Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.
Ülésnapok - 1892-147
147. országos iüés 1898. január 30á,n, hétfőn. 201 Gr, Károlyi Gábor: Hiszen a kaszárnyában öngyilkos telepeket állítanak fel! B, Fejérváry Géza honvédelmi minis ter: Ha pedig az történt volna, a mit a képviselő úr felhozott, hogy az illető önkéntesnek atyját értesítették a temetés idejéről és a temetés mégis hamarább történt meg, ezt a magam részéről sem helyeslem s majd utána fogok járni, hogy e részben mi történt. Lits Gyula képviselő úr azon óhaját fejezte ki, hogy az idegen hadseregekben előforduló öngyilkossági esetekre vonatkozólag is hozzak fel adatokat. Igen sajnálom, hogy most nem vagyok azon adatok birtokában, de a jövő költségvetési tárgyalás alkalmával majd előterjesztem. Madarász József: Még akkor is itt akar lenni? (D ühség.) Akkor már közös hadügyminister lesz! B. Fejérváry Géza honvédelmi minister: Hát előterjeszti az utódom! Hanem kiírattam magamnak az u. n. »Militärstatistisches Jahi*buch«-ból az e kérdésre vonatkozó adatokat. Ebből is azt látjuk, a mit a statisztika általában mutat, hogy bizonyos irányban majdnem minden évben kevés változással mindig ugyanazok a számok fordultak elő. Kiírattam magamnak 11 évre vonatkozólag az adatokat és ezekből azt látjuk, hogy az öngyilkosok száma 322 és 422 közt variál. (Mozgás a szélső baloldalon.) A polgári életben körülbelül ugyanazon arányszámokat találjuk. Ez sajnos, de tényleg így van. Azután tekintetbe kell venni, hogy a polgári életben annak, a ki öngyilkosságot szándékozik elkövetni, még meg kell szerezni a fegyvert, míg a katonának a fegyver mindig kezénél van, tehát szándékát — fájdalom — könnyebben hajtja végre. Azonkivíü a katonák épen azon korban vaunak, melyben a polgári életben is lcggyakoriabbak az öngyilkosságok, t. i. mikor a fiatal megkezdi a küzdelmet az élet viszontagságaival. Thaly Kálmán t. képviselő úr azon régi óhaját hangsúlyozza, hogy a honvédségnek tüzérsége is legyen; de már ismételten utaltam arra, hogy ezt nemcsak a tüzérség költséges volta, hanem azonkivíü más, eddigelé legyőzhetetlen nehézségek, minők a szolgálati idő, oktatás stb. akadáyozzák. Ezek nem oly egyszerű dolgok, de mint a képviselő úr maga is tudja, a honvédséghez magyar tűzérosztagok osztattak be, annálfogva ott e tekintetben hiány nincs, A mi az líjonezozásnál való eljárást illeti, igaza van a képviselő fúnak, hogy az eljárás megváltozott. Azért változott meg, mert annak szükségét láttuk. Most minden alkalmas ember hadköteles lévén, besoroztatik és a végleges számbavétel később jővén, nem tudhatni, KÉPVH. NAPLÓ 1892 — 97. VIIT. KÖTET. ki esik a közös hadsereghez és ki a honvédséghez : ennélfogva az újonczozás alkalmával mindenki leteszi az esküt és azok, a kik a honvédséghez tétetnek át, ott teszik le az esküt. (Egy hanga baloldalon: A tisztek isi) Igen, a tisztek is, kivétel nélkül. Ha esetleg az említett képviselő úr nem tette le az esküt, ez tévedés lehetett, mert el van rendelve, hogy mindenki letegye az esküt. Méltóztassanak eseteket említeni, utána járunk és ha ez nem történt meg, az illető le fogja tenni az esküt. De mint mondám, kötelező rendelet van, hogy a ki a honvédséghez tétetik át, letegye az esküt. A mi a büntetéseknél a kikötést illeti, méltóztassék a szolgálati szabályzatot kezébe venni, ott ennél a büntetésnél is tüzetesen szabályozva van az eljárás, lehet, hogy itt-ott előfordul az, hogy nem helyesen járnak el, de ha ilyen eset tudomására jő a feljebbvalónak, akkor természetes, hogy az illető, a ki azt okozta, felelősségre vonatik és megbüntettetik, de az eljárás benne van a szolgálati szabályzatban. Hogy az annak idején eltörölt botbüntetés helyébe valamit tenni kellett, az világos. {Fölkiáltások a szélső baloldalon: Ez kínosabb!) Megengedem, hogy kínosabb, de az is kétségbe vonhatatlan, hogy a botbiintetés eltörlésével az ellenség előtt szigorú büntetést kellett behoznunk, mert különben nincs ember, a ki a fegyelmet fentartj.t oly nagy számú hadseregnél. A mi a, honvédségnél a germanisatiot illeti..., (Halljuk! Halljuk! Egy hang a szélső baloldalon: Erről majd a költségvetés alkalmával!) . . . Igen. lesz erről szó a költségvetés alkalmával, most csak egyet constatálok, azt, hogy fájdalom, a honvédségnél, sokszor épen a legtehetségesebb fiatal emberek, tisztek, nem beszélnek németül úgyszólván semmit és nagyon félek, hogy az ellenség előtt ez megfogja magát bőszülni . . . (Élénk felkiáltások a szélsőbalon: Szóval akarják megverni az ellenséget!) . . . Nem tudom, szerencsés megjegyzésnek tartsam-e azt, hogy szóval akarják megverni az ellenséget, de azt csak mégis méltóztatnak megengedui, hogy a honvédségnek a közös hadsereggel együtt kell működnie és kell, hogy egymással érintkezzenek, (Felkiáltások a szélsőbalon: Hát a trombita-jel!) és mert magyar nyelv útján nem érintkezhetnek, nem marad egyéb hátra, mint az, hogy kénytelenek vagyunk a német nyelvet bizonyos mértékig tanítani. (Felkiáltások a szélsőbalon: A francnak és olaszok a Krímben nem egy nyelvet beszéltek!) Franeziaországban minden francziatud francziáúl, Olaszországban olaszul . . . Gr. Károlyi Gábor: Magyarországon minden magyar ember tud magyarul, (ügy van! a szélsőbalon.) 20