Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-146

Jgg 146. országos Més 1883. január 28-án, szombaton. védelem munkáját, és a védelemre elköltött 150.000 frtot. Ezen 150.000 írtból 50.000-et az állam adott előlegkép az érdekelt vidéknek; adta pedig, igen t. képviselőház, olyan köiülmények között, (Halljuk! Halljuk!) a melyeket én itt el nem hallgathatok. (Halljuk!) Ugyanis í887-ben, a mint tudni méltóz­tatik, képviselőválasztásuk voltak. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Aha!) Hogy történt, hogy nem, — Hódmező-Vásárhely városában az egyik kép­viselőjelölt Beniczky Ferencz államtitkár volt. Azért lett-e képviselőjelölt, mert kis tiszai árviz volt nálunk, avagy azért volt-e kis tiszai árvíz, mert Beniczky Ferencz volt a képviselő­jelölt, — annak részleteibe nem bocsátkozom, El nem hallgathatom azonban, t. ház, azt, hogy midőn Hódmező-Vásárhely közönsége a legna­gyobb veszedelemben forgott, akkor jött hozzánk a kormánytól a segítség Beniczky Ferencz ál­lamtitkár és kormányüiztos személyében, a ki is egy napon délelőtt a városi rendkívüli közgyű­lésen a város közönsége elé állt, és azt mon­dotta : én Beniczky Ferencz, a szabadelvű kor­mány kiküldöttje vagyok, A kormány érzi azt a nagy csapást, mely e vidéket sújtotta; itt van 10.000 írt a rögtöni nyomor enyhítésére, itt van 10.000 írt a védekezési terhek megkönnyítésére; amazt nem kell visszafizetni, emezt vissza kell-e fizetni, vagy nem, arról később fog a kormány bölcsessége határozni. {Derültség a szélső bal­oldalon.) Délután ugyanez a Beniczky Ferencz fel­állott A nemzeti színű zászlókkal díszített tri­bünre, és azt monda: Én Beniczky Ferencz^ a szabadelvű párt képviselőjelöltje vagyok (Derült­ség a szélső baloldalon.) és a mondás a pártján az volt: »Még meg sem választottuk, már is mennyit hozott, hát ha még megválasztjuk, ki tudja, mennyit hoz ?« (Derültség a szélső bal­oldalon) Ez a dolognak az alapja, a historicuma. A védekezési költségekre a hozott előleg kevés volt, mert azonkívül a városnak is 100.000 írtja elfogyott, s így a kormány 1887. augusztus ha­vában 50.000 frtra emelte fel ezen állami elő­leget, a mely Damokles kardjaként függött mindig a város feje felett, mely várta, hogy vájjon ezen 50.000 írttal mi fog történni. í89l-ben ismét acut alakot öltött az 50.000 írt kérdése. (Halljuk! Halljuk!) A város közön­sége ugyanis egy leiratot kapott, hogy az 50.000 forintot fizesse meg. Nem mondom, a világért sem állítom, sőt fel sem tételezem, hogy a jelen­legi pénzügyminister úr e rendelet kibocsátásánál bármi tekintetben is figyelembe vttte volna azt, hogy ismét egy képviselőválasztás következik, hanem mint tényt állítom, hogy ismét úgy tör­tént, (Halljuk! Halljuk!) hogy a választás moz­galmai közt az ellentáborból ismét az volt a jelszó, hogy ha kormánypárti képviselőt nem választunk, akkor a kormány városunk ez igaz­ságos kérelmét nem veszi figyelembe. Bekövetkezett az az eset, hogy nekem van szerencsém képviselni Hódmező-Vásárhely közön­ségét, (Éljenzés a szélső baloldalon.) ki a saját részemről egyénileg bármily nagy tisztelettel és sympathiával viseltessem is a kormány ós tagjai iránt, de politikájukat nem támogatom, remény­lem azonban, hogy ez a körülmény, hogy más politikai párthoz tartozom, sem a t. ház több­ségénél, sem a t. kormánynál Hódmező Vásár­hely igazságos kérelmének elintézésénél figye­lembe vétetni nem fog, mert Hódmező-Vásárhely városa nem kegyet kér a t. kormánytól, hanem igazságot. Hódmező-Vásárhely nem az oka annak, hogy ez a szerencsétlen zsilip épült, hisz tiltakozott építése ellen; nem a város építette azt, hanem a kormány, kormány-közegekkel, s Hódmező­Vásárhely városa túlságosan megfizette és fizeti állandóan annak az árát, hogy jön tehát ahhoz, hogy ő, mikor milliókat áldozott az ármentesítés czéljaira, még kälön teljesítse az ármentesítés­nek rá nem hárítható kötelezettségeit? A vízjogi törvény 50. szakasza világosan megmondja, hogy a vízmű által okozott kárért a vízmű tulajdonosa felelős. Hódmező-Vásárhely nem tulajdonosa annak a bizonyos vízműnek; annak a vízműnek a tulajdonosa az ármentesítő társulat, de annak az ármentesítő társulatnak irányában szavatol az állam, mert azt a viz­művet iieni az a társulat építette; azt a víz­művet akkor építették, midőn annak a társulat­nak az autonómiája felfüggesztve volt. (Úgy van! a szélsőbal felől.) Építették kormánytervek alapján kormány­közegek, és midőn Hódmező-Vásárhely városa azzal az alázatos kéréssel járult a kormányhoz, hogy ezen védekezési költségnek visszafizetése alól őt felmenteni kegyeskedjék, akkor nem ke­gyelmet kért, hanem olyat, a mit nem kérni, de bíróság útján kövételin is joga lett volna. Hódmező-Vásárhely városa azonban nem akart a pörösködés terére lépni azzal a kor­mánynyal szemben, a mely kormánynak eddig ugyan vajmi csekély kegyét, vajmi kevés jó­akaratát tapasztalta, mert számít rá, hogy eljön az idő, midőn a kormány is fel fogja ismerni azt az óriási nemzeti erőt, a mely alföldi nagy népes magyar városokban rejlik, (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) és fel fogja ismerni, hogy a magyar nemzet jövője attól függ, hogy vájjon azok az alföldi nagy népes magyar városok képesek lesznek-e megfelelni az ő kulturális hi­vatásuknak, (Élén helyeslés szélsőbal felől.) vájjon

Next

/
Thumbnails
Contents