Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-139

20 14!*, omágos ülés 1836. janeár 20«4a» pénteken. dansnak, hogy azt szerződtesse, a ki neki tetszik és nem azt, a kire az operaháznak szüksége van. És hogy nem privát tulajdona, ki kell térnem egy kérdésre, melyre nézve a t. minister úr figyelmét felhívom. (Halljuk!) Ujabb időben az intendáns úr kezdi a magyar kir. operaházat, a melyet az állam tart fenn és a király subventionál, privát tulajdonnak tekinteni, a mennyiben a magyar kir. operaház szép helyiségeiben privát vacsorákat rendez. (Nagy derültség a szélső baloldalon. Felkiáltások: Hol?) Én már csak ezért is kénytelen voltam erre kitérni, mert ha valami e vacsorák alatt történik, pl. szőnyeg-elcsúfitás vagy nem tudom micsoda, ki fogja azt megfizetni'? (Nagy derültség a szélsőbalon. Egy hang: Bossz volt a pezsgő !) T. ház! Hogy az intendáns ár eljárása a, szeszélyes kapkodás, erre nézve felhozok egy másik példát is. Nem csak Perottit, hanem Broulik-ot is, a ki szintén tenorista, egyszerűen elküldte s most, mikor rászorult, ismét visszakönyörögte. Tehát már a személyes kérdésekben sem látjuk eljárásában azon irányt képviselve, melyet képviselnie az intendánsnak első kötelessége. Nézzük azután a műsort. A műsor a lehető legunalmasabb s legnyomorúságosabb. (Igaz ! Úgy van! jobb felöl.) Azok a premierek, a melyeket múlt évi deczember hó 29 ikétől kezdve előadatott, egyre-másra megbuktak, mert oly premiereket alott elő, a melyek senkinek sem kellenek. Ilyen volt a »Bagdadi herczegnő«, mely megbukott, »A kőműves és lakatos*, mely szintén megbukott, ilyen volt a »Fritz barátunk«, mely a rossz szereposztás miatt megbukott, ilyen volt »Á- szerencsétlen Bastien és Bastienne, és úgy legfeljebb kettőről mondhatok jó véleményt, a »Götterdämmerung«-ról és a »Sigfried«-ről, Helyes eljárás-e az operaház intendánsától az, hogy Mozartnak pl, egy gyermekkori darabját, a melyet 12 éves korában írt, kegyeletképen előadják akkor, mikor a magyar darabok közül alig adatnak elő valamit, mikor pedig van elég! Ausztria és Németország megengedheti magának azt a szellemi luxust, hogy Mozartnak egy gyermekkori darabját is bemutatja, mikor Mozartnak örökbecsű »Don Juan«-ját, »Figaro lakodalmát* is előadják; de nálunk mikor Don Zsuánt, (Felkiáltások: Huán! Derültség.) Zsuán vagy Huán, a hogy tetszik, mikor Mozartnak nagybecsű, világhírű nagy darabját nem adják elő... Bartók Lajos: Tegnapelőtt adták Don Jüant! Fenyvessy Ferencz: Igenis tegnapelőtt, miután két évig pihentették a Don Jüant, (Egy hang bal felöl: Kell is! Hosszantartó nagy derültség.) de az a »kipihent« Don Jüan azután mégis tegnapelőtt igen erőtlennek mutatta be magát Ily körülmények közt tehát mikor Mozart nagy darabjait nem adjuk elő, igen drága és fölösleges szellemi luxus Magyarországon Mozart ilvféle, különben is bukásra kiszemelt darabjait előadni. De, t. képviselőház, vájjon a magyar darabokkal szemben talán nagyobb érzéke van-e az intendánsnak? Nem adják elő Erkelnek igazán j igen szép »István király«-át, nem adják elő Sárosiuak »Abeneerage«-át, »Atala<-ját; megtörj ténik az, hogy Mihalotdchnak már régen beadott »Toldi szerelme« ezímű operájánál folyton nehézségeket csinálnak; nem adják elő. Ma van a főpróbája egy franczia hallétnek, »Corrigane«nak, akkor, mikor egy magyar embernek, Szabó Xavér Ferencz kitűnő muzsikusnak és zenírónak hallétjét — gondolom >Darius kincset a czíme — nem adják elő most sem. hanem csak áprilisban szándékoznak előadni, a legrosszabb színházévadban. Mikor tehát ezek történnek, mikor, ba jól vagyok értesülve, egy magyar operaíró. gondolom Hegyi, művét visszaküldik olvasatlanul, akkor nem engedhető meg az a szellemi luxus, hogy előadjuk Mozart gyermekkori művét és oly premiereket, melyekben megbukik az intendáns vállalkozása és hiányzanak oly művek, mint León Cavalli »I pagliazzi«-ja, Massenet gyönyörű >Manon«-ja, melyet Bécsben nagyszerűen adnak j mindig zsúfolt ház előtt, hiányzik Massenet »Werther«-je stb. Ezek, mondom, hiányzanak, de bukásra kiszemelt darabokat, adnak elő és ez eljárás hátrányát mi sem bizonyítja jobban, mint azok az üres házak, melyek az operában jelenleg mindennaposak. Yajay István: Ki kell adni árendába! Fenyvessy Ferencz: Ezt a mtísorrói mondtam és a színészek személyi viszonyairól. Ha most nézem magát a kiállítást, ez igen sokszor oly szegényes, a garderobe oly kopott, hogy Magyarországon, vagy legalább Budapesten a legutolsó orpheumban szebbek a díszletek, szebbek a costumeok. mint a magyar kir. operaházban. Nánásy Ödön: Nem áll! Fenyvessy Ferencz: Igen kérem a t. belügyminister urat, vegye ezt figyelembe, mert az operaháznak garderobeját már évek óta, úgy tudom, nem javították, nem pótolták, pár év múlva a mostani costumeok elrongyosodnak úgy, hogy absolute nem lesz costume az operaházban. Ez a megjegyzésem áll a nemzeti színházra nézve is. A darabok ott is a legszegényesebb díszletekkel kerülnek színre, nincs costume, a spanyol darabokban olasz costumeben járnak stb. ! Mindez, a csak úgy per tangentem előadott pár ! detaile bennem azt a véleményt keltette, sőt ! engem arról győzött meg, szemben a multakkal, hogy a mai intendáns úr eljárásával ne legyek meg-