Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.
Ülésnapok - 1892-145
158 145. országos ülés 1898. j a dolog,kiderül bogy az utánfizetés alkalmával ismét \ túlfizetés történt. Az illető fél, a ki a felszólításra az utánfizetést teljesíti, nem is gondol arra, bogy neki az utánfizetésből még visszatérítenek valamit, tehát nem tartja meg a fuvarlevelet. Arra kérem tehát a t. minister urat, méltóztassék egyszerűen úgy intézkedni, hogy-a túlfizetés visszafizetése egyszerűen az illető állomási pénztárnál történjék, és ne höveteljenek az illető szállítótól még fuvarlevelet is, hogy külön igazolja magát, mert számszerűleg úgy is megvan állapítva már a túlfizetett összeg, a mely az illető szállítónak visszajár; meg van állapítva a személyiség is, kinek vissza jár és így semmi akadály sem forog fenn arra, hogy a túlfizetett összeg rövid [idő alalt az illetőnek visszafizettessék. Ez a kereskedelmi világnak nagy érdekét képezi és azért kérem a t. minister urat, hogy ezt figyelembe venni méltóztassék. (Helyeslés baV felől) Horváth Ádám jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza: Csak néhány pillanatra veszem igénybe a t. ház figyelmét. Nagy megelégedéssel veszem tudomásul a t. minister úr azon nyilatkozatát, melyet komoly igéretszámba veszek, hogy a minister úr a szárnyvonalakon fennálló rendetlen csatlakozások tekintetében kilátásba helyezi az alapos orvoslást. Ebben a tekintetben a t. mmiBt e r úr figyelmébe kívánom ajánlani, hogy a Szárnyvonalakon való haszontalan időpazarlás sehol annyira nem bír fontossággal, mint oly helyeken, a hol a forgalom mesterségesen eltereltetík ezen várakozások miatt a fővárostól BéeS felé. És így specialiter meg akarom említeni a minister úrnak azon, még a régi osztrák ál la in vasúti rendszerből maradt kellemetlen remanentiát, hogy a Bécs felé közlekedő vonalakon, és szárnyvonalakon mesterségesen úgy van berendezve a forgalom, például Tótmegyeren, hogy a Nagy-Bélice felől közlekedő közönségnek alig kell 10—15 perczet várni a bécsi vonatra, a Budapest felé közlekedő vonatra pedig két, sőt néha három-négy órát is. Különösen azért hoztam ezt fel, hogy ha már a t. minister úr maga is belátja, bogy ezen szárnyvonalakon való csatlakozás kérdésével behatóan foglalkozui kell, első rangú fontosságúnak tekintse e kérdést, nehogy a jövőre is lehetővé váljék, hogy a forgalmat Bécs felé tereljék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Egy másik dolgot is vagyok bátor a t. minister úr szíves figyelmébe ajánlani. Azt, hogy egyes vonalakon egyes vonatok a közegészségügy legnagyobb kárára úgy közlekednek, hogy ha valaki 80—40 kilométert megtesz, örül, hogy megszabadul attól a gyorsvonatnak nevezett vehiculuintól. így a Püspök-Ladány felé közlekedő nagyvárad-predeáli gyorsvonatokon a annár 27-én, pénteken. közönség oly nagy mértékű rázkódásnak van kitéve, hogy a kit sorsa arra kényszerít, hogy ezen úgynevezett rövid gyorsvonatokon kénytelen Budapestről Debreczen felé utazni, betegen ér rendeltetési helyére, mint a hogy nekem szerencsém volt a múltkor egy főispán társaságában Szegedre utazni, s harmadmagammal mindnyájan megbetegedtünk az utón, azért mert a kapcsolás nem elég erős és az első osztályú kocsik után nem csatoltak még legalább egy podgyászkocsit. Olyan nagyfokú rázás áll be a vonatokon, a milyet sehol sem lehet tapasztalni. Pedig, t. ház, a közlekedés legelemibb követelménye az, hogy a közönség egészsége ilyen módon veszélyeztetve ne legyen. Ezért felkérem a t. minister urat, vegye gondviselése alá különösen a gyorsvonatokat, mert ha megtörténik például az, hogy valamelyik vonat egy kissé megkésik, ha be kell hoznia az elkésett időt, teljes lehetetlenség a gyorsvonaton utazni, ha csak fejfájást vagy egyéb betegséget nem akar az ember kapni. Meglehet, hogy a minister úr, a ki külön vonaton utazik, nem tapasztalja e kellemetlenséget, de hát nem volt a minister úr mindig minister, volt idő, a mikor osztoznia kellett a szegény emberek s így a képviselők sorsában is; ajánlom tehát szives figyelmébe, hogy szüntesse be ezeket az állapotokat és gondoskodjék róla, hogy a vonatokat ne kezeljék úgy, hogy az ember örüljön, ha megszabadulhat töltik. (Helyeslés a szélső baloldalon. As elnöki széket Andrássy Tivadar gróf alelnök foglalja el.) Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve, ha tehát szólani senki sem kíván, a vitát bezárom. Lukács Béla kereskedelmi minister: T. ház! Én is osztozom abban, a minek Ugron Gábor t. képviselő úr kifejezést adott, bogy tudniillik díjszabásunk, — nem a rendszert magát, hanem annak egybeállítását tekintve, — nem egészen világos és nem könnyen áttekinthető. Ez okból én már korábban, intézkedtem, s főtörekvéseai most is az, hogy a lehetőségig egyszerű és világos, a laikusok által is érthető díjszabás bocsáttassák a közönség rendelkezésére (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ha ez megoldható lesz, a mi nemcsak a nálunk, hanem más vasutaknál is fennálló viszonyok közt és a létező díjszabási rendszer mellett nem tarfozik épen a könnyű feladatok közé, mindenesetre csökkenni fognak azon helytelen díjkiszabási esetek, a melyekre a t. képviselő úr utalt és a melyek a felszólalásokat okozzák. A mi Polónyi Géza t. képviselő úr azon figyelmeztetését illeti, hogy különösen a volt osztrák vonalon, a szárnyvonalak csatlakozásai akként vannak megállapítva, hogy a közlekedés
