Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-149

ggg 149. országos filés 18W. február 1-én, Kordán. az okot röviden megemlítem: azért, mert tudtommal nincs ott internátus. Tessék internátust állítani a tanítóképző mellé, (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) s mindjárt megnövekszik a tanulók száma. Mert Szilágymegyében különösen az az osztály van elszegényedve, a mely a tanítói pályára képezi fiait, és ennek internátus nélkül nincs módjában ükét azon állami tanítóképzőbe küldeni. A helyett hát, hogy elvinnők Zilahról a tanítóképzőt, inkább állítsunk mellé internátust, s a mint mondám, növekedni fog a hallgatók száma. (Helyeslés a szélsőbalon.) A t. minister úr nagyon helyesen hangsúlyozza különben, hogy a déli vidéken, Temesvár ott, vagy azon a vidéken is nagy szükség vaii állami tanítóképzőkre. Nem vonom kétségbe, sőt részemről, ha a t. minister úr ez iránt előterjesztést tesz, szívesen járulok szavazatommal egy ottani új állami tanítóképző felállításához, mert bástyát kell ott is emelni a magyar állameszmének és nemzetiségnek. (Helyeslés a szélsőbalon.) De hát a valódi indokokat is érintette a minister ár; fölszólította Zilah városát, de nem kapott tőle olyan telket, a milyent kívánt, s az építésnél is súlyos anyagi föltételek forogtak szóban, polgári iskola építése stb. Ellenben a gazdag Temesvár 60.000 frtot és alkalmas telket ajánlt fel. Tehát ott vagyunk, t. ház, a hol a királyi táblák szétosztásánál: licitatio ez is. (Úgy van! a szélsőbalon.) Ezek számok, tények, s ezek fejtik meg tulajdonkép a dolgot. Én barátja vagyok a takarékosságnak, de ne a magyarság, ne a magyar kultúra rovására taka rékoskodjunk. A magyar kultúra érdekében szívesen áldozunk, a hol kell, s ezért szívesen megszavazzuk egy Temesvárott felállítandó tanítóképző költségeit. De ne méltóztassék a Szilágyságot, az ott élet-halállal küzdő magyarságot megfosztani attól a kulturális eszköztől, sőt inkább egy internátust méltóztassék ott felállítani. Ha valahol, nemzetiségünk fentartására vigyáznunk kell, úgy ép ez a posítio az, ne veszítsük el s ne engedjük e habok közt fuldokló kevés magyarságot ott elmerülni. Hivatkozva Eötvös intentioira, melyek őt arra vezették, hogy ott állami képezdét állítson fel, s hivatkozva a minister úr fenkölt szellemére, s emelkedett gondolkodására, melyet készséggel és tisztelettel ismerek el, nagyon kérem, ne méltóztassék ezt még befejezett ténynek venni, hanem méltóztassék ezen indokokat meghallgatva, lehetővé tenni, hogyha már felesleges volna egy képezde felállítása Temesváron a nélkül, hogy az máshonnan helyeztessék át, ne oly vidékről méltóztassék az állami képezdét áthelyezni, a hol a magyarságnak élet-halál hareza folyik, s méltóztassék, a mennyire meghagyható, meghagyni ott az eddigi állami tanítóképezdét, internátus állításával és másféle segélyezéssel és pár év alatt ezen tanítóképezde meg fog népesedni és a magyarság nem fog megfosztatni e kultúrintézménytől. Pártolom a kérvényi bizottság határozati javaslatát. (Helyeslés.) Perczel Béni jegyző: Neményi Ambrus! Reményi Ambrus: T ház! (Halljuk! Halljuk!) Nem volnék igazságos, ha ezen rövid felszólalásomat nem azzal kezdeném, hogy hálás elismerésemet fejezzem ki a vallás- és közoktatásügyi minister úr iránt azon meleg érdeklődéséért, melyet Szilágymegye közoktatásügyi érdekei iránt minden alkalommal tanúsítani szíves volt. A t. 'minister úr ez érdeklődésének köszönjük, hogy e megye területén több új állami iskola létesült, oly pontokon, a hol azok valóban igen fontos missiot teljesítenek. Ezen érdeklődésnek köszönjük továbbá azt is, hogy több meglevő intézet tetemes segélyben részesült, olyan segélyben, mely ez intézeteknek további fenmaradását biztosította. A t. minister úr tehát tényekkel és több ízben bebizonyította, hogy az ország ezen exponál vidékének politikai és nemzetiségi viszonyait teljesen ismeri és méltányolja. Nem tartom tehát szükségesnek, hogy ezeket a viszonyokat ezen kérvénynyel kapcsolatosan újra ismertessem. Jelenleg arról van a szó, hogy az eddig Zilahon létezett állami tanítóképezde más városba tétessék át. Megvagyok róla győződve, hogy a ministsr úr ezen tervét is ugyanazzal a komolysággal s ugyanazzal a lelkiismeretességgel fontolta meg, a mely minden ténykedését jellemzi. Mindamellett kénytelen vagyok kijelenteni, hogy a minister úr e tervének megvalósítása igen súlyos következményekkel járna nem csak Zilah városára, hanem az egész megyére; (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) sőt tovább megyek s merem mondani, több más erdélyrészi megyére is. (Igaz! Úgy van! a szélső balon.) Úgy a város, mint a megye tehát azon kérelemmel fordultak a minister úrhoz, hogy a tanítóképezde Zilálton továbbra is fentartassék. Ugyanezen kérelemmel fordult most a megye a házhoz, s én kötelességemnek tartom, hogy ezen kérelmet a legmelegebben ajánljam a t. háznak. Egyúttal a minister úrnak is az ügy ú;abb megfontolása végett ajánlom ezen kérvényt, hivatkozással azokra az indokokra, melyeket egyebek közt a kérvényi bizottság előadója, s Thaly Kálmán képviselőtársam is kifejtett, és a melyek ép úgy a t háznak, mint a kormánynak legkomolyabb figyelmére méltók. Azon esetre azonban, ha Zilah városnak ezen — nézetem szerint teljesen alapos és indokolt, — kérelme ez idő szerint teljesíthető már nem