Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.
Ülésnapok - 1892-149
Í258 í* 9 * ©rszágos ülés 18!)3. telte, hogy rajta boszút álljanak. (Egy hang a szélső baloldalon: Mindig igy tesznek !) Ez a (liscrefionarius hatalom, t. ház, valóságos nyitott kapu a pártérdeknek és párturalomnak behurczolására a közigazgatásba, (Igagf Úgy van! a szélső baloldalon.) Visszatérve a kérdés érdemére, a felvetett kérdésnél a candidationalis választmánynak sajátságos magyarázatára is kell még, hogy kiterjeszkedjem. (Halljuk! Halljuk!) A kétely az iránt merült fel: vájjon azok a volt megyei tisztviselők, a kik 1867. évi Julius elseje után tisztviselői állásban voltak és később, az 1883: I. tcz. hatálybalépte előtt viselt hivataluktól megváltak, bírnak-e jogosult minősítéssel arra, hogy e törvény életbeléptetése után, ugyanazon szakban ismét alkalmaztassanak, és a mennyiben azon hivatalos állásra, a törvényben megállapított egyéb minősítés hiánya daczára pályáznak, kijelöltethető-e az ugyanazon szakban kérelmezett tisztviselői állásra? Erre a válasz a törvényben világosan benne van, azonban a candidationalis választmány többsége arra az álláspontra helyezkedett, hogy miután ezen intézkedés a törvény 34. §-ának átmeneti intézkedései között foglal helyet, mint átmeneti intézkedés nem tarthat örökké. Ez volt az egyik indok, a miből a választmány kiindult, és azt mondotta, »hogy ezen intézkedés csak a 1883 : L. tcz. életbeléptét követő legelső restaurationál volna alkalmazható'.* Ez volt a törvénysértés. T. ház! Mindezeknél fogva, minthogy én is abban a véleményben vagyok, hogy a törvény reljestn világos, és semmi magyarázatra nem szőrül, elfogadom a kérvényi bizottság javaslatát, azonban a t. belügyminister úrhoz volna azon kérésem, a mit erről a padokról régóta sürgetünk: méltóztassék a megyék élére oly férfiakat állítani, a kik a törvényt jól magyarázzák. (IZelyeslés a szélső baloldalán. Egy hang bal felöl; Jól tudják!) Bernáth Dezső jegyző: Szederkényi Nándor ! Szederkényi Kándor: T. ház! Ezen fontos kérdés tudtommal ily alakban a t. ház előtt legelőször fordul meg, és így, a midőn egy törvényhatóság törvénymagyarázatért fordul a házhoz, ez kétségen kívül figyelemre méltó körülményt képez, melyen ügy egyszerűen át nem lehet surranni. Ily eset nem fordulván elő a ház előtt, nagyon természetes, hogy elintézésére praeeedens sincs: most kell tehát azt megalkotni. {Halljuk! Halljuk!) Szerencsére e kérdés tárgya maga is oly természetű, hogy talán egyszerűen úgy, a mint azt a kérvényi bizottság előadója előterjesztette, áteshetnénk rajta, hogy t. i. a törvény annyira világos, hogy itt annak magyarázatára nincs szükség, s legfeljebb csak arra van szükteferuíír 1-én, szerdán. ség, hogy a mennyire iehet, minél kevesebbre szorítsuk azon esetek számát, hogy ily félremagyarázások a törvényhatóságok élén állók részéről ne történjenek. Erre pedig felügyelni a belügyminister úr joga és kötelessége. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Én, t. ház, tagja voltam azon kijelölő.bizottságnak, melynek többsége ezen famosus törvénymagyarázatot adta, de részt vettem 1883 ban a qualificationalis törvény tárgyalásánál is, és különösen az átmeneti intézkedés magyarázatában szintén magam is tevékeny részt vettem. Tudom, ismerem a törvény világos szavát, ismerem annak szellemét, és így nagyon természetes, hogy igen kínos volt azon candidáló bizottságban helyzetem, szemben annak elnökével, a főispánnal, a ki a törvények ezen'világos, félremagyarázhatatlan szavai és intentioja ellenében állást foglalv a, egy kérvényre kimondta, hogy az illetőnek qualificatioját azért kellőleg igazoltnak nem fogadja el, mert Borsod vármegye igazolta azt, hogy az illető egyén 1870. után szolgabírói minőségben szolgált. Képzelhető, hogy kínos volt a helyzet. Egy törvényről volt szó, de nemcsak törvényről, hanem jogról is, a melyet ezen törvény alapján az országnak számos férfia bír. Arról volt sző, hogy a törvénynek ilyen magyarázatával, ha ez keresztül megy, jogaikban fognak az illető férfiak megrövidíttetni, a kik ez alapon bírják qualificatiojukat, és óhajtják azt érvényesíteni. De veszedelmes jogfosztás ig lett volna, ha azon főispán úrnak törvénymagyarázata ezen alakban a ministeriumnál is keresztül megy. És én tartottam ettől, mert az illető főispán kijelentette, hogy ő e tekintetben a belügyministeriumtól az ő magyarázata értelmében megnyugtató tájékoztatást szerzett. Egy leplet akartam, t. ház, ezekkel fellebbentem egy candidáló bizottság belső természetéről és életéről, melyben a törvény szelleme és szavaiért kell küzdeni a hatalom képviselőjével, a kit ma úgy neveznek: főispán. Természetesen a hatalom az ő kezében van, mert a három általa kinevezett egyénnel a három választott egyént egyszerűen leszavaztatja, a mint, ez esetben is egyszerűen leszavaztatott bennünket a törvény világos szava és intentioja ellenére. Természetes, hogy nem ezen egy egyén miatt, hanem az országban élő számos, más ily férfiak szerzett joga érdekében, a mely ezen a törvényen nyugszik, ezt mi nyugodtan nem tűrhettük Heves vármegyében, hogy praeeedens ne legyen belőle; máskép a főispánok ezen PZ alapon fogják gyakorolni mindenütt az ő kinevezési, illetőleg candidálási jogukat. Megfosztanak egyeseket jogaiktól, elütik őket igazaiktól, mert a jog kezükben van. És természetes, hogy bármi reeen-
