Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-146

Jgg 146. országos Més 1883. január 28-án, szombaton. védelem munkáját, és a védelemre elköltött 150.000 frtot. Ezen 150.000 írtból 50.000-et az állam adott előlegkép az érdekelt vidéknek; adta pedig, igen t. képviselőház, olyan köiülmények között, (Halljuk! Halljuk!) a melyeket én itt el nem hallgathatok. (Halljuk!) Ugyanis í887-ben, a mint tudni méltóztatik, képviselőválasztásuk voltak. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Aha!) Hogy történt, hogy nem, — Hódmező-Vásárhely városában az egyik képviselőjelölt Beniczky Ferencz államtitkár volt. Azért lett-e képviselőjelölt, mert kis tiszai árviz volt nálunk, avagy azért volt-e kis tiszai árvíz, mert Beniczky Ferencz volt a képviselőjelölt, — annak részleteibe nem bocsátkozom, El nem hallgathatom azonban, t. ház, azt, hogy midőn Hódmező-Vásárhely közönsége a legnagyobb veszedelemben forgott, akkor jött hozzánk a kormánytól a segítség Beniczky Ferencz államtitkár és kormányüiztos személyében, a ki is egy napon délelőtt a városi rendkívüli közgyűlésen a város közönsége elé állt, és azt mondotta : én Beniczky Ferencz, a szabadelvű kormány kiküldöttje vagyok, A kormány érzi azt a nagy csapást, mely e vidéket sújtotta; itt van 10.000 írt a rögtöni nyomor enyhítésére, itt van 10.000 írt a védekezési terhek megkönnyítésére; amazt nem kell visszafizetni, emezt vissza kell-e fizetni, vagy nem, arról később fog a kormány bölcsessége határozni. {Derültség a szélső baloldalon.) Délután ugyanez a Beniczky Ferencz felállott A nemzeti színű zászlókkal díszített tribünre, és azt monda: Én Beniczky Ferencz^ a szabadelvű párt képviselőjelöltje vagyok (Derültség a szélső baloldalon.) és a mondás a pártján az volt: »Még meg sem választottuk, már is mennyit hozott, hát ha még megválasztjuk, ki tudja, mennyit hoz ?« (Derültség a szélső baloldalon) Ez a dolognak az alapja, a historicuma. A védekezési költségekre a hozott előleg kevés volt, mert azonkívül a városnak is 100.000 írtja elfogyott, s így a kormány 1887. augusztus havában 50.000 frtra emelte fel ezen állami előleget, a mely Damokles kardjaként függött mindig a város feje felett, mely várta, hogy vájjon ezen 50.000 írttal mi fog történni. í89l-ben ismét acut alakot öltött az 50.000 írt kérdése. (Halljuk! Halljuk!) A város közönsége ugyanis egy leiratot kapott, hogy az 50.000 forintot fizesse meg. Nem mondom, a világért sem állítom, sőt fel sem tételezem, hogy a jelenlegi pénzügyminister úr e rendelet kibocsátásánál bármi tekintetben is figyelembe vttte volna azt, hogy ismét egy képviselőválasztás következik, hanem mint tényt állítom, hogy ismét úgy történt, (Halljuk! Halljuk!) hogy a választás mozgalmai közt az ellentáborból ismét az volt a jelszó, hogy ha kormánypárti képviselőt nem választunk, akkor a kormány városunk ez igazságos kérelmét nem veszi figyelembe. Bekövetkezett az az eset, hogy nekem van szerencsém képviselni Hódmező-Vásárhely közönségét, (Éljenzés a szélső baloldalon.) ki a saját részemről egyénileg bármily nagy tisztelettel és sympathiával viseltessem is a kormány ós tagjai iránt, de politikájukat nem támogatom, reménylem azonban, hogy ez a körülmény, hogy más politikai párthoz tartozom, sem a t. ház többségénél, sem a t. kormánynál Hódmező Vásárhely igazságos kérelmének elintézésénél figyelembe vétetni nem fog, mert Hódmező-Vásárhely városa nem kegyet kér a t. kormánytól, hanem igazságot. Hódmező-Vásárhely nem az oka annak, hogy ez a szerencsétlen zsilip épült, hisz tiltakozott építése ellen; nem a város építette azt, hanem a kormány, kormány-közegekkel, s HódmezőVásárhely városa túlságosan megfizette és fizeti állandóan annak az árát, hogy jön tehát ahhoz, hogy ő, mikor milliókat áldozott az ármentesítés czéljaira, még kälön teljesítse az ármentesítésnek rá nem hárítható kötelezettségeit? A vízjogi törvény 50. szakasza világosan megmondja, hogy a vízmű által okozott kárért a vízmű tulajdonosa felelős. Hódmező-Vásárhely nem tulajdonosa annak a bizonyos vízműnek; annak a vízműnek a tulajdonosa az ármentesítő társulat, de annak az ármentesítő társulatnak irányában szavatol az állam, mert azt a vizművet iieni az a társulat építette; azt a vízművet akkor építették, midőn annak a társulatnak az autonómiája felfüggesztve volt. (Úgy van! a szélsőbal felől.) Építették kormánytervek alapján kormányközegek, és midőn Hódmező-Vásárhely városa azzal az alázatos kéréssel járult a kormányhoz, hogy ezen védekezési költségnek visszafizetése alól őt felmenteni kegyeskedjék, akkor nem kegyelmet kért, hanem olyat, a mit nem kérni, de bíróság útján kövételin is joga lett volna. Hódmező-Vásárhely városa azonban nem akart a pörösködés terére lépni azzal a kormánynyal szemben, a mely kormánynak eddig ugyan vajmi csekély kegyét, vajmi kevés jóakaratát tapasztalta, mert számít rá, hogy eljön az idő, midőn a kormány is fel fogja ismerni azt az óriási nemzeti erőt, a mely alföldi nagy népes magyar városokban rejlik, (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) és fel fogja ismerni, hogy a magyar nemzet jövője attól függ, hogy vájjon azok az alföldi nagy népes magyar városok képesek lesznek-e megfelelni az ő kulturális hivatásuknak, (Élén helyeslés szélsőbal felől.) vájjon