Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-148

148.orsíftgos ülés 181)8. január 81 én, kedden. ^27 pusztítanak, mint a keleti marhavész és a ragályos tüdőlob, hanem a melyek gyakrabban, mint kisebhszeríí járványok, vagy állandó betegségek pusztítják állatlétszámunkat. E czélra kell létesíteni az állatbiztosítást szövetkezeti úton, kényszerrel. Ez az, a mit általánosságban elmondandónak. tartottam és kérem a t. minister urat, méltóztassék az eszmét figyelembe venni és annak idején ennek érvényt szerezni. (Helyeslés a balés szélső baloldalon ) Gr. Bethlen András földmívelésügyi minister: T. ház! A szőnyegen levő javaslatot én is sürgősnek és fontosnak jelzem; általánosságban a szónokok nagyobb része el is fogadta azt s valóban szükségünk is van rá, először azért, mert a német eonventio folytán rá vagyunk utalva, másodszor azért, hogy a kormánynak rendelkezésére álljanak eszközök és módok, ezen fellépett baj leküzdésére. Azonban korántsem a sürgősséggel akarom motiválni ezen törvényjavaslat elfogadását, hanem a ezélszertíséggel, és éjien azért, habár általánosságban, a törvényt a legtöbb szónok elfogadta, bátor leszek reflektálni azokra, a miket olyanok hoztak fel, a kik azt általánosságban sem fogadják el. Ilyen Polónyi t. képviselő úr, a ki ezt tlieoreticu*nak, bizonytalannak és kiszámíthatatlann ik jelezte. Bocsánatot kérek, ebben ő téved, mert itt nem egy kísérlettel állunk szemben, melyet csak theoretice lehet motiválni, h mem ellenkezőleg, ez a praxison alapul. Ugyanis körülbelül másfél éve annak, midőn azon meggyőződésre jutottam, hogy a törvény által adott eszközök a baj leküzdésére nem elégségesek. Midőn a törvény a beteg állatnak lebunkózását kártalanítás nélkül elrendeli, az tapasztaltatott úgy nálunk, mint más országokban is, hogy e bajnál, hol az eltitkolás m;en könnyű, ez oly mérveket ölt, és ennek folytán a baj elhurczolása oly könnyűvé tétetik, hogy ezen az alapon a bajt leküzdeni nem lehet. Elég a legközelebbi példára utalnom. Zólyom-megyében az előbbi hónapokban lett az actío megindítva és keresztül vive. Mi történt? Be lett jelentve, ha nem csalódom, összesen 14 község és 26 udvar. És most, midőn az actio még nincs befejezve, több mint kétezer marha lett lebunkózva. Ez is igazolja, hogy itt kártalanítás mellett szükséges procedalni. Minthogy tárezám keretében kellő eszközzel nem rendelkeztem, hozzájáiúlásra hívtam fel az érdekelt megyéket, a melyre szívesen ajánlották fel hozzájárulásukat és szabályrendelet alapján gondoskodtak egy marha census alapján befolyó alapról és így lett az actio foganatosítva, mondhatom az illetők megelégedésére, mert felszólalások, becslések elleni reclamatiok a legritkább esetek közé tartoztak és 7 megyében az actio teljesen keresztül vitetett. (Helyeslés jobbfelől.) A mint Ivánka Oszkár t. barátom tegnap constatálta, ez az érdekeltek megnyugtatására történt és utalhatok épen ő reá, a kit nem csak gyakorlati gazdának ismerek, hanem egyszersmind érdekelt félnek, hogy nyugtassa meg Bornemisza Lajos t. barátunkat, a ki sérelmet lát az érdekeltek hozzájárulásában. A törvényjavaslattal eontemplált móddal szemben úgy Polónyi képviselő úr, mint mások is egy arcanumot javasoltak: a, kötelező állatbiztosítást. Hogyha e javaslatot méltóztatnak bonezolni, látni fogják, hogy ez tulajdonképen nem egyéb, mint egy ad hoc állatbiztosítás, (Úgy van! Úgy van!) és épen ez vezetett rá, hogy a javasolt módhoz folyamodjam. A mi az állatbiztosítás eszméjét illeti, az elől nem zárkózó n el, hanem hivatkozom épen gr. Károlyi Nándorra, a ki tudhatja, hogy az országos gazdasági egyesületet kértem fel és felajánlottam egy jelentékeny összeget arra a czélra, hogy dolgoztassék ki egy, viszonyainknak megfelelő állatbiztosítási tervezet. Hogy itt nem egy kútbadobott összegről és nem egy tudott dolog leírásáról van szó, mindenki be fogja látni, ha tekintetbe veszi, hogy egész Európának gazdaközönsége és kormányai foglalkoznak e kérdéssel a nélkül, hogy az másutt, mint Bajorországban megoldást talált volna. Ez nem azt jelenti, hogy itt nem találhatunk megoldást, hanem azt, hogy a kormányt nem érheti vád, hogy ez ideig még nem talált. Remélem, hogy fogunk találni, azonban utalok arra, hogy itt nehézséget képez administratiónk állapota. Nehézséget képez állatorvosi "személyzetünk számszerinti elégtelensége, (Úgy van! Úgy van! bal felől.) és végre nehézséget képez — és ez talán a legfőbb, — hogy ha az egész országot annak egészen eltérő, különböző viszonyaira való tekintet nélkül egy kalap alá vonjuk és egy egységes állatbiztosítási szövetkezetet akarunk alapítani, a hol pl. a nyitrai embernek, a somogyi gazdának a szerint állapíttatik meg a hozzájárulása, a mint azt igénybe veszszük, pl. Mármarosban akadhat esetleg egy spekuláns, — mert ez sincs kizárva, — a ki jól magasan biztosítja állatjait, és aztán, a mint az a tűzkároknál is gyakran előfordul, nyereséggel megválik tőlük. Mondom, ez csak egy példa, a mely illusztrálja, hogy ily veszélyekkel nem szabad játszani. Ezzel szemben egy módot lehet találni, mely, azt hiszem, biztos, hogy pl. vagy a nagyobb megyék, vagy a megyéknek egy harmonikus gruppja alakuljon a végett, hogy ily állatbiztosítási szövetkezetet létesítsen. Azt hiszem, hogy ezen a módon lehetséges lesz majd a kötelező állatbiztosítást behozni. 29*