Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-148

328 14*. országos llés 189* . jsssáf Sl-én, keii*», Egy másik ellenvetést is tett Vajay t. képviselő úr, ki a javaslatot beliatóbb tárgyalás végett a bizottságokhoz kívánja utasíttatni. Azt hiszem, hogy intentiója tulajdonképen az, hogy e sürgős törvényjavaslattal más oly kérdések is összeköttessenek, a melyek szerinte sürgősek. Én azt hiszem, hogy hiszen a végén lehetne ezzel összekapcsolni más kérdéseket is. Nem akarok az egyházi politika terén kalandozni, (Derültség.) hanem csak maradjunk a közigazgatás terén. De azt gondolom, hogy e kérdésnek megoldása az, mely most fontos és sürgős. Hogy a börzeadó kérdése mikor kerül szőnyegre, és hogy a kormány azzal szemben micsoda álláspontot foglal el, az más kérdés, s ennek összekapcsolását mostan egyáltalában nem merném ajánlani. A felszólalások nagyobb része a törvényjavaslatnak egy minden esetre fontos, habár nem is létfeltételére vonatkoznak és ez az érdekeltek hozzájárulásának eszméje. Hogy ha itten azon nem egészen új, de mindig biztos jelszót hangoztatjuk, hogy nem adózunk, nem fizetünk, akkor részemről minden esetre igen nehéz lenne a szenvedélyes adófizetőkre apellálnom. (Derültség a jobboldalon.) Bátor leszek intentiomat egészen objective megvilágítani, kimutatandó, hogy tulajdonképen mi vezetett erre. (Halljuk! Halljuk!) Először és legfőkép a financiális momentum, mert méltóztatnak tekintetbe venni azt, hogy az utóbbi actio pl. Zólyommegyében a lefolyt nyolcz hét alatt 90.000 frtba került. Ha gyökeresen akarjuk a bajt orvosolni, igen jelentékeny összeget fog az elnyelni és azt hiszem, hogy midőn tárczám keretében ily valóban csekély eszközökkel rendelkezem, (Felkiáltások bal felöl: Elég sajnos!) sokkal czélszertíbben és hasznosabban tudnám azt az állattenyésztés terén felhasználni. (Általános helyeslés.) Azonban utalhatok arra, hogy pl. Zemplénmegye, a hol már a korábbi években fellépett a baj, saját erejéből és áldozatkészségéből irtotta ki a bajt, a nélkül, hogy az állam hozzájárult volna. Gratulálok Zemplénmegyének, hogy ha másodszor is meg lesz adóztatva azzal, hogy járuljon hozzá ahhoz, mikép az ország más részeiben, más vidékein is kiirtassák e baj. De nem egyedül a pénzügyi momentum az, a mi e mellett felhozható, hanem az is, hogy a gazdaközönség a biztosítás végrehajtásánál egy oly controllt nyer ebben, melyet sem az administratio, sem az állatorvosok száma nem adhat. Az állatorvosokra nézve, a kik több oldalról megtámadtattak, meg kell jegyeznem, hogy e szolgálat igen fontos, de igen nehéz is. A hol a baj constatálásánál vagy csak a gyanú felmerülésénél, a becsérték megállapításánál gyakran szemben állanak a káros féllel, hogyha nem támogattatnak az érdekelt gazdaközöneég részéről, nagyon bajos megállaniok és igen gyakran fog előfordulni, hogy a felső hatóságnak, a ministeriumnak kell közbelépni. Ezért igen fontosnak tartottam azt, hogy egy megyében, hol a baj tényleg fellépett, az állam érdeke kapcsolatos legyen a közönség érdekével. De már most egy más megyében, a hol nincsen baj, szintén igen fontos az, hogy a közönség annak tudatában, hogy elkerülheti a hozzájárulást akkor, ha magát hermetice elzárja és megóvja a bajtól, sokkal hatályosabban fog ezzel a bajjal szemben fellépni, mint hogyha tudja azt, hogy az állam úgyis-úgyis busásan fogja kárpótolni. (Úgy van! Ügy van!) Ezek voltak azok a nézpontok, melyek engem a törvényjavaslat készítésénél ezen intézkedések felvételére vezettek. Ha azonban a törvényhozás bölcsesége azt kívánja, hogy ez idő szerint kizárólag az állam által kell fedeztetni a költséget, ez a törvénynek intentioját nem viceálja, annak végrehajtását nem nehezíti, (Élénk helyeslés.) és részemről kész vagyok ahhoz hozzá,jkvxüm.(Helyeslés.) Azokkal szemben azonban, a miket pl. Bujanovics Sándor és Bornemisza t. képviselőtársaim itt meleg hangon felhozva, méltánytalanságról emlékeztek meg, t. képviselőtársaimnak becses figyelmébe egy dolgot ajánlok és megemlítem, hogy a méltánytalanság szó talán kissé tál lő a czélon. Az 1874-iki állategészségügyi törvény az ország keleti és déli részeiben, a Romániával és Szerbiával határos megyékben elrendeli az állandó marhakatasztert. Ez 20 év óta foganatban van, jelentékeny forgalmi nehézségeket és a javaslatban contemplált hozzájárulásnál sokkal magasabb hozzájárulási költséget involvál, a minthogy ennek költségei 30 és 60 kr. között váltakoztak marhafej szerint, és az illető községek ?zt a költséget zúgolódás és reklamatio nélkül viselik ; annak daczára, hogy vannak ismét vidékek, hol az állam viseli a költséget. Ezek az erdélyi és déli megyék azonban sohasem panaszkodtak méltánytalanságról, nyugodtan viselték ezt a közérdek szempontjából nélkülözhetlen terhet. Azt hiszem, midőn most már arról van szó, hogy az eddigi törvénynyel szemben igen nagy jótéteményt élvezzen a gazdaközönség, illetőleg hogy mostantól fogva a kiirtott állatokért, a melyekért eddig nem járt kárpótlás, most azokért teljes kárpótlást kapjon, nem lesz méltánytalan ez a csekély hozzájárulási költség. (Úgy van! Úgy van!) Különben a törvénynek nemcsak ez a rendelkezése tétetett vita tárgyává, hanem a zárlat is. (Fölkiáltások: Es a lényeges, ez a fő! Halljuk! Halljuk!) Itt a zárlat egyik enyhébb módja a biztosságnak arra nézve, hogy ezt a bajt terű-