Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-149

141, ensífcgos Ölés 1898. február l*éa, sxerdán. S67 során át igen rosszul volt látogatva. A kezemben levő kimutatás szerint a látogatók száma évenkint 46. Ezen 46 tanuló miatt egy taninté zetet fentartani, mely évi 18.000 forintba kerül, minek folytán egy-egy növendék 400 forintjába kerül az államnak, azt gondolom, nem volna indokolt. (Igaz! Úgy van! jobb felöl.) Azon körülménnyel szemben, hogy Zilalion majdnem lehetetlenné vált egy új épület felállítása, felemlítem még azt, hogy Temesvár városa a maga részéről nagyon előzékenyen járt el ebben a kérdésben, a mennyiben felajánlott egy megfelelő telket, sőt a megye és a város együttesen 70.000 frttal kész járulni az építkezéshez, a mi természetesen könnyíti ott az intézet felállítását. Nem áll továbbá az, t. ház, hogy a tanintézetnek Zilahról való eltávolítása folytán a város és a megye állami gondozás nélkül maradna, a mit, — megvallom, — igen nagy hibának tartanék; hiszen Zilahon van egy állami felsőbb leányiskola ; a községi iskolák az állam részéről jelentékenyen segélyeztetnek, sőt a legközelebbi időben két új tanítói állomás is creáltatott. Ezenkívül ott van a helvét hitvallású gymnasium, a mely szintén jelentékeny állami segélyben részesül, — évi 11.000 forintban. Továbbá, t. ház, Szilágymegyében magában állami iskolák állíttattak föl, ez idő szerint tudtommal * 10, melyeknek évi költsége mintegy 23.000 frtra rúg. Mindezekből méltóztatnak látni, hogy ezen nemzeti szempontból kétségkívül fontos pozíciót megóvni, megtartani, sőt ott saját érdekeinket ápolni természetesen a rendelkezésünkre álló eszközökkel megkísértettük. De ebből még nem következik az, hogy annak a tanintézetnek ott okvetlenül me# kell maradnia, sőt erre a tanintézetre azután Temesvárott és a Délvidéken sokkal nagyobb szükség van. S ezért a magam részéről ajánlom Horváth Béla képviselő úr határozati javaslatának elfogadását. (Helyeslés a jobb és bal felől) Bernáth Dezső jegyző: Thaly Kálmán! Thaly Kálmán: T. ház! Köszönettel ve szem tudomásul a t. minister úr által előadott indokokat ; azonban bocsánatot kérek, ezek a magukban véve érdekes és érdemes felvilágosítások minket még sem nyugtattak meg tökéletesen. S vagyunk többen is olyanok, a kik ismerjük az ottani viszonyokat tüzetesebben, és azért, ez a nyilatkozat nem fog" bennünket megnyugtatni. E vármegye, miként az előadó úr is szíves volt megemlíteni bevezető beszédében, az ottani mostani állapotok között különös figyelmet érdemel. Nem politikai szempontból, hiszen az egyik kerület kormánypárti, a másik függetlenségi, tehát körülbelül megvan oszolva a vármegye területe; nem is teszem fel a minister úrról, ismervén emelkedett és nemzeties felfogását, hogy ő reá ily elhatározásokban politikai párttekiníetek hatnának; de viszont kikérem, hogy az én igénytelen felszólalásomra is irányadókúl az ily területeket méltóztassanak kizártaknak tartani; méltóztassék annyival inkább, mert választókerületem oda jó messze van, s nekem ott semmiféle politikai pártérdekem nincs. Hanem ismerem az állapotokat, többször megfordulok ott, s tudom, hogy 130.000, az oláh izgatásoknak kitett idegen ajkú nemzetiségű lakos között 60 —70 000 magyar ember küzködik a nemzeti létért vagy nem létért. Szigetenkint vannak magyarok itt-ott az egyes városokban, mint Zilahon, Szilágysomlyón, Zsibón, Krasznán, és egyes falvakban elszórva, Ha az állam ezek érdekeit a magyar nemzetiség szempontjából fel nem karolja, ezek a szigetecskék ma-holnap el fognak merülni a nemzetiségek tengerében. (Vay van! Úgy van! a szélsőbalon.) Erdélyben már sok helyütt történt efféle dolog, fájdalommal tapasztaltuk, a most a Szilágyság is ezen a szomorú úton van. E sajnos állapotokat pedig elősegíti a magyarságnak ottani nevezetes szegénysége, melyet főkép a phylloxera-vész okozott. E vármegye legfőbb bevételeit épen a boraiból nyerte ; szőlői a phillosera által elpusztulván, ép a magyarlakta helyek szegényedtek el, mert hiszen az oláhság az erdélyi falvakban lakik. Továbbá az oly kisiparos városok is, mint Zilah, mely egykor nagy mértékben űzött bizonyos speciális ipar ágakat, szintén a tönkremenés szélén állanak a gyáriparnak folytonos térfoglalása következtében, a mint folyton tapasztaljuk, hogy a gubások, a. csizmadiák s a többi speciális iparágak, nem tudva versenyezni a gyáriparral, számban mindinkább csökkennek. Ha tehát a szilágyi magyarság szerint a philloxera miatt, részint a kisipar hanyatlása folytán elszegényedvén, nem bír küzdeni a túlnyomó nemzetiségi elemmel, a mindenféle helyekről soutenirozott nemzetiségi agitatiokkal, mindinkább veszti a talajt lábai alól, akkor az államnak különös gondjának kel! e vidékre lenni. (Helyeslés a baloldalon.) A boldogult Eötvös minister, noha az állapotok akkor még nem voltak oy rosszuk nemzetiségi tekintetben, mint most, kétségkívül ide gondolt, midőn az állami tanítóképzőt Zilahon állította fel. De azt mondja az igen t. minister úr, hogy a zilahi állami tanítóképző-intézet nem Örvend a kellő látogatottságnak, a hallgatók átlagos létszáma 46. Az okát, hogy miért van ez így, a t. minister úr nem volt szíves részletezni. Ezt