Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.
Ülésnapok - 1892-144
ÍM. orszAgos ülés 1893. január 26-án, csütörtökön. 139 Hidegkúton egészen véletlenül keletkezett egy gyár, melynél a lakosságnak cirea 50 ezer forintnyi évi keresete van, tehát több, mint volt annak idején a legjobb évben a szőlő termelésből, s így a lakosság még jobb módnak örvend, mint az előtt. Ez esetlegesen történt, és a lakosság meg van mentve. De nem ily eshetőségről, (Űgyvanl) hanem arról van szó, hogy ily alkotások tervszerűleg, bizonyos mód szerint kezdeményeztessenek, hogy általuk a kereseti források megalkottassanak és a nép megélhetését lehetővé tegyék. Mellesleg legyen mondva, t, képviselőház, én nagyra becsülöm a földmívelési minister úr abbeli fáradhatatlan törekvését, (Helyeslés jobb felől) hogy villa területeket akar létesíteni, hanem minden elismerésem mellett mégis nyíltan ki kell jelentenem, hogy vélekedésem szerint, közgazdaságilag sokkal égetőbb szükség lenne, pl. Liptó-Újvárt, hol a kincstári erdők fája nyejs állapotban jól, rosszul eladatik, egy nagy asztalos gyárat kezdeményezni, mely a kincstár nyers anyagát feldolgozná s így rendkívüli nagy hasznot hozna az államnaK és az odavaló koldus népnek kereseti forrásokat teremtene. Ezt létesíteni sokkal égetőbb szükség volna, mint villa területeken fáradozni. (Ugy van!) Be kell látnunk, t. képviselőház ! hogy rendszeres, tervszerű működésre és tevékenységre szükség van, mert e nélkül nagyszabású ipart, a minőre mi szorulunk, létesíteni lehetetlen. Javulást és haladást várnak nagyon sokan az ipar terén a raktár, és hitelszövetkezetektől, valamint az iparnak nyiíjtandó hiteltől. (Halljuk;') A .ni a raktár-szövetkezeteket illeti, arról a nagyváradi iparkamara — gazdag vidéket óhajtottam idézni — a kereskedelmi minister úrhoz most beterjesztett jelentésében leplezetlenül elmondja, hogy az ipari raktár-szövetkezetek azért nem sikerülnek, mert nincs érdeklődés az iparosoknál, mivel hogy nincs pénzük. Ezek az iparosok pedig gazdagoknak mondhatók a hegyi vidékek lakosaihoz képest. De ezt a véleményt a szövetkezetekről nemcsak a nagyváradi iparkamara vallja a magáénak, hanem az ilyen vélemény, — lehet mondani, — általános; és bizonyos, hogy nem az érzék hiánya az a tényező, mely a szövetkezeteket nem engedné létesülni, hanem a szegénység és a hitel hiánya. (Igaz! Úgy van! jobb oldalon.) Ugyancsak a nagyváradi iparkamara el is panaszolja mindjárt a minister úrnak, hogy az ipart azért nem lehet űzni, mert az iparosoknál nincs tőke, a hitel pedig igen drága. Nos, t. képviselőház! a szomszéd államok — még a legkisebbek is, — jóléte és rohamos gazdagodása, Magyarország gyárhiányára, a közgazdaság terén uralkodó nemzeti apathiánkra, kiállhatatlan hitelviszonyainkra és ama nemzeti büszkeségünkre, mely az iparűzést félvált megveti, ma ép úgy, mint századokkal az előtt van alapítva. (Igaz! Úgy van!) De, t. képviselőház! nézzük tovább, hogy állunk az iparnak nyújtandó hitellel. Tudjuk, hogy olyan intézetünk nincs, mely a munkának nyújtana hitelt. Nálunk az iparnak, a munkának, semmiféle hitelt nem adunk. Az iparos nálunk egyáltalán hitelt nem kap. (Sajnos!) Ha ingatlana van, akkor az ingatlan kap hitelt; hanem az ő szorgalma, az ő munkája, mely szorgalmat és munkát minden közgazdaságilag kifejlett nemzet, eláő sorban honorál, és mely valóban leginkább érdemli meg a hitelt, a magyar iparos ilyen szorgalma és munkája nálunk hitelre nem számíthat. (Szomorú!) Az életb :n előforduló példákkal illustrálhatnám (Halljuk!) azt a szomorú állapotot, miképen bajlódnak a mi gyárosaink hitel dolgában. Azonban azt hiszem, hogy meg kell kímélnem a t. képviselőházat ily ténykörülmények felsorolásától, mert bizony semmi okunk nincs ezeket hirdetni, (Igás!) már annál is kevésbbé, mert a minister úr évi jelentésében szintén jelzi a tőke és a hitel hiányát, mely már kisiparank tagadhatatlanul beállott hanyatlását maga után vonta. Ily sanyarú viszonyok közepette addig, míg létesülhet oly nagy intézet, mely hitelügyi bajainkon segíteni fog ez irányban : addig is rendkívül fontos, (Halljuk! Halljuk!) hogy az országos iparalap kellő dotatiobau részesüljön, melynek segítségével a minister úr legalább ideiglenesen ez úton fentarthassa a szorgalmas igyekezetet és munkakedvet. (Helyeslés) Ezt annál inkább kell követelnünk, mert nagy sajnál ltunkra be kell vallanunk, hogy nálunk az iparosnak, mint ilyennek, — az egész művelt és közgazdaságilag érett világ által nagyra becsült munkának és szorgalomnak, — sem kis, sem nagy, hanem egyáltalán semmiféle hitel nem áll rendelkezésére. Már pedig tudjuk, de régen már Széchenyink is hirdette, mikor nem értették meg és sokan ma sem értik, hogy a hitel az állam talpkövét képezi, mert ennek nem létezése a legtehetősebb családokat is megsemmisíti, létezése pedig a legtehetetlenebbeket is biztosan előrnoz dítja. (Igaz!) Midőn a képviselőházat bátorkodom arra, kérni, méltóztassék az általam előadottakat kegyes méltatásra érdemesíteni, azon reményben, hogy a kereskedelmi minister úr is kellőleg figyelembe fogja venni azokat, az előttünk fekvő költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon. A szónokot többen üdvözlik.) Schóber Ernő jegyző: Gr. Zichy Jenő! 18*