Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.
Ülésnapok - 1892-150
l!>0. országos !Oes lSflS. február 3-á», pinteken. Í81 át ne térjünk, de nem is kívánatos, sőt utolsó órája annak, hogy a törvényhozás e magasztos (Helyeslés.) ünnep iránti meleg érzését, érdeklődését és elhatározott szándékát, hogy azt méltóképen megünnepelje, dokumentálja. A kérdés tehát, s annak megvitatása fel fog ölelni oly momentumokat, melyek az egész kormány állásfoglalását fogják szükségessé, tenni, és ámbár én a minisíer urak bármelyikét teljesen illetékesnek tartom arra, hogy különösen akkor, hogy ha a ministertanáes már megállapodásra jutott, a kormánynak álláspontját kifejezzék, mégis, ily nagy horderejű kérdésben igen kívánatosnak tartom, hogy a kormánynak feje, ki a kormánynak egész politikáját és a házat is vezetni hívatva van, jelen legyen. Véletlenül a ministerelnök űr e mai tanácskozáson nem lehetett jelen, de úgy vagyok értesülve, hogy holnap már jelen lesz; én tehát ebből a szempontból arra kérném a t. házat, hogy méltóztassék az országos kiállítás feletti tanácskozást a holnapi ülésre halasztani, és most mindjárt a mai napirend többi tárgyaira: a kereskedelemügyi ministerium költségvetésének folytatólagos tárgyalására, és azután az interpellatiokra adandó válaszokra áttérni. (Általános helyeslés.) Azt hiszem, hogy időt ezzel nem veszítenénk, hanem viszont a napirenden levő első tárgy megvitatását is helyesebben és ifibb eredménynyel eszközölhetjük. (Általános helyeslés.) Elnök: A kereskedelmi minister úr kíván szólani. Lukács Béla kereskedelmi minister: T. ház! (Bálijuk! Halljuk!) Nem akarok azon indokok felett vitatkozni, melyekkel a t, képviselő úr az elhalasztást a t. háznak javaslatba hozza. Én azon nézetben vagyok, hogy a kiállítás kérdése különváltan is tárgyalható azon kérdésektől, melyeket a t. képviseli) úr jelzett. Hisz a t. ház minden tagjának mindig módjában van azon kérdéseket, melyeket fölvetni kíván, egy vagy más formában a ház elé terjesztem. Mindamellett hozzájárulok én is a tett indítványhoz, és nincs észrevételem az ellen, hogy a kiállítási javaslat fölötti tárgyalá? folytatása a holnapi ülésre halasztaasék. Kérem azonban a t. házat, méltóztassék viszont hozzá- i járulni ahhoz, hogy a kereskedelemügyi táreza- j nak még hátralevő néhány tétele most tárgyaltassék. (Általános helyeslés:) Thaly Kálmán: Kekem, mint a ki szólásra következném, van szerencsém kijelenteni, hogy nagyon szívesen, elállók a szótól é« hozzájárulok az indítványhoz, a mit azt liíszam. elvtársaim nevében is kijelenthetek. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatnak elfogadni a napirend iránt tett javaslatot? (Elfogadjuk!) E szerint a t. ház elhatározza, hogy az országos kiállításra i KÉPVH. NAPLÓ. 1892- 97 VIII. KÖTET. vonatkozó törvényjavaslatnak a tárgyalása a holnapi ülésre halasztatik. Most pedig a mai napirend többi tárgyaira térünk át, még pedig első sorban a kereskedelemügyi táreza 1893. évi folytatólagos tárgyalására. Perczel Béni jegyző (olvassa): »Beruházások. 4. ezím. Pozsonynál a Dunán épített vasfelszerkezetíí hidra V. részlet, nemkülönben íiz 1890. évi XXXIII. törvényezikk értelmében a pozsony-szombathelyi vasút részére nyolcz éven át adandó 22.000 frtnyi harmadik évi járadékra 200.000 frt.« Gulácsy Dezső: T. ház! Midőn a keres kedelemügyi táreza nyuídíjtételeiről van szó (Halljuk ! Halljuk!), » t. ház engedelmével felhasználom a csak imént hallott hasonlatot, midőn GJ-aaí Jenő t. képviselőtársam az ember lábait lette hasonlat tárgyává. Én is alkalmazom e hasonlatot. Az egyik láb a kereskedelemügyi kormányzat, a inasok a kereskedelem ellátása, e kettő felfogásom szerint egymást- kiegészíti, egyik a másik nélkül eredményt fel nem mutathat. Mit ér ÍJ legjobb kereskedelemügyi kormányzat is, ha a kereskedelem ellátása, az ipar maga,, meg nem felel a kormányzat színvonalának ? Hogy minő fontossága van az országban a kereskedelemnek és iparnak, azt bizonyítani felesleges. Jól tudjuk, mekkora befolyással bir a kereskedelem a közvagyonosodásra. a közjólétre, sőt magára az álladalmi és társadalmi alakulásra is. {Úgy van!) Midőn tehát a kereskedelemügyi kormányzatnak egyik lényeges részé r . a kereskedelmi hivatalnokok nyugdíjazását, megszavazzuk," időszerűnek tartom, hogy legalább felemlíttessék, hogy a kereskedelemmel foglalkozó, azon zajtalanul működő napszámosai a nemzeti közjólétnek s a nemzet függetlenségének, — mert ezt tartom én az igazi függetlenség érvényesítésének, hogy a nemzet elég erős legyen ahhoz, — a kik ennek eléréséhez a homokszemet hangya szorgalommal hordják, az az osztály, a kereskedelmi osztály, az iparos osztály a magyar társadalomban is megnyerje azt a méltatást, a melyet a nyugati államokban most is élvez. Mert én azt tartom, hogy müveit nemzet társadalmában az egyéni foglalkozás uem lehet irányadó arra, hogy az illető minő elismerésben részesüljön. Ha valaki becsületes munkával keresi kenyerét, legyen az hivatalnoki vagy más téren, azt méltányolni kell. (Helyeslés jobb felöl.) Be kell ismerttünk, t. ház, hogy e részben a mi társadalmunk nem teljesíti kötelességét a kereskedelmi osztály iránt. De ennek részben maguk a kereskedők az okai, mert valljuk meg, a kereskedelem nálunk még ma is nasy részben német. Igaz, hojry a kormány e részben is buzgó tevékenységet fejt ki, és ez időszerűit márel36
