Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-149

liö, országos fliös 189ft. február lén, sawrtkii. ,?• $>M ben akár kinevezés, akár választás útján szolgáltak, azok nemcsak újból jelölhetők, választhatók vagy kinevezhetők, de ugyanazon szakmában még előmenetellel is bírnak, miután a törvény világosan rendelkezik, a kérvényi bizottság látván azt, hogy itt törvénymagyarázatnak helye nincs, a kérvényt ilyetén magyarázat mellett a belügyminister úrnak kéri kiadatni. (Helyeslés.) Kanásy Ödön: T. ház! Bocsánatot kérek, hogy ismét bátor vagyok a t. ház figyelmét pár perezre igénybe yenni, mert én a kérvényezési jogot a törvényhatóságok oly fontos jogának tartom, hogy a ház méltán S2entelhet a kérvényeknek némi figyelmet. A tárgyalás alatt lévő kérvén}*, illetőleg felírat előzményeiről szeretnék egy pár szót elmondani, mert azon előzmények megismerése csakugyan arra a conelusiora vezet, mely az előadó úr javaslatában is benne van, hogy itt nem törvénymagyarázatra van szükség, hanem más intézkedésre. Az eset előzménye a következő: Hevesmegye törvényhatóságának, úgy emlékszem, 1892. október 10-ikén tartott közgyűlésében, többek között egy szolgabírói állás betöltése is napirendre került. Ez állásra három kijelölhető egyén jelent kezett. Ezek közül a candidaló választmány egyet a eandidatioból kihagyott. Szederkényi Nándor: A választmány többsége! Nánásy Ödön: Minden választmány határozatát természetesen annak többsége hozza, és ez a választmányra esik vissza. A candidaló választmány egyet kihagyott, és a főispán úr, mint a candidaló választmány elnöke, ezt azon ügyetlen indokolással hozta a közgyűlés tudomására, hogy az illetőt ki kellett hagyni, mert a választmány qualificatioját kellőleg igazolva nem látta. Az illetőnek a qualificatioja, mint az előadó úr is helyesen kifejtette, az 1888. évi I. tcz. 34. §-ában gyökerezik. Mert az illető 1867. Julius l-e után az 1883 :

1. tezikket meg előző időben tényleg szolgált, és erről szolgálati bizonyítványt is nyert Borsodmegye alispánjától és ezt a candidationaliH választmány előtt bemutatta. Mikor a candidatio megtörtént és ekkép nézetem szerint, a törvény megsértetett, a candidationalis választmány egy tagja felállott és azt indítványozta, hogy a vármegye írjon fel az országgyűléshez fi Én azonban a magam részéről, hogy ez a törvénytelen eljárás lehetőleg már ezen esetben orvosoltassék, felebbezést intéztem a belügyministerhez. Az akkori beliigyminister intézkedett is a dologban, méltóztassék megengedni, hogy a határozatnak intézkedő részét, mely igen rövid és érdekes, felolvashassam. (Halljuk! Halljuk!) - - (Olvassa) : >„86.986/IÍ—-3. szám. M. kir. belKÉPVlt. NAPLÓ. 1892 — 1)7. VIII KÖTET. I ügyminístei* Hevesmegye közönségének. A választást ezennel érvényben fentartom. Mert igaz ugyan, hogy Ki«zely Gréza az 1883. évi I. tcz. életbelépte előtt Borsod vármegyében szolgabírói tisztet viselt s így ő az 1883. évi I. tcz. 34. §-ának rendelkezéséhez képest a szolgabírói állásra jelenleg is képesítve van, a minősűltség hiánya tehát a jelöléstől való kihagyásra okul nem szolgálhatott, azonban másfelől tekintetbe kellett vennem, hogy a törvény a kijelölő választmánynak a kijelölés közül diseretionarius hatáskört biztosít, minélfogva a kijelölő választmánynak ezen jogkörén belül a fenforgó esetben következett eljárásából, különös tekintettel arra a körülményre is, hogy a pályázott, de ki nem jelölt egyén, kire egyedül képezhetne a választmány eljárása sérelmet, kinem-jelöíése miatt panaszt nem emelt, a választás érvényességére kiható következtetést levonnom tisztemben állónak nem tartottam.* (Helyeslés jobbról.) A belügyminister úrnak ezen határozatát, a mi az első részt illeti, magam is helyeslem, és teljesen megnyugtatónak találom azokra a tisztviselőkre nézve, a kik a közigazgatást, nem az iskolában, hanem a gyakorlatban tartották meg. Megnyugtatónak találom annyival is inkább, mert a belügyministeriumnak ily elvi esetekben hozott határozatai a ministerek személyében történő esetleges változások által, úgy tudom, nem érintetnek. A második rész azonban, a mely azt mondja, hogy a candidationál elkövetett törvénysértés csak egyedül a ki nem jelölt egyénre képezhet sérelmet, már kevésbbé megnyugtató, t. képviselőház, mert a választás közjogi actust képezvén, mindenki, a ki szabad választási jogában a helytelen candidatio által korlátoztatott, méltán és jogosan panaszkodhatik. (Helyeslés a baloldalon.) A harmadik részt pedig a, magam részéről teljesen elítélem. Mert szomorú dolog, hogy a candidaló választmányok által elkövetett sérelmek és erőszakoskodások soha orvoslást nem nyernek a belügyministeriumban, abból az indokbók hogy a candidaló bizottság diseretionarius hatáskörrel bír. Én azon véleményben vagyok, t. ház, hogy ha diseretionarius dologról van szó, kétszeres kötelessége a t. belügyminister úrnak éberséggel őrködnie a felett, hogy adisere tionarius hatalom a törvény korlátain belül maradjon, és nagyon sajnálom, hogy az akkori minister úr azt a diseretionarius lepelt egy kissé meg nem bolygatta, mert akkor rájött volna, hogy Kiszely Géza nem annyira a törvénymagyarázat körül fenforgó akadály miatt nem candidáltatott, hanem azért, mert az ellenzék jelöltje volt, és épen az előző képviselőválasztásoknál nagy szolgálatokat tett a hevesmegyei 1 ellenzék ügvének- tehát hatalmi érdek köveüü