Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-149

Í49. országos liléü 181 hiszem, hogy oly tanítóképezdére, a mely eddig internátus nélkül valami különös attractiv erőt nem bizonyított, még több költséget fordítani az internátus felállításával, nem volna indokolt, Hogy pedig a zilahi állani tanítóképző nem felelt meg a hozzá kötött várakozásoknak, arra nézve legyen szabad utalnom arra, hogy magá­nak Szilágy vármegyének magyar tanítói csak igen csekély részben kerülnek ki a zilahi tanító­képezdéből. Nevezetesen a Szilágy vármegyében szolgáló magyar tanítóknak ez idő szerint csak 30°/o-a olyan, a ki ezt az intézetet látogatta. Az sem áll egészen, mint hogyha a kor­mányra nézre egy állami tanítóképezdének fel­állítása tisztán licitació kérdése volna, s a mely város többet igér, az kapja meg. Bocsánatot kérek, egyenlő viszonyok mellett, talán nem hibá­zik a kormány, hogyha arra is néz és arra is fektet súlyt, hogy hol érheti el a kitűzött czélt csekélyebb költségekkel. De a mikor a kérdés úgy van felállítva, hogy Zilahtól elvétetik egy állami képezde, mely ma sem felel meg a czél­nak, s már most is aránytalanul nagy költségek­kel tartatik fenn, és csupán a végből, hogy a képezde fennálljon, az állam újabb 100 vagy 150 ezer forintot kell, hogy magára, vállaljon, akkor, bocsánatot kérek, azt hiszem, nem csoda, ha a kormány magát erre felelőssége tudatában el nem határozhatja. Keményi t. képviselőtársam megnyugtatására legyen szabad megjegyeznem, hogy a mit ő kivánság gyanánt hangoztat, részben már telje­sítve van, részben remélhetőleg teljesülni íog Ugyanis Zilah város népiskoláira nézve, — a mint már a t. minister úr is méltóztatott emlí­teni, — az elhatározás már annyiban megtörtént legújabban, hogy államsegélylyel már két új tanítói állomás létesíttetett, és mindenesetre jó­akarólag fogunk foglalkozni azzal a kérdéssel is, hogy az ottani felsőbb népiskola polgári leányiskolává alakíttassák át. (Helyeslés a jobb­oldalon.) f y Általában határozottan mondhatom, hogy Szilágy vármegye népiskoláinak dotátioja, és újak felállítása tekintetében a kormány már eddig is mindent elkövetett, és különös gondos­kodásában részesítette azokat, a mint hogy az e megye exponált voltánál fogva okvetlenül szükséges is. A népiskolák számának szaporítását is említette már a t. minister úr. Legyen szabad erre nézve még példaképen utalnom arra, hogy azon, összesen 700.000 frtra menő állami tör­lesztési kölcsönből, a melynek rendeltetése az, hogy újabb állami népiskolák állítassanak fel, és a melyből egyenlő felosztás mellett egy vár­megyére körülbelül 11 ezer forint esnék, Szilágy­megye egy maga több mint 32 ezer forintot í. februári -én, m rdári ö>íl kapott. Ez a példa is igazolja az általam fel­hozottakat. Szerintem Szilágymegye kulturális viszo­nyait nem az által segítjük elő, hogy ott egy képezdét tartunk fenn, a mely maga Szilágy­megye tanítóinak is csak csekély részét szol­gáltatja, hanem főkép azáltal, hogy Szilágy­megye népnevelésére fordítunk különös gondot, az állami népiskolák számát ott szaporítjuk, a veszélyeztetett magyarság és az esetleg szintén veszélyeztetett állameszme érdekében. (Élénk helyeslés jobb felől.) Minthogy tehát a kormány mindezeket a körülményeket és szempontokat fontolóra vette akkor, midőn a zilahi állami tanítóképezdének megszüntetését és a temesvárinak felállítását el­határozta, én is kérem a t. házat, méltóztassék a Horváth Béla t. képviselő úr által beadott határozati javaslatot szemben a kérvényi bizottság határozati javaslatával elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Kíván-e még valaki szólni'? Ha szólni senki sem kíván, a vitát, bezárom. Követ­kezik a szavazás, még pedig először is a kér­vényi bizottság határozati javaslata felett, a mely szerint a kérvény pártolókig terjesztendő fel a cultusminister úrhoz. Ha ez nem fogadtatnék el, felteszem kérdésül a Horváth Béla képviselő úr határozati javaslatát, a mely szerint a »párto­lólag« szó a kérvényi bizottság határozati javas­latából kihagyandó. Kérdem tehát a t. házat, elfogadja-e a kérvényi bizottság határozati javaslatát, a mely szerint Szilágy megye kér­vénye pártolókig terjesztessék fel a vallás- és közoktatásügyi minister úrhoz? A kik ezt el­fogadják, méltóztassanak felállni. (Megtörténik. (Felkiáltások bal felől: Többség!) Most következik az ellenpróba. (Nagy zaj és felkiáltások: Hoch! Hoc't! Elnök csenget.) Méltóztassanak csendesebben lenni. Ha csend lenne, sokkal gyorsabban történnék meg a szavazás, és a képviselő urak nem hozhat­nák fel azt az ellenvetést, hogy egyes kép­viselők utólagosan is bejöhessenek a terembe. Kérem most azon képviselő urakat, a kik az előbb ülve maradtak, így tehát a kérvényi bizottság javaslatát, de a »pártolólag« szó ki­hagyásával kívánják elfogadni, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik. Zajos felkiáltások: a bal­és szélső balodalon: Kisebbsétj! Kisebbség! Fel­kiáltások jobb felöl: Többség!) Megfognak szám­láltatni a szavazatok. Kérem azon képviselt? urakat, a kik a kérvényi bizottság javaslatát a »pártolólag« szó benhagyásával elfogadják, méltóztassanak felállani. Gr. Károlyi Gábor: Nálunk kezdik, hogy legyen idejük bejönni! {Zajos felkiáltások jobb felöl: Rendre! Rendre! Nagy zaj. Tessék az ajtót

Next

/
Thumbnails
Contents