Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-147

'.. Január 30án, hétfőn. 22Q 147. országos ülés 188 hatóság első községe már nem tartozik ezen kártalanítással. Mire vezet ez a horribilis igazságtalanság, ha ily dolgokat törvénybe iktatunk? Arra, hogy ha ily vész kiüt, igyekezni fog mindenki megvédelmezni a maga hátát és titkolni fogják a betegséget. Ezen kérilésnél megfontolandó, hogy a kártahi nítás fundamentuma mikép döntessék el. Lehet azt mondani, a mi egy helyről felvettetett, hogy legyen állami kártalanítás. Ezt én correct elfogadható eszmének tartom, ha azonban ezt nem méltóztatnak elfogadni, van a dolognak még egy megoldási módozata. Ott van az általánosan kötelező állatbiztosítás. (Helyeslés.) Ennek egyik fundamentális tétele az, hogy nemcsak a tüdőlobban, hanem más fertőző bajban elhullott marhákért is adassék kártalanítás minden inquisitorius eljárás nélkül. (Helyeslés.) Adassék meg feltétlenül mindenkinek és nem ily paragraphusba szedett salamoni bölcseséggel, mint itt szándékoltatik, akkor el fogjuk érni a ezélt. Az általánosan kötelező állatbiztosításnak meg van ez a főelőnye is, hogy classifiealni lehet a marhát, de nem ily módon, mint a hogy itt van. A magyar marhánál a praemium mindenesetre kisebb lenne, mint a külföldi fajnál, (Helyeslés.) mert ennél a vész s a fertőző képesség kisebb. Ha mi tudjuk azt, hogy a Morvaországból származó marha adja a fertőző anyag legnagyobb contingensét, akkor az állatbiztosításnál szabjunk erre magasabb összeget, úgyszintén a simenthali és pinzgaui fajokra magasabb quotát, mint a magyar marhára. Az, t. ház, a mit a törvényjavaslat megint elvül elfogad, midőn azt mondja, hogy az, ki tíznél több, hat hónaposnál idősebb marhával bír, az 20 krajezárt, a ki tíznél kevesebbel bír, ez 10 krajezárt fizet, lényegében egy potentirozott adónem, de nem teljesen keresztülvíve, mert ezen szövegezés szerint, a mint a törvényjavaslatban van, ez annyit jelent, hogy ha valakinek tíz marhája van hat hónapnál idősebb, fizet egy forintot, de ha tizenegy darabja vau, mind a tizenegy darab után 20 krajezárt fizet, vagyis 2 frt 20 krt. Mi lesz ennek a eonsequentiája? Az, hogy akkor a magyar ember a növendék-marhából tizet fog megtartani, a tizenegyediket kénytelen lesz a mészárosnak olcsón eladni. (Ellenmondás jobb felöl.) De hát micsoda jogos alapon nyugszik az, hogy 10 darab után 10 krajezárt, azonfölül pedig még a tíz után is 20 krajezárt fizessen. Ezzel saját fundamentumát támadja meg a törvényjavaslat. Egyszer kimondja, hogy a mikor 10 marhája van valakinek, 10 krajezárt fizet, de ha 11 marhája van, valamennyiért 20 krajezárt fizet. Mindezeket szíves figyelmébe ajánlom a t. kormánynak a magam részéről. A törvény javaslatot ezen eardinalis hibája miatt el nem fogadhatom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) En készséggel hozzájárulok azon intentiohoz, tisztelem és becsülöm azt, a melylyel a t. minister úr a tüdőlob kiirtására törekszik; de arra kérem a t. minister urat és ezért concret indítványt nem is teszek, hogy adja vissza a javaslatot az illető szakbizottságnak, a melyet akár az állami

8 kártalanítás, akár a, — szerintem még helyesebb, — általánosan kötelező állatbiztosítás eszméje alapján átdolgozva, a törvényhozásnak újból mutassa be. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Xem kívánom a kérdést e tekintetben szavazás alá bocsátani, mert ismerem parlamentünket és nem fárasztom magam azzal, hogy határozati javaslatot szerkeszszek. Ha a t. minister urat sikerűit meggyőznöm, lesz szíves ahhoz hozzájárulni; ha nem, akkorát, ház bölcsesége fog határozni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Molnár Antal jegyző: Ivánka Oszkár/ Ivánka Oszkár: T. ház! En azon helyzetben vagyok ezen törvényjavaslatnál való fölszóíalásommal, hogy ellenkezésbe kell jönnöm úgy a pártom részéről megelőzőleg történt fölSzólalássál, mint magán érdekemmel és speciálisan azon megye érdekével is, a melynek egyik képviselője vagyok, t. i. Hont vármegye érdekével, a hol a ragadós tüdőlob nagy mértékben el van terjedve, a hol az az egyes birtokosoknak igen sok pénzébe kerül, a hol azok tetemes adót fizetnek a marha-létszám után ezen a czímen. Én t hát, daczára ezeknek a speciális okoknak, ahhoz sem akarok hozzájárulni, hogy ezen törvényjavaslat a részletes tárgyalás lapjául elfogadtassák, azért, mert eltekintve egyes részleteinek hiányosságától, ezzel a bajon nem lesz igazságosan segítve. Szerintem a ragályos tüdővészt, valamint minden más ily járványosán pusztító bajt csak a kötelező állatbiztosítás behozatalával lehet gyökeresen és igazságosan orvosolni. Annál kevésbbé állhat meg azon indokolás, melyet Bujanovics Sándor t. képviselőtársam volt szíves hangoztatni, a mihez Polónyi Géza t. képviselőtársam is hozzájárult, hogy az egész országban az állatok számához képest, bizonyos biztosítási díj fizettessék, hogy így a tüdővész által veszélyeztetett marhatulajdonos abból megfelelő kártérítést kapjon. Tudjak, t. ház, hogy a ragadós tüdővész ott pusztít, a hol nyugati marhát tartanak; ott, a hol a vagyonosabb tenyésztők anyagi érdekeik előmozdítása szempontjából nyugati marhát importálnak, A nyugoti marhatenyésztés sokkal több haszonnal jár; természetes tehát, hogy annak, a ki nagyob hasznot akar húzni, nagyobb risicot is kell viselni, A nyugoti marhát a tüdő-