Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.
Ülésnapok - 1892-148
í>26 *& országos ttlés Í8ÍÍ3. törvényjavaslatban, mint a minő a jelenlegi is, nem találom. Mit csinálnak az országban a gazdaemberek ? A helyett, hogy elkezdenék rendszeresen, és azokat az alaptörvényeket alkotnák meg, melyre minden gazdaembernek szüksége van, hogy egy polgáriasait álbmban existálhasson, — s itt csak a mezőrendőrségi törvényre utalok, mely nélkül minden egyéb intézkedés illuzórius, — mellékes és apró kérdésekből akarnak valamit alkotni, s toldoznak-foldozmk; de mit használ ez, ha az alap rossz. Ez általánosságban e javaslatra az elmondani valóm. Ha a javaslat részleteire akarnék áttérni, még nagyobb absurdumokat találnék. Ilyen absur- , dum különösen a következő A javallat második szakasza azt mondja: Ragadós tüdőlob fertőzésének gyanújában álló szarvasmarha hat hónapon át zárlat alatt tartandó. Ilyen szarvasmarha levágatása! a földmívelésügyi minister elrendelheti. Fertőzés gyanújában levőnek tekintendő az olyan szarvasmarha, mely ragadós tüdőlobban beteg állattal köz vetetlenül érintkezett, vagy ilyen állattal ugyanazon istállóban (helyiségben), udvarban vagy majorban állott; avagy közös legelőre, egy gulyában járt. Először is ki fogja azt constatálni, hogy valamely állat fertőzés gyanúja alatt van ? Én részemről őszintén kimondom, hogy mintsem én azt bejelenteném, hogy beteg marhám van, inkább elhallgatom és megölöm az állatot, mert én gazdasági existentiámat azért, hogy ráfogják, hogy marhaállományom a ragadós tüdőlob által meg van fertőzve, nem adnám oda. Pedig a gazdaemberrel, — tessék akármelyikhez fordulni, — mi lenne? Egy ökörnek lenne esetleg valami baja s az állatorvos, a kinek nincs meg a qualificatiója, ráfogja, hogy tüdőlobban döglött meg s most Összes haszon-marhája egy fél esztendeig semmi gazdasági munkában ne vegyen részt. A gazdaember már most mivel pótolhatja a hiányt? A vidékről nem hozathat marhát, mert az Is megkaphatja a betegséget, gabnája rothadni kezd, szántást és vetést mivel eszközöljön, ha ily lezárás van? Tehát ennélfogva határozottan absurdumnak tartom ezt az intézkedést. Nem mondom azt, hogy a tudomány mai állása nem mutat fel példákat arra, hogy az ilyen ragályos és fertőző bajok ilyen úton alaposan kiirthatok s hogy ez a közjóra nézve hasznos; ez elől elzárkózni épen nem akarok; de mikor ily elméleteket hallunk, mint például Koch-nak a bacillus-theoriája Berlinben, mi lett a vége? Minden tüdőbajos örült neki, és azután kisült, hogy humbug az egész. Márkus József: A b-cillus-theoria nem humbug! január 31-én, kcídéö. Szalay Imre: Nem az, hanem Kochnak az az elmélete, a mely szerint a tüdőbaj bacillusai kiirthatok. Különben, t. képviselőház, a theoriák, hogy mennyire bitelesek, mennyire nem, arról vitázni nagyon sokfelé lehet, de én azt tartom, hogy még a tudomány mostani előrehaladottsága mellett sem állítható, hogy a ragadós tüdőbajnak a bacillusait úgy ismernék, mint Pasteur akárhány más bacillusát; épen azért még nincsen ideje ily energicus gyógyszer alkalmazásának, a mely az országra nézve nemzetgazdásxatilag igen sok kárral jár, s én a mai körülmények közt ezen javaslatot el nem fogadhatom, hanem a bizottsághoz visszautasítani kérem. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Bernáth Dezső jegyző: Gr. Károlyi Sándor! Gr. Károlyi Sándor: T, képviselőház! Azt hiszem, hogy a törvényjavaslat okvetlenül és sürgősen elfogadandó, és pedig azért, mert, a mint méltóztatnak tudni, a Németországgal kötött kereskedelmi szerződés mostanában lép életbe és ezzel az állategészségügyi egyezmény is. Erre tekintettel kell lenni épen a ragályos tüdőlob iránt teendő intézkedésekkel. De azért abból, hogy a törvényjavaslathoz hozzájárulok, nem következik az, mintha annak minden intézkedését helyesnek tartanám, hanem igenis kívánom, hogy a javaslat hiányait a t. minister ár a háznak egy más alkalommal előterjesztendő novelláris javaslat útján pótolja ki. (Helyeslés a baloldalon.) A tegnap felszólalt képviselő urak is mindannyian rámutattak arra, hogy vannak egyéb állati betegségek is, a melyek ép oly fontosak, mint a ragályos tüdőlob. Innen van az, hogy a tegnap és ma felszólalt képviselő urak közííl többen azt kívánták, hogy a keleti marhavészről, az anthraxról, mások pedig, hogy egyáltalában állatbiztosításról állami vagy szövetkezeti úton, de mindenesetre kényszer útján vétessenek fel intézkedések ezen törvényjavaslatba. Igen óhajtóul, hogy mindez a kellő módon, törvényhozási úton történjék. Az állatbiztosítást talán legezélszerííbben szövetkezetileg, de mindenesetre kényszer útján lehetne szervezni. Bánni alakban szerveztessék azonban az, helyesen nem lesz keresztülvihető, ha oly epidémiák, mint a melyről most szólunk, vagy a milyen a, keleti marhavész, szintén ilyen biztosítás tárgyát képezik. Erre a kettőre határozottan külön törvények szükségesek. A keleti marhavészre vonatkozólag a jelen törvényjavaslathoz hasonlóval kell intézkedni. Ezen két nagy bajon kivtíl, mely állattenyésztésünket időközönkint sújthatja, gondoskodni kell azon állandó bajok elhárításáról, melyek uem olyan fokú s terjedelmű mérvben
