Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-149

f5$ M9. miatta ftlés 1898. fetomir t-én, M*rii*. kel bír, nem tekintheti nyugodtan, hogy annak a hadseregnek a tagjai, a melynek utóvégre a csapások daczára is köszönheti, hogy jelentőséggel bír, hogy függetlenségét kivívni képes volt, rongyokban hajladozzanak szerteszét az országban. (Igaz! Úgy van! a bal- és jobboldalon.) Az a bölcs támogatás, a melyet a honvédek számára told) ízben, pénzügyeink rendezésénél tapasztaltunk itt az országházban, ne tekintessék bevégzettnek, hanem óhajtom, hogy következzék be az az idő, a mikor azt fogja az ország mondani, hogy azok a honvédek, a kik 1848/49ben küzdöttek azért, hogy ezen ország elérje a függetlenséget, a melyet tényleg azon az alapon ért el, azok az országnak gyermekei és elaggotjai, és róluk az ország fog gondoskodni, nem egy megszabott korlátolt összegben, hanem mindazokat a honvédeket, a kik azokból az időkből fennmaradtak, tökéletesen el fogja látni, ha rászorultak. Én is pártolom az indítványt. (Élénk helyeslés.) Horváth Ádám jegyző: Thaly Kálmán! Tlialy Kálmán: T. ház! A régi honvédek évi dotatiojának emelése már a pénzügyi bizottság előtt is megfordult, mely a költségvetés tárgyalásakor az emelést méltányosnak, sőt szükségesnek találván, az eddigi összegnek 100.000 írttal való emelését javasolja. A ház ezt a javaslatot csak a honvédelmi költségvetés napirendre kerülésekor fogja tárgyalhatni. Azt hiszem, mindnyájunkat pártkülönbség nélkül annyira érdekel az 1848/49-iki elaggott honvédek segélyezésének ügye, hogy bátran feltehető, hogy a ház ezt az emelést meg fogja szavazni. En tehát csak azért szólalok fel, hogy ez oldalról is ismételve kifejezés adassék azon felfogásnak, melyet örömmel hallottam a túlsó oldalon is hangsúlyozni, hogy a nemzet ezen, most már igazán elaggott és nagyrészben nyomorba jutott vitézeknek adósa és hogy most, midőn pénz ügyeink kedvezőre fordultak, nem engedhetjük őket az ínséggel küzdeni. Nagyon sok ilyet ismerhet minden képviselőtársam, legalább én sokat ismerek. Az embernek sokszor megesik a szíve, mikor elaggott férfiakat lát vánszorogni, a kik, magukat honvériokmányaikkal igazolva, kénytelenek koldulással tengetni napjaikat, mert az országos honvédsegélyzó'-egylettől, melynek erre több pénze nincs, csak 5—8 kr. nyugdíjacskát kapnak. A legmelegebben ajánlom tehát én is a t. kormánynak e kérvény ügyét, fentartva magamnak és e pártnak is, melyhez tartozni szerencsém van, azt a jogot, hogy a honvédelmi tárcza költségvetésének tárgyalásakor ez égetővé vált ügyhöz bővebben is hozzászóljunk, és ha a javasolt 30Ü.000 frtot elegendőnek nem találnák, esetleg annak emelését indítványozzuk. Elfogadom a kérvény! bizottság javaslatát. (Helyeslés a siét$ő Moldalm.) Elnök: Kíván-e még valaki szólani? Ha nem, a vita be van zárva. Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a ház egyhangúlag elfogadja a kérvényi bizottság javaslatát. Perczel Béni jegyző (olvassa): 1%. számú kérvény. Schenk A. Károly budapesti lakos elégtételt és kárpótlást kér. Horváth Béla előadó: T. ház! Schenk A. Károly kérvényt intéz a képviselőházhoz, előadrán a következőket: Évekkel ezelőtt — úgymond — virágzó üzlete volt a fővárosban, de egy titkos zsiványbanda — mint magát kifejezi — tönkre juttatta. Hiába fordált a rendőrséghez és a törvényszékhez, mert mindkét helyen, mint őrültet, elutasították. Felhozza, hogy bár őt 58 budapesti orvos megfigyelte és bolondnak nem declarálta, mindazonáltal a törvényszék nem tett eleget azon felhívásnak, hogy igazolja, hogy nem bolond. Azt kéri, hogy a törvényszék határozza el, hogy kártalaníttassék, mert valamint Bulgária kártalanítást fizetett minden osztrák mérnöknek, kit az ottani rablóbanda elfogott, hasonló eljárást kövessen vele szemben Magyarország is. Tekintve, hogy valószínűleg egy szerencsétlen elmebajossal vau dolgunk, a ki saját beismerése szerint is, az illetékes fórumnál már megtette a lépéseket, a melyeket itt figyelembe venni nem lebet, a bizottság azt javasolja a t. háznak, hogy a kérvény visszavétel czéljából tétessék le a ház irodájában. Elnök: Kíván valaki szólani? (Ssünet.) Minthogy senki sem kíván szólani, méltóztatnak elfogadni a kérvényi bizottság javaslatát, hogy a kérvény visszavétel czéljából letétetik a ház irodájába. (Helyeslés.) Perczel Béni jegyző (olvassa): Heves vármegye törvény magyarázást kér az 1883. évi I. tczikkre. Horváth Béla előadó: T. ház! Heves vármegye közönsége kérdést intéz a t. házhoz, törvénymagyarázatot kér. Nevezetesen azt kérdi, vájjon azok a tisztviselők, kik akár kinevezés, akár választás útján az 1883 : I. tcz., tehát a qualifieationalis törvény életbelépése alkalma val hivatalban nem voltak, később ugyanazon szakban alkalmazhatők-e vagy nem. Ez a kérdés. Miután ezt a törvényhatóság az idézett törvényből kellőképen megvilágítva nem látja, törvénymagyarázatot kér. T. ház! Miután az 1883. évi I. tcz. átmeneti intézkedései fejezetének 34. §-a tisztán és világosan kimondja azt, hogy azok a tisztviselők, kik a qualifieationalis 1 törvény életbelépése alkalmával tényleg hivatalban voltak, de 1867. Julius 1-étől a qualificatio nalis törvény hatályba léptéig valamely időkön-