Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.
Ülésnapok - 1892-146
jgg 146. országos filés 1893. január 28-án, szombaton. lyeztetésével fízni ezt a szenvedélyt, nem egyezik meg a jogegyenlőséggel, nem egj 7 ezik meg a méltányossággal. (Igaz! Úgy van!) Ép azért bátor vagyok felhívni az igen t. kormány figyelmét erre a kérdésre, és van szerencsém ennek folytán egy határozati javaslatot is beadni, mely így szól: »A képviselőház utasítja a kormányt, (Halljuk! Halljuk!) hogy a vadászati törvény módosítása iránt mielőbb törvényjavaslatot terjeszszen elő. (Élénk helyeslés.) Gr. Bethlen András földmívelésügyi minister: T. ház! A képviselő urnak van szerencsém a következőket röviden megjegyezni. (Halljuk! Halljuk!) A vadászati törvénynek revisiója kétségtelenül szükséges dolog, (Igaz! Úgy van!) ámbár előre kell bocsátanom, hogy nemcsak a törvény dispositiói hiányosak, hanem a végrehajtása is az. (Úgy van! jobb felől.) Különben ezzel foglalkozik a szakirodalom, foglalkoznak a competens körök, és ha a budgetembe méltóztatnák tekinteni, méltóztatnak látni, hogy külön vadászati felügyelő felállításáról is gondoskodtam, ki ezen anyag czélszertí feldolgozásához nélkülözhetetlen. Elhihetik a t. képviselő urak, hogy épen ez a momentum, hogy a nyulak kártékonyak a gyümölcsösökre nézve, előttem, ki oly nagy súlyt helyezek a gyümölcsészet fejlesztésére, (Helyeslés.) mindenesetre irányadó lesz ; azonban meg kell jegyeznem még azt is, hogy ne méltóztassanak csak passióról beszélni, mert a nyúlállomány mindenesetre fontos közgazdasági szempontból. Franaziaország például hektáronkint 3—4—5 frankot vesz be átlag. Nálunk sem volna czélszeríí és lehetséges a nyűl teljes kiirtásáról gondoskodni, (Helyeslés.) már pedig igen jól tugjuk, hogy a nyúl nemcsak i-kg, hanem fut is, és hogy csak kevés nyúl képes nagy károkat okozni. Ez okból én draconicus rendszabályokat nem helyezhetek kilátásba. Hogy azonban keresni fogok oly módozatot, mely mindkét közgazdasági ágazat védelmét biztosítsa, azt ígérhetem, és ezért a határozati javaslatot részemről elfogadom. (Helyeslés.) Polónyi Géza: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Miután szerencsére eljutottunk közéletünk azon idusához, a hol el lehet mondani, hogy a nyúlkérdés Magyarországon még nem pártkérdés: (Derültség.) méltóztassék megengedni, hogy a kérdés megvilágításához néhány rövid szóval én is hozzájárulhassak. (Halljuk! Halljuk!) A mint láttam, az előttem szólt t. képviselőtársam és barátom maga is nagy zavarban lehetett határozati javaslatának benyújtásakor, mert ő annak semmiféle concret alakot nem adott, s csupán azt mondja határozati javaslatában, hogy a vadászati törvény módosítására, felhívja a kormány figyelmét. A mennyiben azon határoi zati javaslat ily tág keretben mozog, ahhoz magam részéről teljes szívből és lélekből hozzájárulok, mert magam is tudom, hogy a vadászati törvénynek vannak hézagai, a melyeket pótolni kell. Ha azonban felszólalásának az az értelem tulajdoníttatnék, mintha itt egy nyúlüldözési hadjárat volna indítandó, akkor egy pár megjegyzést nekem is kell tennem. (Halljuk! Halljuk!) Talán nem is fogja rossz néven venni tőlem t. barátom, ha első sorban megjegyzem, hogy ha a kecskemétiek panaszkodnak, annak valószínűleg az lesz az oka, hogy az ottani t. vadásztársaságnak görbe a puskapora, mert csak így képzelhető el, hogy ott a sport nem megfelelően űzetvén, a gyümölcsfákon így tetemes kár okoztatik. Szó sincs róla, hogy azon kérdésben uiiüdnyájan egyetértünk, hogy a gyümölcskultúrát, általában véve a hortieulturát a legnagyobb mértékben védeni kell; de ennek megvan a maga módja. Ilyen a kertek bekerítése s a többi. (Ellenmondások.) Hát mily expedienseket ajánlanak? El akarnának talán odáig menni, hogy ragadozó állatnak deelarálják a nyulat? Ennek mi a consequentiája? Az, hogy a nyulat szabadon lehessen pusztítani. Tessék azonban az illető vadászterűleteket oly haszonbérlőknek bérbe adni, kik kötelezettségüknek megfelelnek, s nem lesz baj. (Úgy van! jobb felől.) Oly túlzásba ne meujünk, t. képviselőház, a melybe például Olaszország esett, a hol nemcsak a nyulat, de még a. fülemilét is kipússtították, úgy, hogy végig mehetünk Olaszországon északtól délig, és nem fogunk találni a szőlőkben egyetlen éneklő madarat sem. De azért nem találok absolute oly statisztikai adatokat, melyek azt bizonyítanák, hogy mivel Olaszországban az éneklőmadarakat kiirtották, azért ott a gyüraöícsdíiiltura vagy a szőlőtermelés csak valamivel is gyarapodott volna. A kérdésnek kettős nemzetgazdászati oldala van. Ha e tekintetben a statisztikai adatokat nézzük, mit találunk? (Halljuk! Halljuk!) Vehetjük akár Csehország példáját is. (Derültség.) Igaz, hogy azt mondhatják, hogy menjünk át Csehországba, de ha nemzetgazdászati haszonról van szó, én a magam részéről szívesen tanulok akár Csehországtól is. A kérdésnek, — mondom, — kettős oldala van. Méltóztassék megnézni, hogy a mióta a vadászati törvény megälkottatott, a kötelező bérbeadással és a tilalmi időszakkal mily jelentékeny tőkék jöttek be Magyarországba a vadállományból ? (Úgy van! jobb felől.) Méltóztassék csak visszaemlékezni a karácsonyi ünnepekre, a mikor oly tömegesen szállítottuk a külföldre a vadat, hogy ezen a czímen rengeteg összegeket vettünk be. (Helyeslések.) Ez a kérdésnek positiv nemzetgazdászati
