Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.
Ülésnapok - 1892-146
ÍM. országos ülés 1883. január 28.!in, szontbaton. 187 mellett magam is lándzsát törtem. Hanem arra kérem az ezen kérdésben most felszólalni akarókat, hogy talán akkorra, mikor a kereskedelmi minister úr által kért egy millió forintos kiállítási hitel napirendre fog kerülni, tartsák fenn a millennium ünnepélyére vonatkozó eszméiknek kifejtését. Ezek kijelentése után elfogadom a kér vényi bizottság javaslatát. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatik a/kérvényi bizottság javaslatát elfogadni? (Elfogadjuk!) A kérvény tehát az összkormáuynak adatik ki. Schóber Ernő jegyző (olvassa) .• MarosTorda, Torda-Aranyos vármegye s Hódmezővásárhely és Szeged sz. kir. város közönsége a vadászat gyakorlásáról szóló 1883. évi XX. tcz. némely intézkedéseinek módosítását kéri. Elnök: Az előadó úr kíván szólni. Horváth Béla előadó: T. ház! A vadászat gyakorlásáról szóló 1883: XX. t.-cz. megváltoztatását, illetőleg módosítását már a múlt esztendőben is több törvényhatóság kérelmezte. Jelenleg három törvényhatóság kérelmezi ezt, és pedig abban az irányban, hogy a vadászat gyakorlásáról szóló törvény azon szakaszának rendelkezéseiben, a mely megállapítja, hogy mely állatok tekintendők ragadozóknak és melyek kártékonyaknak, a nyulak a kártékony állatok között soroltassanak fel. Kérelmezik tehát, hogy a nyulakra nézve a védelem megszüntettessék, és hogy szabadon lőhessek őket bármikor. Habár a múlt esztendőben azt az álláspontot foglalta el a t. ház, hogy közgazdászati és egyéb tekinteteknél fogva is a törvénynek ilyen módosítását ezélszertínek nem tartja, (Halljuk! Halljak!) mindazonáltal a kérvényi bizottság az ügy tanulmányozása végett a kérvényt, mint a múltban, úgy jelenleg is, a belügyministernek javasolja kiadni. Molnár Antal jegyző: Horváth Ádám! Horváth Ádám: T. ház! Sok olyan törvényünk van ugyan, a mely tele van követ kezetlenségekkel, de következetlenebb törvény aligha van, mint minő a vadászati törvény, a melynek első szakasza úgy szól, hogy a vadászati jog a földtulajdon elválaszthatatlan tartozéka. És mégis ennek ellenére olyan intézkedéseket tett, melyek teljesen semmissé teszik az 1. §. rendelkezéseit. Különösen áll ez arra a városra nézve, melynek egyik kerületét szerenesés vagyok képviselni, és a mely a mozgalmat ez irányban megindította, átírván a törvényhatóságokhoz, az a város, melyről a pénz- és földmívelésügyi minister urak is személyes tapasz falatból tudják, mily mértékben foglalkozik .gyümölcstermeléssel. Hogy a vadászati törvény korlátozásai mily súlyosak Kecskeméten, kitűnik abból, hogy Kecskeméten 120.877 hold van, mely 6346 birtokos között oszlik meg s így 20 hold sem jut egy birtokosra, a miért aztán kötelesek bérbeadni a vadászati jogot. A vadászok pedig leginkább úgy irányozzák az ő vadászataikat, hogy azon a 15 négyszög mérföld egy részén néha meghagyják a vadat, hogy aztán a következő évben annál könnyebben puskázhassanak, a mikor aztán ismét más területet hagynak »ugarnak.« Hogy a nyulak mily óriási kárt okoznak, arra nézve szolgálok néhány adattal. Harmadéve, a mikor különösen óriási volt a kár, városunk megkisérlette erre nézve az adatokat összegyűjteni. Az adatgyűjtés nem egészen sikerűit, de a beszerzett adatok is eléggé mutatják, mily óriási a kár. Kecskeméten van 3080 szőlőbirtokos s bár alig van egy is, a kinek kára ne lett volna, kárát csak 556 jelentette be. S ekkor kitűnt, hogy 6 éven aluli fa elpusztult 46.774, ezek bejelentett értéke 43.317 frt; 6 éven felüli fa elpusztult 10.973, a bejelentett kár 74.143 frt; tehát összesen egy évben ez 556 birtokosnak 114.460 frt kára volt. Elképzelhető tehát, mennyi lehetett az összes 3180-nak! Szép dolog az olyan nemes passió, mint a vadászat, és tudom méltányolni, hogy ha valakinek kedve van nyulakat lövöldözni. De azt hiszem, ellenkezik minden joggal és méltányossággal, ha azon gyümölcsültetvényeket, melyeket a nép kitartó szorgalma létesít, megsemmisíti egyesek vadászati szenvedélye. Az említettem két minister úr nagyon jól ismeri Kecskemét viszonyait, Tudják, hogy a gyümölcstermelés nem valami könnyű munka. A gyümölcsnek leszedése, városba szállítása, annak eladása, mind olyan fáradság, hogy nem lehet a tulajdonosokat még arra is kötelezni, hogy télen a, nyulak ellen az óriásilag sok fát bekötözzék, vagy valamiféle kátránynyal bekenjék. Tudom, hogy nagyon népszerűtlen vagy kellemetlen themát fejtegetek . . . Madarász József: Uriatlant! Horváth Ádám: . . . azok előtt, a kik a vadászat szenvedélyének hódolnak, de én azt tartom a vadászati szenvedélyről, a mit általában minden passióról, (Zaj.) hogy passiót addig teljesíthet valaki, míg az másnak kárára nem történik. (Helyeslések. Zaj.) Ha valakinek van ahhoz pénze, hogy óriási birtokát bekeríttesse, én tőlem vadászhat tigrisekre, párduezokra, elefántokra, (Derültség.) ha az másnak sérelme nélkül történik, de másnak rovására, ily nagy kár okozásával, egy nép minden szorgalma eredményének tönkretevésével, vagy legalább veszé24*
