Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-149

lát. oraágos Més UH, frtroár 1-én, szerdán. §§g volna, bátor vagyok a mélyen t. minister urat arra kérni, méltóztassék a várost e súlyos veszteségért más, megfelelő módon kárpótolni. E kis város, mely mellesleg megjegyezem, körülbelől 40°/o-nyi pótadóval dolgozik, már eddig is erejét túlhaladó áldozatokat hozott a közoktatás érdekében. Hogy csak némelyeket említsek, az ott évszázadok óta fennálló református főgymnasium javára 20,000 forintot meghaladó alapitványt tett; évenkint több, mint ezer forinttal segélyezi a községi polgári iskolát, 15—20,000 forintnyi kiadással községi elemi népiskolákat emeltetett és tart fenn; újabban 5,000 forintot áldozott egy óvoda felállítására. Ezen adatok, úgy hiszem, indokolják azt is, hogy ezen kis város miért nem versenyezhetett áldozatkészség tekin tétében a gazdag Temesvárral. Ujabban a város kétrendbeli kérelemmel fordult a vallás- és közoktatásügyi minister úrhoz. Kéri először, hogy azon valóban nevetségesen csekély összeg, melylyel az állam eddig a zilahi városi elemi isko Iákat segélyezte, felemeltessék. Kéri másodszor, hogy a zilahi két osztályú állami felsőbb leányiskola, négy osztályú polgári iskolává alakíttassék át. Mind a két teljesen alapos kérelem teljesítésével a t. minister úr nemcsak Zilah város, hanem az egész megye tanügyi érdekeit nagy mértékben előmozdítaná. Midőn felhasználom az alkalmat, hogy e kérvényeket is a t. minister úr figyelmébe ajánljam, kijelentem, hogy a tárgyalás alatt levő kérvényre nézve, a kérvényi bizottság javaslatát pártolom. (Helyeslés.) Perczel Béni jegyző: Szemere Huba! Szemere Huba: Félve szólalok fel, nem azért mintha rám, mint Zilah város képviselőjére, ezen ineidens alkalmával rám foghatnák, hogy pro domo beszélek. Igenis nyíltan, határozottan kijelentem, hogy pro domo is beszélek. Ez egy sokkal mélyebben gyökerező kérdés, mely sokkal több ügyet érint, mint a ház az első pillanatra hamarjában átgondolni képes. Az a sziget, az a csoport, az a kevés magyarság, mely ott már 800-ban a letelepülés alkalmával letelepedett és folytonosan fen tartotta magát, bár folyton nemzetiségek által volt körülvéve, (Halljuk! Halljuk!) folyton híven megtartotta nemzeti érzületét, és annyira hatott a nemzetiségekre is, hogy 1848 ban Szilágy vármegye oláhsága viselte magát a legmagyarabban. Hogy ettől a megyétől, ettől a várostól vegyük el azt az intézményt, mely mindig hathatós, kulturális eszköz az oláhság megzabolázására, az, úgy gondolom, a t. háznak egyáltalán nem lehet szándékában. Összesen 191.000 lakossal bír Szilágyvármegye. E közül 67 ezer magyar, a többi oláhság. Van 320 iskolája; e közül 113 magyar, a többi oláh. Van azonkívül 8 oly iskola, a mely egyáltalán nem volt ellátva tanítóval. Kérdem már most, hogy oly nemzetiségi megyében, hol az oláh izgatások folytonosan újabb és újabb veszélyt keltenek fel, a hol azt a kis magyar szigetet az oláh nemzetiségi izgatások hullámai folytonosan aláaknázzák, czélszerű-e az állami tanítóképezdét megszűntetni ? Én méltánylom a minister úr kijelentését és tudom, hogy a statisztikai adatoknak tényleg megfelel az, hogy Zilahon volt a tanítóképezdében a legkevesebb tanuló. Ez azonban arra az okra vezethető vissza, melyet Thaly t. képviselőtársam hozott fel, hogy az intézet internatussal nincs ellátva, de arra is, hogy segélydíjakkal a tanúlók kevésbbé voltak ellátva, mint az előző esztendőben ; és vannak oly tanítóképezdék is, melyek csak 4-5 tanuló átlaggal mutatnak fel magasabbat mint Zilah; ott van MármarosSziget és Csáktornya. Ezek nincsenek olyan exponált helyen, mint Zilah, mert ott a nemzetiségi izgatások nem értek el oly mérvet, mint Zilahon, a hol számottevő képviselői vannak a nemzetiségi izgatóknak. Nem akarom én az oláhság nyelvét eltörülni, vagy őket tíízzel-vassal magyarosítani, csak azt kívánom, hogy az oláhságnak régi magyar érzületét, mely ott meg volt, tartsuk meg, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) a mely hazájának tekinti Magyarországot, a mint 48-ban is tényleg így volt, de ma már sokkal kisebb mértékben tapasztalható, Én úgyis, mint bölcs embertől, úgyis, mint államférfitól, úgyis mint magyar embertől elvárom, hiszem és remélem, hogy a zilahiak kérelmét a minister úr becses figyelmébe fogja venni, és a kérvényi bizottság véleményét nem fogja visszautasítani. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ugron Zoltán: T. ház! Megengedjenek, ha pár perezre igénybe veszem becses figyelmüket. A tárgy eléggé meg lenne világítva, ha kapcsolatosan a fizetés felemelésekkel, nem lenne szükséges e tárgygyal behatóbban foglalkozni. Küszöbén állunk a tanítói fizetések felemelésének. De ezzel ott vagyunk, a hol a pénzügyminister úrnak tegnapelőtti kijelentése alapján vagyunk az állatorvosokkal, hogy nemsokára, felemeljük a tanítók fizetését, de nem lesz kinek felemelni, mert olyan tanító-anyaga van Magyarországnak, melynek egy része a minimális fizetésekből nem tud megélni, más része pedig ezt a minimalis fizetést sem érdemli meg. Ezen úgy segíthetünk, hogyha tanítóképezdéket minél nagyobb számban állítunk fel. De ez nem elég; hanem ezen képezdék létfeltételeit is meg kell, hogy adjuk. A mai világ-