiindulva egy új ezredév felé fog haladni. Ez az a pont, a melyen feltün(.érhetjük egész Európa és a világ előtt, mik vagyunk és mennyire fejlődtünk. És itt elismeréssel fogadom a minister úr ama tervét, hogy a kiállítás legyen híí tükre mindannak, a mit Magyarországon elé bírunk állítani, másrészt legyen az retrospectiv kiállítása az egyes átalakulási fázisoknak, néprajzi és statisztikai momentumok kiegészítésével. Azzai végezhetem szavaimat, a mit Gaal Jenő t. képviselő úr mondott, hogy t. i. menjünk két lábon, de hozzáteszem emelt fővel és ne hunyászkodjunk meg, (Zajos helyeslés a bal- és szélsőbalon.) tán így meglátják, hogy állam vagyunk és akarunk maradni is. (Zajos helyeslés a bal- és szélsőbalon.) A javaslat részleteit illetőleg én a kiállítás budgedjét helyesnek találom. Bizonyos tételekben a minister úr csalatkozni fog, mert pl. a sorsjátékból remélt 200 ezer frtot túlságos nagy összegnek tartom. 1885-ben a sorsjáték 107 ezer frtot hajtott, pedig akkor még nem volt zóna rendszer és mindenkinek, a ki Budapestre jött, az olcsóbb vasúti jegy mellett belépti és sorsjegyet is kellett vásárolnia. Ezt ma nem lehet tenni. Azonkívül ne ámítsuk magunkat, a sorsjáték ingere is igen lekopott, mert az emberek nagyon gyakran igen gyarló kis tárgyakat nyer tek. Ha világkiállítás volna, akkor persze a sorsjegyeket az egész világ piaczára vethetnők. Csalódás lesz a belépti jegyek jövedelme is. E czíuieu a bevétel volt 1885-ben 730.000 frt, jelen leg egy millióra van contemplálva. Ha addig az általános villanyvilágítás létesííjhet, a miről nem vagyok meggyőződve, (Halljuk! Halljuk!) mert Budapest fővárosánál minden nagy dolog tengeri kígyóvá válik, legyen az vízvezeték, villanyvilágítás vagy közegészségügy, úgy, hogy a jövő ezred regényébe való, ha tehát villanyvilágítás addig létesül, akkor ezen szám nemcsak túlzott nem lesz, de több is lehet, mert akkor úgy, mint más modern kiállításoknál, az éjjeli kiállítás is meg fog tartathatni, s ezzel kétszeres bevételt lehet elérni. Több várható a vendéglők, kávéházak és czukrászdákból, melyek 20.000 írttal vannak preliminálva, de a melyekből 40—50 ezerét is lehet bevenni. Nem akarok belemenni a részletekbe, mert az eredmény egy tekintetben több, más tekintetben kevesebb lesz s így körülbelül meg fogja ütni a helyes méretet. En ezért reális alapúnak tartom azt. És ezért is tekintve, hogy másodszor is eltemettük azt, a mi napirenden nem is volt, a világkiállítás eszméjét, melyről talán magam sem szóltam volna, ha az igen t. előadó úr, Neményi barátom erről nem szólt volna, de így is jól van, és nagyon helyes, hogy benne lesz a naplóban! Én belenyugszom és elfogadom, tehát ezt a törvényjavaslatot budgetjével együtt. (Élénk helyeslés. Felkiáltások: Öt pereset kérünk/) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet.) (Szünet után.) Elnöké Méltóztassék helyüket elfoglalni. A felfüggesztve volt ülést ezennel újra megnyitom. Folytatjuk a tanácskozást. Gr. Apponyi Albert képviselő úr a napirendhez kíván szólani. Gr. Apponyi Albert: T. ház! (Halljuk! Halljuk I) Nem a tárgyhoz kívánok szólani; úgy is még többen vannak feliratkozva, mielőtt engem a felszólalás joga megillethetne, hanem a napirendhez, és pedig azt a kérést vagyok bátor a t. házhoz intézni, méltóztassék a tanácskozás sorrendjében némi kis változást eszközölni. A mai ülés napirendjére ugyanis azon tárgyon kívül, a mely felett a tanácskozást már megkezdetttik, a kereskedelemügyi ministerium költségvetésének folytatólagos tárgyalása és interpellatiokra adandó válaszok vannak kitűzve. Már most a jelenlegi tárgyalás, tudniillik a magyar állam ezer éves fennállásának megünnepeltetése szerintem oly nagy horderejű és oly fontos tárgy, és annyira sürgős annak egészben való megállapítása hogy lehetetlen az e felett való vitatkozást abban a szűk mederben tartani, melyet a napirendre kitűzött törvényjavaslat előszab, és lehetetlen, hogy az ezredévei ünnepély egész programmja feletti vitára