Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-148

148.orsíftgos ülés 181)8. január 81 én, kedden. ^27 pusztítanak, mint a keleti marhavész és a ragá­lyos tüdőlob, hanem a melyek gyakrabban, mint kisebhszeríí járványok, vagy állandó betegségek pusztítják állatlétszámunkat. E czélra kell léte­síteni az állatbiztosítást szövetkezeti úton, kény­szerrel. Ez az, a mit általánosságban elmondandó­nak. tartottam és kérem a t. minister urat, mél­tóztassék az eszmét figyelembe venni és annak idején ennek érvényt szerezni. (Helyeslés a bal­és szélső baloldalon ) Gr. Bethlen András földmívelésügyi minister: T. ház! A szőnyegen levő javaslatot én is sürgősnek és fontosnak jelzem; általános­ságban a szónokok nagyobb része el is fogadta azt s valóban szükségünk is van rá, először azért, mert a német eonventio folytán rá va­gyunk utalva, másodszor azért, hogy a kormány­nak rendelkezésére álljanak eszközök és módok, ezen fellépett baj leküzdésére. Azonban koránt­sem a sürgősséggel akarom motiválni ezen tör­vényjavaslat elfogadását, hanem a ezélszertíség­gel, és éjien azért, habár általánosságban, a törvényt a legtöbb szónok elfogadta, bátor leszek reflektálni azokra, a miket olyanok hoztak fel, a kik azt általánosságban sem fogadják el. Ilyen Polónyi t. képviselő úr, a ki ezt tlieoreticu*nak, bizonytalannak és kiszámíthatat­lann ik jelezte. Bocsánatot kérek, ebben ő téved, mert itt nem egy kísérlettel állunk szemben, melyet csak theoretice lehet motiválni, h mem ellenkezőleg, ez a praxison alapul. Ugyanis kö­rülbelül másfél éve annak, midőn azon meggyő­ződésre jutottam, hogy a törvény által adott eszközök a baj leküzdésére nem elégségesek. Midőn a törvény a beteg állatnak lebunkózását kártalanítás nélkül elrendeli, az tapasztaltatott úgy nálunk, mint más országokban is, hogy e bajnál, hol az eltitkolás m;en könnyű, ez oly mérveket ölt, és ennek folytán a baj elhurczo­lása oly könnyűvé tétetik, hogy ezen az alapon a bajt leküzdeni nem lehet. Elég a legközelebbi példára utalnom. Zólyom-megyében az előbbi hónapokban lett az actío megindítva és keresztül vive. Mi tör­tént? Be lett jelentve, ha nem csalódom, össze­sen 14 község és 26 udvar. És most, midőn az actio még nincs befejezve, több mint kétezer marha lett lebunkózva. Ez is igazolja, hogy itt kártalanítás mellett szükséges procedalni. Mint­hogy tárezám keretében kellő eszközzel nem rendelkeztem, hozzájáiúlásra hívtam fel az érde­kelt megyéket, a melyre szívesen ajánlották fel hozzájárulásukat és szabályrendelet alapján gon­doskodtak egy marha census alapján befolyó alapról és így lett az actio foganatosítva, mond­hatom az illetők megelégedésére, mert felszóla­lások, becslések elleni reclamatiok a legritkább esetek közé tartoztak és 7 megyében az actio teljesen keresztül vitetett. (Helyeslés jobbfelől.) A mint Ivánka Oszkár t. barátom tegnap constatálta, ez az érdekeltek megnyugtatására történt és utalhatok épen ő reá, a kit nem csak gyakorlati gazdának ismerek, hanem egyszersmind érdekelt félnek, hogy nyugtassa meg Bornemisza Lajos t. barátunkat, a ki sérelmet lát az érde­keltek hozzájárulásában. A törvényjavaslattal eontemplált móddal szemben úgy Polónyi képviselő úr, mint mások is egy arcanumot javasoltak: a, kötelező állat­biztosítást. Hogyha e javaslatot méltóztatnak bonezolni, látni fogják, hogy ez tulajdonképen nem egyéb, mint egy ad hoc állatbiztosítás, (Úgy van! Úgy van!) és épen ez vezetett rá, hogy a javasolt módhoz folyamodjam. A mi az állatbiztosítás eszméjét illeti, az elől nem zárkózó n el, hanem hivatkozom épen gr. Károlyi Nándorra, a ki tudhatja, hogy az országos gazdasági egyesületet kértem fel és felajánlottam egy jelentékeny összeget arra a czélra, hogy dolgoztassék ki egy, viszonyaink­nak megfelelő állatbiztosítási tervezet. Hogy itt nem egy kútbadobott összegről és nem egy tu­dott dolog leírásáról van szó, mindenki be fogja látni, ha tekintetbe veszi, hogy egész Európá­nak gazdaközönsége és kormányai foglalkoznak e kérdéssel a nélkül, hogy az másutt, mint Ba­jorországban megoldást talált volna. Ez nem azt jelenti, hogy itt nem találhatunk megoldást, hanem azt, hogy a kormányt nem érheti vád, hogy ez ideig még nem talált. Remélem, hogy fogunk találni, azonban utalok arra, hogy itt nehézséget képez administratiónk állapota. Ne­hézséget képez állatorvosi "személyzetünk szám­szerinti elégtelensége, (Úgy van! Úgy van! bal felől.) és végre nehézséget képez — és ez talán a legfőbb, — hogy ha az egész országot annak egészen eltérő, különböző viszonyaira való te­kintet nélkül egy kalap alá vonjuk és egy egy­séges állatbiztosítási szövetkezetet akarunk ala­pítani, a hol pl. a nyitrai embernek, a somogyi gazdának a szerint állapíttatik meg a hozzá­járulása, a mint azt igénybe veszszük, pl. Már­marosban akadhat esetleg egy spekuláns, — mert ez sincs kizárva, — a ki jól magasan biz­tosítja állatjait, és aztán, a mint az a tűzkárok­nál is gyakran előfordul, nyereséggel megválik tőlük. Mondom, ez csak egy példa, a mely illusztrálja, hogy ily veszélyekkel nem szabad játszani. Ezzel szemben egy módot lehet találni, mely, azt hiszem, biztos, hogy pl. vagy a na­gyobb megyék, vagy a megyéknek egy harmo­nikus gruppja alakuljon a végett, hogy ily állatbiztosítási szövetkezetet létesítsen. Azt hi­szem, hogy ezen a módon lehetséges lesz majd a kötelező állatbiztosítást behozni. 29*

Next

/
Thumbnails
Contents