Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-139

ItSk rnsségm Illés 1S98. jaEEár 2&-án, pénteken. j^ Á tett indítványt tehát egyáltalában nem találom gyakorlatinak. Ha pedig a kettő közt okvetlenül választanom kellene, sokkal inkább volnék hajlandó arra, hogy a főispánok fizetésére ne szavazzak meg egy krajczárt sem, mint arra, hogy a főispáni titkári intézményt eltöröljem. A legtöbb helyen, a hol főispáni titkár van, az administratio ellenőrzése, ezeknek a főispáni titkároknak kezében van, a kik többnyire képzett, modern fiatal emberek és a kik akarnak is tanulni. Mi, a kik a viszonyokat ismerjük, a legtöbb megyében, a hol dolgunk van, nem a főispánnal, hanem egyenesen a főispáni titkárral érintkezünk, mert a mit a főispáni titkárral el tudunk végezni tiz perez alatt, annak elvégzése a főispánnal legalább is egy órai fáradsággal járna. Ezeket tartottam szükségeseknek elmondani. (Helyeslés a szélső báloldalon.) Elnök: T. ház! Kíván-e még valaki szólni? Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A belügyminister úr kíván szólni. {Halljuk! Halljuk !) Hieronymi Károly belügyminister: T. ház! Röviden csak arra akarom figyelmeztetni a t. házat, hogy ez idő szerint a főispánok a törvény értelmében az administrationak fontos kiegészítő részét képezik; hogy a főispánoknak a törvény által előírt hatásköre meg van, és hogy az administratio kára nélkül ezt a hatáskört mindaddig, míg másképen nem szervezzük köz- | igazgatásunkat, eltörölni, felfogásom szerint, helyes és ezélszerü nem volna. A tapasztalás azonban azt mutatta, hogy a főispánok, különösen azok, a kiknek nagyobb megyéjük van, nem tudnak teljesen megfelelni azoknak a feladatoknak, a melleket a törvény eléjük ír és hogy lehetetlen írásbeli tennivalóikat elvégezniök, ha segítséget nem adunk nekik. így történt azután, hogy a költségvetésbe felvétetett bizonyos tétel a főispáni titkárok fizetésére. Biztosíthatom a t. házat, hogy ezen tételnek eltörlése nemcsak hogy lehetetlen, hanem még több olyan főispánnak, a kik ez idő szerint a dotatio elégtelensége miatt titkárral nem voltak elláthatók, főispáni titkárokkal való ellátása czéljából nagyobb összeget kellene a költségvetésbe felvenni. (Helyeslés jobb felől.) Én tehát arra kérem a t. házat, hogy méltóztassék ezen tételt, mint egy hasznos kiadást, megszavazni. (Helyeslés jobbról.) Elnök: T. ház ! A kérdés az, méltóztatik-e a 337 218 frtban megállapított tételt elfogadni: igen vagy nem ? (Felkiálátsok: Igen! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, a kik a tételt elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház a tételt megszavazza. Perczel Béni jegyző (olvassa): Színművészeti kiadások és bevételek. Rendes kiadások : KÉPVH. NAPLÓ. 1892 — 97. VIH. KÖTET. XV. fejezet, 5. czím. Rendes bevétel: IV. fejezet, 3. czím. Kiadás: 402.050 frt. — Fény vessy Ferencz! Fenyvessy Ferencz: T. ház! A színművészeti kiadások és bevételek czíménél vagyok bátor a t. ház türelmét igénybe venni és az igen t. minister urnak szíves figyelmét kikérni. (Halljuk! Halljuk !) Mostani igénytelen felszólalásomban főleg az operaházzal óhajtok foglalkozni, (Ralijuk! HaVjuk!) de fentartom magamnak a jogot, hogy ezen czímnek egyes tételeinél, a mennyiben szükségét látnám és a t. ház türelmével nem élek vissza, újból belemenjek a vitába. (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt áttérnék felszólalásom tulajdonképeni tárgyára, a magam részéről egy elvi kérdéssel óhajtok leszámolni. (Halljuk! Halljuk!) Kifejezést óhajtok ugyanis adni azon ismételve és ismételve vallott nézetemnek és óhajomnak, melynek tolmácsa voltam az ellenzéki padokon, tolmácsa voltam mint egyszerű képviselő és mint egy bizottság előadója, az előadói széken. Ezen nézetem az, hogy vétessék ki végre-valahára a színművészeti kiadás czíme, tétele s költségvetése a belügyministerium hatásköréből s tétessék át oda, a hová az tartozik és tartoznia kell: a nemzeti culturalis missiot képviselő közoktatásügyi ministerium hatáskörébe. (Helyeslés.) Ez távolról sem bizalmatlanság a t. minister úr személye iránt, mert hisz a mióta én csak képviselő vagyok, minden elődjével szemben ezen nézetemnek voltam bátor kifejezést adni. Nem bizalmatlanság ez azon osz'ály iránt sem, a mely ezen ügyeket jelenleg lelkiismeretesen vezeti. Ezen óhaj — remélem, a t. minister úr imént volt kegyes ezt észrevenni, — pártkülönbség nélküli, mert közóhajtás, a melynek alapját a logica. az észszerűség és a dolog természetes rendje képezi. De ha semmi más ok sem volna erre, elegendő volna rá azon egyszerű tény, hogy az országos zene- és színművészeti académia a közoktatásügyi ministerium alá tartozik, melynek közeli nexusban kell állania a m. kir. operával és a nemzeti színházzal, mert hisz az adja ezeknek az erőt, és hogy adja, mi sem bizonyítja inkább, mint az, hogy egyfelől a legkitűnőbb fiatal erők a színi tanodából kerültek ki. és hogy ma az intendáns nem volna képes magyar darabot előadatni, ha nem kapott volna erőket az országos zene-academiából. Ha tehát az egymást feltételező intézetek egyike: a zeneés szímtívészeti aeademia a cultusministerium hatáskörébe tartozik, ez nyilvánvalóvá teszi azt, hogy a színházakat is a közoktatásügyi minister hatáskörébe kell áttenni. Önálló indítványt e tételnél nem teszek, mert ezzel bizalmat akarok kifejezni a t. mi-