Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-144

140 144. országos ülés 1893.Jannár 26.án, csütörtökön. Gr. Zichy Jenő: T. ház! A kereskedelmi ministerinmnak tárgyalás alatt, lévő költségvetését, mint sübstratumot, a melyről ma vitatkozni kell, elfogadom. (Helyeslés jobb felől.) Ha mégis felszólalok, főleg azért teszem, meri előttem szólt t. barátom, Bobula János körülbelül ugyanannak a felfogásnak hódolt, mint Smialovszky Valér t. barátom az általános budget tárgyalásánál elmondott beszédében. (Halljuk! Halljuk!) Mindkét beszédben sok volt az igaz, sok volt a helyes axióma, melyeket én is elfogadok, de volt azokban nem egy olyan is, melyre lehetetlen észrevételt nem tennem. Midőn ezt bírálat alá veszem, egyszersmind összeköttetésbe akarom azt hozni a kereskedelmi minister úr indokolásával is. (Halljuk! Halljuk!) Mindkét t. képviselőtársamnak az a kiindulási pontja, hogy nemzetgazdasági fejlődés csak ott képzelhető, hol a mezőgazdaság egészíti ki az ipart, vagy megfordítva. Tökéletesen igaz! Senki sem vitathatja el ezt, hisz ebből teremti az emberi ész a kereskedelmet, mely az állami életnek közgazdasági legmagasabb fejlődéspontját mutatja. Csakhogy a sorrendre, az egymásutánra, a fokozatos fejlesztésre nézve vannak köztünk bizonyos eltérések. (Halljuk! Halljuk!) Helyesen mondja t. képviselőtársam, hogy az ipar főleg azon vidékeken fejlődhetik, melyeknek nem gazdag a talaja. Úgy van, hiszen a kisipari fejlődés főmomentuma az olcsó anyag, az olcsó kézimunka és ha lehetséges, az olcsó pénzerő. Hol lehet ezt könnyebben megszerezni, mint a vidéken, a hol a földmívelés még alantabb fokon áll? Az a napszámos, a ki földmíves munkával megkereshet naponkint 80 krt, 1 frtot, nem fog napi 30, 40, 50 krért dolgozni. De az ipar sok helyen csak úgy lehetséges, ha ilyen bér mellett lehet napszámost kapni. Főleg a textilipar meghonosítása az, melyre ily vidékek hivatottak. Szólt t. barátom a gyáripar fejlődéséről is. (Halljuk! Halljuk!) Itt vártam volna, hogy ki fog emelni egy momentumot: a nagy gyáripar deeentralisatioját. Mert nemcsak azon kell lennünk, hogy nagy és hatalmas, colossalis testű fővárost teremtsünk, hanem teremtsünk a vidéken is gazdag Manchestereket, Oxfordokat is. Bobula János: Ezt mondtam! Gr. Zichy Jenő: Annál jobb. Oly nagy zaj volt azonban körülöttem, hogy nem hallottam. Teremtsünk gyáripart Nagyváradon, Szegeden, Kassán és Székesfehérvárott, — nem mert fehérmegyei vagyok! — Hiszen azok a mindenféle socialistikus mozgalmak, melyek az európai nagy városokban tapasztalhatók, főleg onnan keletkeztek, hogy bennük túlságosan összehalmozódik a gyáripar; az élet e helyeken megdrágult, az igények, a lakbérek is emelkedtek, a kereslet pedig nem felelt meg a szükségletnek. Hogy ily hibába ne essünk akkor, a midőn épen fejlődésben vagyunk: abban, a mi eddig reánk hátrány volt, találjuk a jövőre az előnyt. {Helyeslés.) T. barátom azt mondja és felfogása ebben hasonlít Sinialovszky Valér felfogásához, hogy indítson a kormány egy nagy actiot 30—40 millió forinttal, mely egyszerre rohamosan vigye előre az ipart. Én, t. ház, azt a nagy actiot nem tudom egészen elképzelni, sem kívánni nem bírom, inkább elfogadom azt, a mit később tetszett mondani, hogy szavazzon meg az országgyűlés nagyobb alapot, pl. egy milliót esztendőnkint jövőre. Ezt igenis elfogadom, de hogy az állam alkotó keze teremtse meg az ipart, legyen az gyári vagy más ipar, annak én szószólója nem lehetek és nem is leszek soha. (Helyeslés.) Az a nemzet, a mely mindent az államtól vár, az nem lehet soha sem önálló, és a maga erejéből, a saját csirájából nem fejlődhetik terebélyes fává. (Igaz! Úgy van!) Ép úgy nem volnék barátja a Lipthó- Újváron tervezett asztalosgyárnak, mert ha az állam a saját fájának feldolgozására asztalosgyárat létesít ... Bobula János: Én csak azt mondtam, hogy az állam csak kezdeményezze. Gr. Zichy Jenő: ... Ez csak kárára lenne a többi hasonló gyáraknak. A belföldi piaczot iparkodjunk meghódítani, és ha ez sikerült, akkor menjünk egy lépéssel tovább, a keleti piaczra. A keleti tartományok minden nagyobb városában felállítandó volna — nézetem szerint — egy kereskedelmi múzeum, a mely körülbelül megfelelne a városligetben levő múzeumnak, mely bemutatná az itt előállított iparczikkeket. Ezzel szemben én mindig kívántam még valamit, és ezt már kétszer mondottam el a házban és el fogom mondani ma is és mindaddig, mig valósulni nem fog, még ha bele is unnak. (Helyeslés.) Talán hu beleunnak, akkor megcsinálják. Én ezzel szemben a keleti tartományok piaczáuak megnyerésére fektetem a fő súlyt. (Élénk helyeslés.) Kívánom, hogy létesíttessék Magyarországon, Budapesten, az ország fővárosában egy kereskedelmi múzeum, a melyben a keleten használt minden iparczikk egyes példányokban feltüntetve, valamint kimutatva legyen minden más előállítási piaczról az odaszállítási különbözet mindenféle pénznemben, szállítási vámban, a nagybani és a detailban való eladásnál és legyen kimutatás a hitelviszonyokról. (Helyeslés bal felől.) Az iparos hiába tudja a czikket előállítani, azért még sem tud concurrálni, mert ha a külföldi piaczra megyén, ott nem tudja a hitelviszonyokat, a beviteli vámot és megsarczolják százféleképen. Ez ellen kell az iparost megóvni