Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-149

1*9. •rntflgéi Blés 18f>8. február Lén, szerdán, 255 lábao a közmunkaügyet biztos és törvényes ala* pókra fektette, melyeken a további fejlődés és javítás lehetséges. Kérem a t. házat, méltóztassék a kérvényi bizottság javaslatát elfogadni. ' (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Kíván-e még valaki szólni ? (Szünet.) Ha senki sem kíván szólni, a vitát bezárom. A kérvényi bizottság azon javaslatával szemben, hogy a kérvények a kereskedelemügyi minister urnak adassanak ki, Nánásy Ödön képviselő úr . határozati javaslatot adott be. Méltóztassanak azt meghallgatni. Bernáth Dezső jegyző (olvassa a határozati javaslatot.) Elnök: A kérdés az, méltóztatik-e a kérvényi bizottság ama javaslatát, hogy a kérvények a kereskedelemügyi ministernek adassanak ki, elfogadni? Igen vagy nem? Ha ezt méltóztatik elfogadni, akkor a határozati javaslat elesik, ha, nem fogadtatnék el, az esetben Nánásy Ödön képviselő úr határozati javaslatát fogadja el a ház. Kérdem t. házat, elfogadja-e a kérvényi bizottság azon javaslatát, hogy a kérvények a kereskedelemügyi minister úrnak adassanak ki, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, a kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház többsége elfogadja, ennélfogva a kérvényi bizottság javaslata határozattá emeltetik. Perczel Béni jegyző (olvassa).- »Tolna vármegye közönsége a kóbor czigányok ügyének országos rendezését kéri. Horváth Béla előadó: T. ház! Tolna vármegye közönsége a kóbor czigányok ügyének törvény útján leendő rendezését kérelmezi. Kérvényében kifejezi, hogy eddig a törvényhatóságok csupán szabályrendeleti úton intézkedtek a kóbor czigányok ügyének rendezéséről, azonban ez elégségesnek nem mutatkozott, mert habár egyes törvényhatóságok meg is védhették területük belsejét a czigányok kóborlásától, a szomszéd törvényhatóságokból, a hol szabályrendeletek nem álltak fenn, ismét beözönlőitek a kóbor czigányok az illető törvényhatóságok területére. A törvényhatóság csak az által véli orvosolhatónak az ügyet, hogyha a kóbor czigányok ügye országosan rendeztetik. A kérvényi bizottság tekintettel arra, hogy a kérvény figyelmet érdemel, javasolja, hogy a kérvény a beliigyminister úrnak adassék ki. (Helyeslés.) Elnök *. Méltóztatik elfogadni ? Ha senki sem kíván szólani, határozatképeri kimondom, hogy a kérvény kiadatik a belügyminister úrnak. Perczel Béni jegyző (olvassa):»Az 1848— 49-es honvédegyletek országos központi bizottságának kérvénye évi dotatiojának emelése tárgyában. Horváth Béla előadó: Az 1848—49-iki honvédegyesűletek országos központi bizottsága kérvényében arra kéri a képviselőházat, intézkedjék aziránt, hogy évi dotatioja emeltessék. Kifejtik benne az okokat, melyekre kérelmüket, alapítják. Nevezetesen szeretnék a közkatonák napizsoldját 5 krról 10 krra, a tizedesekét 16 krra, az őrmesterekét 30 krra emelni, továbbá, hogy az özvegyeknek is megadassák a nyugdíj, tekintet nélkül arra az időre, melyben özvegységre jutottak. Végül kérik alapszabályaikat ezen értelemben revideáltatni, kérelmezve azt is, hogy a honvédmenház kibővíttessék. Mindezek olyan figyelemre méltó körülmények, hogy a kérvényi bizottság nem zárkózhatott el előlük, s ezért javasolja, hogy figyelembe vétel czéljából adassék ki a ministerelnök úrnak. (Helyeslés jobb felöl.) Madarász József: Szívesen járulok a t. előadó úr által javasolt határozathoz és azon reményben szólalok fel, hogy a t. ministerelnök úr ennek következtében minél előbb értesíteni fogja a házat a 48—49-es honvédek kérelmeinek valahára teljesítéséről. Elvárom, hogy bekövetkezzék az az idő, midőn ezen kérelem következtében a t. kormány eszközölni fogja az országban még létező 48-as honvédeknek összeírását, hogy a szerint azután legyen időnk és alkalmunk a honvédekre nézve valahára teljesíteni ' azt a kötelességet, a melynek teljesítését 1867/68 óta — sajnálattal kell kinyilatkoztatnom — ez a ház elhanyagolta. Sajnos és szomorú az a helyzet, a melyben ezek a — bár teljesen nem csonka — de mégis élelmedéit, munkára képtelen honvédek vaunak, a kik koczkáztatták életöket, és ha megmaradtak is életben, de megtették a maguk kötelességét a haza érdekében; ezek közül számosan házról-házra, képviselőtől képviselőhöz kénytelenek járni segélyért; tígy, hogy ezeket koldulni látjuk akkor, mikor a ház a költségvetésben az 1848 és 1867 között az ország ellenében, tehát az ország leigázására szolgált polgári egyéneket még most is és némelyeket közülök tetemes nyugdíjban, tetemes kegyadományban részesíti. (Igaz! Úgy van!) Mi nem kérünk teljes kényelmet azoknak, a kik életüket tették koczkára, de egyszerűen elérkezett az ideje, hogy a szegény honvédeknek adjunk legalább annyit, hogy ne legyenek kénytelenek eg\ ik képviselőtől a másikhoz, egyik háztól a másikhoz könyöradományért járni.(Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Busbach Péter: T. ház! A kérvény, a melyet a kérvényi bizottság pártolókig terjeszt, a ministerelnök úr elé, megérdemli azon meleg rokonszenvet, a melylyel Madarász József képviselő úr mellette fölszólalt. (Helyeslés.) lm magam is azon nézetben vagyok, hogy egy állam, a mely ma már rendezett pénzügyek-