Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.
Ülésnapok - 1892-144
144. országos nlés 1895. január 26-An, csütörtökön. 137 házpolitikai viták és csupán hazafias beszédek,bizonyára nem fogják önállóságát megteremteni soha. Tisztelt képviselőház! Ha abból az elvből indulunk ki, hogy az állam kötelessége saját önfentartási ösztönénél fogva is az ipar megalkotását elősegíteni, mit azonban sem beszédek, sem folytonos szervezkedések által elérni nem lehet, kérdés támad, mily utakon érhetjük el ezt a czélt? (Halljuk!) A feladatok helyesen vannak körvonalozva: A pénzügyminister úr itt a házban múlt évi Julius hó 11-én tartott kitűnő beszédében hangsúlyozta, hogy az ipar terén a rendszeres iparfejlesztésre kell áttérnünk, s ha ezt teszszük, akkor nem érhetjük be az ipar egyes oly ágainak dédelgetésével, a melyek nagy nyereséget hyújtanak, hanem az összes iparágakat kell fejlesztenünk, t. i. olyanokat is, melyeknél csak kis nyereség lehet. A kereskedelmi minister úr pedig igen helyesen hirdette, hogy a hazai ipar jóakaratú támogatásra szorul a kormány részéről; hogy a kormány feladata kezdeményezőleg, buzdítóíag és támogatólag hatni az ipar terén, mit azonban, — a minister úr szavai szerint is, — megfelelő anyagi eszközök nélkül tenni nem lehet. Az így helyesen felállított programmok mellett felmerül az a további kérdés: ki adja meg a kereskedelmi minister által is hangoztatott szükséges és megfelelő anyagi eszközöket az ipar fejlesztésére? Ki lesz tehát az, a ki a magyar ipart megteremtheti ? (Halljuk!) A felelet, tisztelt képviselőház, igen egyszerű és könnyű: A feladatot csak az oldhatja meg, a kiben megvan reá az erő és a tehetség. (Halljuk ! Halljuk!) Ha a dolgokat vizsgáljuk, azonnal észre kell vennünk, hogy a mi társadalmunk sokkal kisebb és az úgynevezett tőkepénzeseink sokkal gyöngébbek, mintsem hogy képesek lehetnének a magyar ipar megalkotására. Akárhogy is vitatnók ezt az ügyet, más eredményre nem juthatunk, minthogy nem képzelhető, hogy a hazai ipar, állami, törvényhozási és a kormány meszsze szétágazó és tervszerű intézkedései nélkül létrejöhessen. Nagy megelégedéssel tapasztalhatjuk, hogy a kereskedelmi minister úr is ez elvnek hódol, mert az előttünk fekvő jelentésében az iparfejlesztés terén a feltétlenül szükséges nagyszabású aetiot hangoztatja, és pedig: a gyáripar terén új iparágak meghonosítását, fejlődésképes, régi iparágak fejlesztését és erősbítését; a kis ipar terén a szövetkezeti ügy előmozdítását, a kis iparosoknak segédgépekkel való ellátását; a házi ipar nagyobhmérvtí országos szervezését; az ipari szakoktatás terén a már fennálló intézetek s tanműhelyek fejlesztését és kiegészítését; KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. VIII. KÖTET. e mellett pedig új gyakorlati ipari szakiskolák, tanműhelyek és szaktanfolyamok létesítését, ezek számára tanerők képzését, gépek, minták és általában a jól szervezett szakoktatás által megkívánt felszerelés beszerzését. Mindezekkel az intézkedésekkel, t. i. a »szükséges rendszeres iparfejlesztési aetio« által, véli a minister úr az ínséget apasztani és a kivándorlást megakadályozni. És mindezeket a nagyszabású dolgokat, tisztelt képviselőház, évi 300 ezer forint csekély dotatio mellett! Hisz ha mi ezt létrehozhatnék évi 300 ezer forintnyi segély mellett, akkor mi igazi csodatevő emberek lennénk. (Igaz!) Hanem maga a minister úr is, midőn előterjesztésében hangsúlyozza, hogy az ipart csak bizonyos állami támogatás mellett lehet fejleszteni, egyúttal nyíltan kimondja, hogy mindezekhez anyagi eszközök szükségesek. Már pedig, tisztelt képviselőház, ezeket a feladatokat az előirányzott 300 ezer forintnyi, egy év alatt elköltendő dotatio segélyével elérni, minden emberi ész és tehetség mellett, véleményem szerint, lehetetlen. A kereskedelmi minister úr ugyan azt mondja, hogy előirányzatában azért nem vesz fel többet az országos ipar »rendszeres« fejlesztésére, mert számolni kíván az ország pénzügyi helyzetével. Legyen szabad reménylenem, hogy a kereskedelmi minister úr megengedi abbeli meggyőződésemnek kifejezést adnom, hogy az én felfogásom helyes, midőn én szintén az ország pénzügyi helyzeténél fogva, nagyobb összegeket óhajtok fordítani a rendszeres ipar fejlesztésére, mert az a hitem, hogy pénzügyi helyzetünket csak úgy tehetjük kedvezővé, hogyha az ipar fejlesztésére nagyobb összegeket fordítunk, melyek képesek behozni az országnak a busás kamatozást. (Ügy van!) Bevallom őszintén, tisztelt képviselőház, hogy én jobban tudnék örülni annak, ha a kormány 14 millió forintnyi kölcsönt venne fel a hazai ipar megteremtésére, mintsem hogy az ország pénzügyi helyzete« czímén 14 ezer forintnyi évi állami többletet mutat ki, mert én tökéletesen meg vagyok győződve arról, hogy, az az esetlegesen kölcsön vett és a hazai ipar megteremtésére czélszerüen befektetett 14 millió forintnyi pénzösszeg aránytalanul nagyobb hasznot hozna az országnak, mint az a 14 ezer forintnyi költségvetési felesleg. (Igaz!) Mindezekből kifolyólag bátran merem állítani, hogy a szükséges, rendszeres ipari actio, nagyobbszabású anyagi eszközök nélkül lehetetlen, s ezeket nálunk csak az állam hatalma nyújthatja. 18
