Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-146

ító. országos ülés 1898. január 28-án, szombaton. 181 az árvízveszély alkalmából szükséges védekezéseket megtehesse. Nevezetesen a kőrös—maros— tiszai árvizmentesítő társulat kis tiszai zsilipjén az árviz keresztül hatolván, Hódmező-Vásárhely városát is fenyegette. Miután a város a szükséges eszközökkel és pénzzel a baj elhárítására nem rendelkezett: folyamodott a kormányhoz 50.000 frt állami segély nyújtása iránt, a mit meg is kapott. Hódmező-Vásárhely város közönsége a jelen kérvényben arra kéri a t. házat, hogy legyen tekintettel azon körülményre, hogy a város közönsége az említettem árvizmentesítő társulatnak 10 milliót kitevő költségéhez amúgy is hozzájárul : kiemeli a kérvényben, hogy a város 60°/o-nyi pótadóval van terhelve; kiemeli továbbá, hogy a maga részéről a várost már mintegy 734.000 forintba keríílő körtöltéssel vétette körül, s végre kiemeli azt, hogy a nyert kölcsönnek czélja nem csupán Hódmező-Vásárhely közönségének, de igen nagy terület érdekeinek is megvédése volt, ezek alapján a kérvényi bizottság olyan javaslattal járul a t. ház elé, hogy a mennyiben az igazság és méltányosság határai között kérelmezők kérelme teljesíthető, a kérvény adassék ki a pénzügyministerium vezetésével megbízottministerelnöknek. Molnár Antal jegyző: Endrey Gyula! Endrey Gyula: T. ház! Ha nem lennék őszintén meggyőződve arról, hogy Hódmezővásárhely kérelme teljes mértékben igazságos, egy szót se vesztegetnék rá, nehogy i'így látszassam, hogy pro domo beszélek ; de kénytelen vagyok felszólalni annyival is inkább, mert kívánatosnak tartom, hogy azt, a mit mi az Alföldön mindnyájan tudunk, tudja meg a törvényhozás is, a mely esetben nem kétkedem a felett, hoary Hódmező-Vásárhely kérvénvét a t. ház bölcsesége is támogatni fogja. (Halljuk! Halljuk ! a szélső baloldalon.) Az 1879-iki szegedi katastropha felkeltette a kormány és a törvényhozás figyelmét azon nagy népes alföldi magyar városok iránt, a melyek esetleg Szeged város sorsának lettek volna volna kitéve, ha megfelelő intézkedés nem történik. A törvényhozás megalkotta az 1881 : LII. törvényezikket, melyben a közmunka- és közlekedési ministeri; felhatalmazta arra, hogy a Kőrös—Tisza—Maros közötti vidéket a védtöltéseknek teljes biztonságot nyújtó méretekben leendő kiépítésével az árviz elöntése ellen hizto sítsa. Ezen védmíívek költségeire a törvényhozás 2 millió forint erejéig adott felhatalmazást a közmunka és közlekedési ministernek. És mi történt, t. ház? A kérdéses vidéken az ármentesítő társu-. latok autonómiáját felfüggesztették, teljhatalmú kormánybiztost küldtek ki, az előirányzott két millió helyett elköltöttek több, mint tíz milliót, úgy, hogy ma a kérdéses vidék az ármentesítés ferheiként több, mint 12 millió frt építési tőkének viseli az ammortísationalis terheit; — és megtörtént, t. ház, hogy a midőn már a nagy míí befejeztetett, a midőn ki volt mondva, hogy az illető veszélyeztetett vidék a legmagasabb vízállás mellett sem tarthat attól, hogy a Tisza hullámai tönkretegyék, akkor 1887. június első napján, a midőn a Tiszában oly csekély víz volt, hogy a töltésnek lábát is alig moshatta, Hódmező-Vásárhely városában félreverték a harangokat a miatt, hogy árviz van. A kormánybiztosság a közmunka- és közlekedési ministerium műszaki tanácsának utasításai és tervei alapján egy zsilipet épített be az ármentesítő társulat töltésébe. Ezt a zsilipet tervezte az állam, építését keresztülvitte az állam és ez a zsilip akkor dőlt be, mikor az állam a viz elleni védekezést és a kész töltéseket átadta az autonóm társulatnak, és az a zsilip árvizeit hozott az érdekelt vidékre oly időben, a mikor árviz még sohasem volt és nem lett volna árviz, ha az a zsilip ki n^m építtetik. Az egé&z ország felháborodott akkor azon a könnyelműségen, a melylyel ezt a zsilipet megépítették; az érdekelt vidék maga hangosan tiltakozott ennek a zsilipnek építése ellen és azt mondta: nekünk nincs szükségünk új zsilipre, van nekünk régi jó zsilipünk, melyet a legmagasabb vízállások mellett kipróbáltunk, — és az történt, hogy a régi zsilipet dynamittal robbantották ftl, és helyére építettek nekünk oly zsilipet, mely a legkisebb vizálláí mellett felmondta a szolgálatot. Hódmező-Vásárhely városa a legnagyobb kényszerhelyzetben volt akkor, midőn az árviz ellen védekezett, mert az történt ott is, -— mint minden más alkaloniüjal történik, — hogy a közönség fizeti az óriási ármentesítés! terhet, és a midőn beáll a katastropha, a kormánynak, és az ármentesítő társulatoknak nem arra van gondjuk, hogy a fenyegetett vidék érdekeit megmentsék, hanem arra, hogy a töltéstesten mennél több munkást foglalkoztassanak. Itt is az történt A megszakadt töltéstesten minden erőfeszítést megtettek, noha tudták, hogy az sikertelen, és hagyták, hogy a viz szabadon elfogl Íja azon terűleteket, a melyeken oly óriási termés Ígérkezett, a milyen úgyszólván emberemlékezet óta nem volt. Hódmező-Vásárkely városának 20,000 katasztrális hold szántóföldjét borította el az árvíz. Ugyanezen területeken az összes tanyák romba dőltek; a kár több, mint egy milliót meghaladott, és hogy még nagyobb mérveket nem öltött, annak köszönhető, hogy midőn az ármentesítő társulat úgyszólván a háttérbe visszavonult, a közönség vette kezébe a