Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.
Ülésnapok - 1892-144
14A. orsságos Blés 1893. dő szerint kihalásznak; míg ellenben ha a mentés az egyesületre bízatnék és az egyesület a Duna különböző pontjain elhelyezné egyéneit: nyilvánvaló, hogy megfordítva lenne az arány és nem 5°/o-je mentetnék ki a szerencsétleneknek, hanem talán legfeljebb 5°/o-je veszne oda. Még azt is bátor vagyok a t. belügyminister űr figyelmébe ajánlani, hogy egyenesen a mentőegyesületre kellene bizui az őrültek elszállítását úgy itt a fővárosban, mint a vidéken. Csak nem régiben olvashattuk, hogy miképen járnak el az őrültek elszállításával? Két dedectiv kimegy botokkal és ha a szerencsétlen ellenáll, összetörik, mintha közönséges rablógyilkos volna, így történt ez, a mint a napokban olvashattuk, Schenk eseténél is. Ez, azt hiszem, elég ok arra, hogy hozzájáruljak Horánszky Nándor t. kép viselőtársam indítványához. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Méltóztassanak megengedni, hogy a napokban a közegészségügy rovatánál tett némely indítványomat ujolag kiterjeszkedkessem. Hieronymi Károly belügyminister: Hi szén azt már letárgyaltuk! Kováts Józsefi Azért kívánom ezt tenni, mivel több kérdést vetettem fel, a melyeknek egyikére sem volt szíves a t. belügyminister úr válaszolni, sőt indítványaimat illetőleg sem volt szíves engem megnyugtatni. Felvetettem ugyanis azon szerencsétlen, apátlan, anyátlan gyermekek ügyét, a kik a városligetben és itt a városban kóborolnak s azt a kérdést intéztem a t. minister úrhoz, hogy nincsen-e a rendőrségnek utasítása arra, hogy az ilyen szerencsétlen gyermekeket összefogdossa és az emberiségnek megmentse? Erre uézve nem méltóztatott a t. minister úr engem megnyugtatni. Felvetettem szerencsétlen kisdedeink érdekében, kiket a diphteritis ezer és ezer számra pusztít, hogy méltóztatnék azt a honvéd főorvost, dr. Borst oda kiküldeni, a hol az a járvány legjobban dühöng. Erre sem méltóztatott felelni. Fölvetettem továbbá azt is, hogy méltóztassék oda hatni, hogy az orvosi kar legalább egyöntetűség járjon el az ily bajoknál. Ennek nagy alapja van; mert felolvastam a »Pesti Hirlap« 18S9. márczius 4-iki számát, a hol az orvosi kör maga azt mondja, hogy ma már a kiválóbb orvosok a carbolsav mérget kitörülték az orvosi listáról. Ebből tehát azt kell feltételezni, hogy még vannak, a kik használják. Erre sem méltóztatott válaszolni. Továb 1 . á fölvetettem a körorvosokat illetőleg azt az eszmét, hogy a megyék rendezése alkalmával annyi körorvost kellene kinevezni a mennyi föltétlenül sziik-éges és őket oly díjazásban részesíteni, hogy tisztességesen megélhessenek. Azt is elmondottam, miként kívánnám naár 26-án, cslítSrtökBn* J 23 ezt elérni: hogy t. i. azon községekre, melyek megbírják, rá kell a költségeket octroyálni, de ama községek körorvosi díjait, a melyek ezt meg nem bírják, fizesse az állam. Felhoztam azt is, hogy a külön díjazás alól a szegényebb nép, zsellérek, napszámosok föltétlenül fel vol nának mentendők. Mindezekre szintén nem kaptam választ. Fölhoztam azt is, hogy a költségekre úgy lehetne alapot teremteni, hogy a gyógyszertárak engedélyezését bizonyos díjak lefizetéséhez kellene kötni — esetleg önértek útján — úgy, hogy a legkisebb községek gyógyszertáráért is legalább egy-két ezer forint, a fővárosbau és nagyobb városokban pedig 30—40, sőt 50.000 forint folynék be. Mind e dolgokat nagyon természetesen azért hoztam fel, hogy a i. minister űr ezekre nézve némileg megnyugtató nyilatkozatot szíveskedjék tenni. T. ház! Nem tartom magamat a ház első rendű szónokának, nem is vagyok az, sem a vezérférfiak közé nem számíthatom magam, de midőn mint az ország egyik szerény napszámosa itt kötelességemet teljesítem, nagyon természetesen megvárhatnám azt, hogy a t. minister úr kérdéseimre válaszoljon s engem és a közöuséget megnyugtatni kegyeskedjék. (Úgy van! a báloldalon.) A t'pnapi napon történt, hogy tán nem ily nagy horderejű kérdésben — mert a t. ministerelnök úr úgyszólván bagatell dolognak tüntette fel a nemzeti színek kérdését — álláspontját igenis nagy odaadással védelmezte. Az előadottaknál fogva azt hiszem tehát méltányos azon kérésem, hogy a dolgokat újból is a t. minister úr figyelmébe ajánljam. A tételt különben elfo-gadom. (Helyesés a baloldalon.) Hieronymi Károly belügyminister: T. ház! Teljesen osztozom abban a méltánylásban, melyben Horánszky t. barátom a mentőegyesület működését részesítette. Tudomásom van róla, még pedig közvetlen tapasztalásból, hogy mily hasznos szolgálatokat tett e társulat a főváros területén. Hajlandó vagyok a jövő évi költségvetésben ezen egyesület segélyezésére nagyobb összeget felvenni, (Helyeslés.) természetesen feltéve, hogy az ország pénzügyi viszonyai megengedik, és n pénzügyminiter úr is hozzá fog járulni. Beőthy Ákos: Meg ha a minister űr ott lesz azon a helyen! (Derültség bal felöl.) Hieronymi Károly belügyminister : Természetesen ez a legelső feltétel; ez oly természetes, hogy nem szükséges külön megemlíteni. A tételnek mostani felemelésére Horánszky Nándor t. barátom indítványt nem tett, azonban figyelmembe ajánlotta, hogy kísértsem meg más úton, nem azon budgettétel keretébon, a. mentőié*
