Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-144

144. orsíágos ülés 1893. január 26-áii, csütörtökön. 141 és az általam ajánlott múzeum valóságos iskolája az iparosnak, a ki kelet felé akar kereskedni. Ezen múzeum tervét egy kis röpiratban is le­írtam, és azt nem tudom eléggé az érdekeltek figyelmébe ajánlani. Belgium, mely e tekintet­ben oly magasra emelkedett, figy, hogy hatalmas ipara és kereskedelme az egész világon uralkodik, mely csínra és előállítási olcsóságra való tekin­tettel bizonyosan az első rangot foglalja el, szintén felállított egy ily muzeumot. Megalkotója egy nagy ész volt, a ki engem, mikor ott az iparviszonyokat és az ipartanműhelyeket tanúi inányoztam, erre, mint egyik büszkeségére figyel­meztetett, ez Frere Orbán minister volt, ki maga mutatta be nekem büszkén ezen alkotását. Lát­tam én ott strucztollat, melyet imitatio útján a csalódásig elő tudtak állítani, s erre vonatkozó­lag ki volt tüntetve, hogy mennyibe kerül, mennyi a beviteli vám Moszkvában, Stambulban, sőt Indiában is. (Tetszés.) Igen helyes és igen kívánatos volna, ha meg lehetne teremteni azokat az előlegezési csar­nokokat. Ezek kiegészítő részét képeznék a kisebb iparszövetkezeteknek. Igen kívánatos volna abban az irányban működni, hogy az iparosok szövetkezetbe összehozassanak és őket rábírják arra, hogy azon, már majdnem a gyáripar ha­tárát átlépő gépeket meghozassák, s ennek ki­egészítéséül ezen előlegezési csarnokok megterem­tessenek. A fővárosban erre működni talán lehet­séges, de a vidéken lehetetlenség. A mi iparosaink szegény, földhöz ragadt népség; ezeknél a mindennapi megélhetésről, a kenyérről van szó, a kik forgalmi tőkével nem igen rendelkeznek. Ha tehát ezek szövetkezetre lépnének is, a hetenkinti 50 kr., 1 frt befizetés­sel csak gyengítenék magokat, hogy pár év múlva megérhessék annak lehetőségét, hogy elő­legeket kaphassanak vagy a csarnokból nyers terményekhez jussanak. Ha tehát szükséges, jó és kívánatos, helyes volna is ez, nem bírom el­képzelni, hogyan lehetne ezt most megoldani. Ez későbbre való feladat. (Igaz! Ügy van! a baloldalon.) Az állam talpköve kétségtelenül az egyének és a család jóléte. Ha mi azon elvek nyomán haladunk, a melyet a kereskedelmi minister je­lenlegi budgetjében elénk tííz, és ha a ház annál nagyobb összeget ad neki, a mit most a költség­vetésben fölvett, akkor nem teremtünk ugyan ipart, mert hisz az Isten régen megteremtette a világot, hanem biztosítjuk a lassú fejlődést és azt, hogy ezen egészséges fejlődés útján iparunk, mint a fa, mely alulról hajtja gyökereit, tere bélyes törzszsé váljék. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: Szólásra senki sem lévén felje­gyezve, ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A kereskedelmi minister úr kíván szólani. (Halljuk! Halljuk!) Lukács Béla kereskedelmi minis­ter : T. ház! (Halljuk!) Minthogy ezen tár cza egyéb részei eddig nem érintettek, jelen felszólalásomban magam is a kereskedelmi és ipari kérdésekre fogok szorítkozni. (Halljuk! Halljuk!) Mindenek előtt Bobula János t. képviselő úrnak két állítását kell helyreigazítanom. Beszé­dének első részében ugyanis bővebben foglalko­zott egy oly tétel megczáfolásával, melyet — tudomásom szerint — senki föl nem állított, a midőn t. i. az ipari és mezőgazdasági érdekek közti ellentéteket igyekezett czáfolgatni, különös hivatkozással a külföldi példákra. És itt arra utalt, mintha az illetékes tényezők nem szívesen látnák a hazai ipar fejlődését. Ezt a magam részéről téves feltevésnek kell nyilvánítanom, mert épen az illetékes tényezők, s a mennyiben ez alatt a kormányt is méltóz­tatott érteni, a kormány is, minden tényében bi­zonyítékát adta annak, hogy a hazai ipar ér­dekei, a hazai ipar fejlesztése iránt nemcsak teljes rokonszenvvel viseltetnek, hanem a kor­mány egész odaadással teljesíti mindazt, a mi hivatásának körébe esik. (Úgyvan! jobb felöl.) A t. képviselő úrnak egy másik téves állí­tása, mely rectificatiora szorul, az, mintha az iparos Magyarországon egyáltalában hitelt nem élvezne. Ez az állítás így általánosságban szintén helyt nem áll; mert — köztudomás szerint — minden jóravaló iparos igenis élvez hitelt, még pedig, hála Istennek, elég olcsón. (Helyeslés jobb fel l.) Van azonban egy baj, és ez nevezetesen a kis iparost sújtja; de a kis iparosnak nálunk csak úgy, mint más országokban, a gyáripar versenyével kell küzdenie. És minél inkább fog nálunk — a mi ismét magasabb gazdasági érde­kekből kívánatos — a gyáripar fejlődni, annál inkább számolnunk kell azzal, hogy a kis iparos helyzete meg fog nehezülni. E tekintetben az ipar fejlesztésének és gon­dozásának feladata, hogy a kis iparosnak a változó viszonyok közt is, a megélés lehetővé tétessék, a mi egyébként nemcsak a kormány feladata, hanem mindenek fölött maguknak az iparosoknak igyekezetére tartozik. (Helyeslés.) Áttérve, t. ház, az iparfejlesztés nagy fel­adataira, először is azt kell megjegyeznem, hogy én egyáltalán nem osztozom Bobula János t. képviselő úr azon felfogásában, a mely egész beszédjének tenorja, mintha hazai iparunk rop­pant alacsony színvonalon állana. (Élénk helyes­lés.) Ez szokásos felfogás, de én kötelességemnek

Next

/
Thumbnails
Contents