Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-144

144. oszágos fllés 1893. jannár 26-án, csOtfirtSkön. 127 feloldatott ugyan s a közösségi viszonyt megszüntették, de az osztály telekkönyvileg nem érvényesíttetett és így az állapotok jelenleg za vártabbak és rosszabbak, mint a törvény meghozatala előtti időben. Kötelességemnek tartottam mindezen hiányokat a t. belügyminister urnak és a t. háznak tudomására hozni egyrészt azért, mert nézetem szerint semmi sem állhat útjában annak, hogy egy hatásában ezélszeríítlen és hibásnak bizo nyúlt törvény módosíttassák, másrészt mert meg vagyok róla győződve, hogy kormányunk minden vidéknek érdekeit szívén hordja-s azokat előmozdítani törekszik. Ennek következtében kérem a belügyniimster urat, hogy az igazságügyminister úrral egyetértőleg a törvény módosítása iránt az intézkedéseket sürgősen megtenni szíveskedjék. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Schóber Ernő jegyző: Pap Géza! Pap Géza: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Alig merem magamnak a bátorságot venni arra, (Halljuk! Halljuk!) hogy a t. ház figyelmét igénybe vegyem, midőn az ezen, már úgyis túlságos széles mederben folyó belügyi vitában túlságosan igénybe vétetett, de ha mégis meg teszem, teszem azon indokból, mert azon tárgy iránt, a melyről szólani akarok, igaz és őszinte érdeklődéssel viseltetem. Ecsetelni óhajtanám a községi jegyzők qualificatiója elnyerhetésének kérdését, és rá szeretnék mutatni azon intézkedések szükségességére, melyeket én e részben megvalósítandóknak tartok. (Halljuk! Halljuk!) Azon hiányok és kifogások, melyek a községi jegyzői kar ellen felhozattak több részről, oly magyarázat ban részesültek, mintha ezen nem kellően teljesített hivatás magyarázatát nagyrészben csak a túlságos munkaelhalmozottságban találná. Az én felfogásom szerint a túlságos munkaelhalmozottság mellett egy főindokot képez a kellő ismerethiány is. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Kellő ismeret nélkül nem lehet valaki jó községi jegyző, és ma fennálló tanrendszerünk mellett nem nyújtatik mód egy községi jegyzőnek sem arra, hogy magát theoretice kellően kiképezhesse. Fennálló törvényes intézkedéseink s ministeri rendeleteink értelmében egy gyakorlati év a megkívántató kellék arra, hogy valaki a jegyzői vizsga letevésére a jogosultságot megnyerje. Az én nézetem szerint ez az egy gyakorlati év semmifélekép sem elegendő arra, hogy egy községi jegyző mindazokat a nemcsak gyakorlati, hanem elméleti ismereteket is elsajátítsa, a melyeket ő községe lakóinak érdekében kell, hogy érvényesítsen. [Igaz ! Úgy van!) Ma életben levő belügyministeri rendeletünk a községi jegyzők vizsgájára vonatkozó intézkedéseiben kiterjeszkedik községi életünk csaknem minden ágazatára. A községi jegyzők, a kiket a szigorlaton képesítetteknek nyilvánítanak, kellene, hogy ismereteit bírják az ország alkotmányjogának, az ország bírói, közigazgatási, pénzügyi hatósági szervezetének, a községek rendezéséről szóló törvénynek teljes ismeretét, az állami és törvényhatósági közigazgatásunk terén életben levő szabályzatokat, a katonai törvények és az igazságszolgáltatás terén a községi jegyző hatáskörébe utalt intézkedéseket, a közegészségügyieket és építkezésieket, nemkülönben a községi bíróságiakat. Ezek magában foglalják csaknem az összességét mindazon ismereteknek, a melyekkel a községi jegyzőnek bírnia kellene: de nincsen nekik megadva a mód, nincsenek meg az iskoláink arra, hogy a legjobb akaratú, a legtörekvőbb egyének is elsajátíthassák azon ismereteket. (Úgy van!) Hiányzik egy iskola, egy intézet, a mely kellő kiegészítését kellene, hogy képezze azoknak a gyakorlati ismeieteknek, a melyeket különben egy községi jegyző ma köteles megszerezni. (Úgy van!) A községi jegyzői tanfolyam szervezése érdekében több ízben megtétettek a kellő lépések, hívattak öszsze enquét-ek, meghallgatták a gyakorlat és az elmélet embereit, de az eredmény abban culminált, bog}', mert a szervezet igen széles alapokra terjeszkedett, megsemmisült az egész intézménynek az életbeléptetése. Felfogásom szerint mindazon jogi ismeretekre, a melyekre egy magasabb közigazgatási tisztviselőnek szüksége van, egy községi jegyzőnek nincs szüksége. Nincs szüksége nevezetesen azon elméleti ismeretekre, a melyek az ő hatáskörét, az ő ismereteinek színvonalát meghaladják. Ilyeneknek tartom én az egyházjogot, a politikát .... Linder György: A politikára szüksége van a korteskedéshez! Pap Géza: .... a statistikát, a nemzetgazdaságot. Mindezek oly ismeretek, melyekkel nagyen szép és előnyös, ha egy községi jegyző bír, de okvetlenül szükségesnek nem tartom, hogy azokkal bírjon. Meg is mondom mindjárt, hogy miért? Ha mindezeket a tudományágakat felöleljük a jegyzői ismeretek körébe: akkor a theoreticus ismeretek elsajátításának idejét oly hossziíra nyújtjuk ki, hogy miben sem fog különbözni e tekintetben a magasabb közigazgatási tisztviselőtől, már pedig ennyit egy községi jegyzőtől megkívánni nem lehet. Akkor, t. ház, midőn egy közigazgatási gyakornoknak, egy megyei szolgabírónak megadjuk a módot arra, hogy először elméleti ismereteket sajátítson el és ezek alapján szerezhesse meg a szükséges praxist, akkor egy kisebb műveltségi fokon álló községi jegyzőnek nem adjuk meg a módot arra, hogy theoreticus ismereteit tudományos alapon szerezze meg. Ez szükséges intéz-