Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.
Ülésnapok - 1892-145
115. országos ülés 1893. január 27-én, pénteken 159 nem gravitál az ország központja felé: ez a helyzet igenis fennállott korábban úgy ezen vonalakon, mint különösen a dunántúli déli vasút vonalain is; de a kormány most mindinkább érvényesíti azt az irányelvet, hogy a csatlakozások a lehetőségig az ország fő- és székvárosa felé könnyittessenek és különös gondozásban részesüljenek. (Helyeslés jobbfelöl.) Ezeket tartottam szükségesnek a felvetett kérdésekre vonatkozólag elmondani. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: A tétel nem támadtatván meg, azt elfogadottnak jelentem ki. Schóber Ernő jegyző (olvassa): Magyar királyi államvasutak gépgyára. Rendes kiadások: XVII. fejezet, 9. czím. Rendes bevételek : VI. fejezet, 9. ezím. Kiadás. Személyi járandóságok 184.180 fit. Elnök: Megszavaztatik. Schóber Ernő jegyző (olvassa).- Dologi kiadások 48.700 frt. Elnök: Megszavaztatik. Schóber Ernő jegyző (olvassa): Üzemi és fentartási kiadások 3,417.120 frt. Elnök: Megszavaztatik. Schóber Ernő jegyző (olvassa).- Bevétel 4,550.000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Schóber Ernő jegyző (olvassa): Diósgyőri m. kir. vas- és aezélgyár. Rendes kiadások: XVII fejezet, 10. czím. Rendes bevételek: VI. fejezet, 10, czím. Kiadás: Személyi járandóságok 206.270 frt. Elnök: Megszavaztatik. Schóber Ernő jegyző (olvassa): Dologi kiadás 115.160 frt. Elnök: Megszavaztatik. Schóber Ernő jegyző (olvassa): Üzemi és fentartási kiadások 2,988.570 frt. Elnök: Megszavaztatik. Schóber Ernő jegyző (olvassa): Bevétel 4,117.700 frt. Elnök: Megszavaztatik, Schóber Ernő jegyző (olvassa): Budapesti kir. zálogházak. Rendes kiadások: XVII. fejezet, 11. czím. Rendes bevételek: VI. fejezet, 11. czím. Kiadás 220.000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Horváth Ádám jegyző: Várady Károly ! Várady Károly: T. ház! A királyi zálogházak lételénél egy pár megjegyzést kívánok tenni. (Halljuk! Halljuk!) Ezek között első az, hogy ezen zálogházak kamatlábát ez idő szerint nagyon túlságosnak tartom. Nevezetesen a mint a t. minister úrnak hivatali elődje 189Dhen előterjesztette, a kamatláb 1891. január 1-je óta ü°/o, a mihez a különféle őrzési, kezelési és biztosítási díjak járulnak. (Lukács Béla kereskedelmi minister tagadólag int.) Ha pedig ez itt így van, akkor a magán zálogházaknál a kamatláb még nagyobb. Ezen kamatláb semmi körülmények között sem felel meg, sem az általános viszonyoknak, sem pedig azon követelményeknek, melyek az állam kezelése alatt álló zálogházakkal szemben támaszthatók. (Ügy van ! a szélső baloldalon.) A költségvetés szerint kamat czímén az állam 45.000 frtot fizet; azonban 190.000 frtot vesz be. Ez a körülmény, de különösen az, hogy a zálogháznak mintegy 20.000 frt tiszta jövedelme van, továbbá az általános viszonyok is y melyeknél fogva a kamatlábat mindenütt leszállították, indokolják ezt, hogy a minister úr a kamatláb leszállítását minél előbb életbe léptesse. Az állam most már 4—4 x /2 vagy 5°/o mellett vagy még olcsóbban kap pénzt, s ezért méltányos, hogy a szegény nép is olcsóbban jusson hitelhez. Még azt is megjegyzem, hogy a magán zálogházak kezelési módja nem felel meg teljesen a törvénynek. (Halljuk! Halljuk!) Több esetről van tudomásom, melyekben egyes zálogüzletek az esedékesség előtt hónapokkal eladták a zálogtárgyakat, és midőn a tulajdonos jelentkezett, kezébe nyomták az árverésnél befolyt összeg csekély maradványát. Az illetőknek aztán részint kihágás miatt, részint kártérítés czímén pert kell indítaniok. Kérem tehát a minister urat, hogy törvény adta jogánál fogva a magánzálogházakra kissé nagyobb gondot fordítson. (Helyeslés a szélső bal felöl.) A másik, a mi miatt felszólalok, s a mi nincs ugyan szoros összefüggésben e tétellel, a munkás betegsegélyző pénztárak ügye. Helytelen és törvénytelen az az eljárás, melyet ezeknél követnek. A törvény hat rendbeli ipartestületi-iparsegélyző pénztárt állapít meg, és ezek közül egyik sem kötelező valamennyi munkásra nézve. Ipartestületi pénztár alakítható, ha a viszonyok azt megengedik; a kerületi pénztár csak az esetben állítandó fel, ha a többi öt pénztárból tagok maradnak fenn. Az alapszabályok jóváhagyásánál mégis az a tendeatia nyilvánul, hogy a magán egyesülés utján keletkező pénztárakra bizonyos pressiot gyakorolnak oly irányban, hogy részint az ipartestületi, részint a kerületi pénztárba lépjenek be. Ez az irányzat nagy visszahatást szült a munkások körében. Több ízben forgolódtam a munkások körében és láttam, hogy azok nagyon szívósan ragaszkodnak ahhoz, hogy betegsegélyezésük ügye, a magán egyesülés útjáról ne tereitessék el, és nekik a törvény korlátai között szabad kéz engedtessék. Ennek az az oka, hogy a magyar ember szeret közügyekkel foglalkozni. A munkás
