Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.
Ülésnapok - 1892-149
270 J * s « »rsiig©» fiiéi 18M. felmér i-6n, werdái. ban és a mi állapotaink közt a tanítóképezde létfeltételei úgy vannak megadva, ha a képezde internatussal van egybekötve, és a tanúlók a lehető legnagyobb kedvezményi!yel láttatnak el. A jelenlegi tanítói fizetésekkel senki se fogja fiát szívesen erre a pályára taníttatni. A zilahi intézetnél ez az eset van, mert azt be akarják zárni. Igaz, hogy a t. minister úr hivatkozik arra, hogy a város nem segélyezte az intézetet. De így minden szegény városnak az a sorsa, hogy nem jut semmihez, a gazdag városnak pedig úgy is megvan mindene, és az állami hozzájárulással is nindent elharácsol magának. Tessék figyelembe venni, hogy Erdélyben hogyan állunk. Ott a régi privilégiumok alapján a szászok minden városban állami hozzájáiúlást nyertek, kaszárnya vagy egyéb intézetek alakjában. Csak az oláhságba beékelt magyar városok esnek el minden állami segélyezéstől En óhajtom, hogy a képezde ügye beható figyelembe vétessék és a kérvényi bizottság javaslatát fogadom el. (Helyeslés bal fdöl.) Elnök: A minister úr kíván szólni. Gr. Csáky Albin, vallás- és közoktatásügyi minister: T. ház! Méltóztassanak megengedni, hogy csak pár szóval reflectáljak azon ügyre, a mely most a képviselőházat foglalkoztatja. (Halljuk,! Halljuk!) Teljes egyértelműség van köztünk a tekintetben, hogy úgy Zilah városa, mint Szilágymegye érdekében a lehetőt meg kell tenni. Hiszen magam nyilatkoztattam ki itt a t. ház előtt, hogy igen fontosnak tartom ezt a positiót, rámutattam mindarra, a mi e positio érdekében már tényleg meg is történt, és biztosíthatom a t. házat, hogy ezentúl is minden meg fog történni, a minek meg kell történnie. De méltóztassanak megbocsátani, azokból a felszólalásokból, a melyeket figyelemmel hallgattam, nem vehettem ki, hogy miért épen a tanítóképezdének kell ott maradnia, hiszen lehet azt pótolni más intézettel is. (Helyeslés jobb felöl.) S miután tényleg úgy áll a dolog, hogy okvetlenül szükséges tanítóképezdét máshelyütt felállítani, itt pedig az nem felel meg, azt hiszem, az egyszerű logika szerint ezt a tanítóképző intézetet meg kell szüntetni. De ismétlem, hogy ebből nem az következik, hogy Zilah várost vagy megyét gondozatlanul kell hagyni. Lehet ott más intézeteket felállítani, a melyek ép úgy megfelelnek azoknak a szempontoknak, a melyeket a t. képviselő urak hangsúlyoztak és a melyeket én is teljes mértékben magamévá teszek. (Helyeslés jobb felöl.) Bernáth Dezső jegyző: Zichy Jenő! Gr. Zichy Jenő: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A kérvények tárgyalása tulajdonkép az a pillanat, a mikor a különböző kerületek és vidékek képviselői hazaszólnak. Nekem nem ez a szándékom, de azért mégis elismeréssel vagyok az előttem szólt képviselőtársain igen helyes (elfogása iránt, a ki szívén hordja kerületének és az ottani magyarságnak érdekeit. Én azon a vidéken nem vagyok otthon, de úgy ismerem, mint akár Fehér vármegyét. Zilah vidéke egyike a legfontosabb positioknak és az, daczára ennek, az országnak oly elhagyatott vidéke, hogy nem szabad combinatión kivííl hagynunk. Hiszen e mellett szól már az a tény, hogy midőn ezen első berendezés megtörtént, az akkori cultusminister felismerve azon vidék fontosságát, ott egy tanítóképezdét állított fel. A minister úr nyilatkozatába belenyugodnám, csak azt kívántam volna tőle, hogy mielőtt az elhelyezés megtörténik, egy kész tervvel állott volna elő, hogy mivel fogja a hiányt pótolni. (Helyeslés a szélsőbalon.) Sajnálatomra ezt nem tette, de isnvrem az ő ügy buzgóságát és hazafiúi érzését, és meg vagyok győződve, hogy ezen ügyben mindent meg fog tenni, és minél előbb értesíteni fog bennünket jelentésében arról, hogy hogyan gondolja e hiányt pótolni. A kérvényi bizottság határozati javaslatát különben elfogadom. (Helyeslések) Berzeviczy Albert államtitkár: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Legyen szabad a hallottakra részemről is néhány szóval reflectálni, és pedig mindenekelőtt Ugron Zoltán képviselő úr azon fejtegetésére, mintha a cultusministerium állami segélyekkel és állami intézményekkel, különösen Erdélyben a szász vidékeket előnyben részesítené, szemben a magyar vidékekkel. Ugron Zoltán: Az összes kormány! f Berzeviczy Albert államtitkár: ügy hiszem, a közoktatási kormányra is méltóztatott érteni; már pedig arra nézve ezen vád igazságos voltát nem ismerhetem el. Ott vannak a példák, hogy mit tett a kormány Kolozsvárott, továbbá SzékelyUdvarhelyen, Sepsi-Szent-Györgyöii és Háromszékmegyében általában. Mindezek eléggé igazolják, hogy a közoktatásügyi kormány részéről a veszélyeztetett magyarság érdekében minden megtörtént. (Helyeslés jobb felöl.) De nem osztom a t. képviselő úrnak azt a nézetét sem, mintha a főfeladat a tanítóképezdék számának szaporítása volna. Sokkal czélszerííbbnek tartanám, hogyha az állam és vele a képezdéket fentartó többi tényezők abban a helyzetben volnának, hogy a tanítók ép ezdéket - mentől jobb felszereléssel lássák el, s mentől j jobban dotálják, és valóban jól képaett tanerőkről gondoskodjanak. Elismerem az intematusok fontosságát, de hiszen nemcsak Zilah tanítóképezdéjében nincsen internátus, hanem igen sok más állami tanítóképzőben sincs. És én azt
