Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-144

S 22 1**. országos fllés 1808. január 2ti án, csfitBrtSkon. tásánál fogva, a mely betöltés végett reá vár, egyikét képezi ama humanitárius intézményeinknek, a mely a kiváló figyelmet méltán megérdemli ; meri köztudomású dolog, hogy ez az egylet akkor nyújt szerencsétlen embertársainknak segélyt, midőn azok végső kétségbeeséssel küzdenek és úgyszólván élet halál közt vannak. Ezen mentő-egylet anyagi helyzete, miként tudomásomra jutott, kritikussá vált annyiban, a mennyiben azoknak a fájdalmas kívánalmaknak és igényeknek, a melyeknek ellátása reá vár, anyagi erők hiányában további segély nélkül ma már eleget tenni képtelen. Ha már most azon eset következnék be, hogy ez az egylet működését a kellő anyagi támogatás hiányában vagy épen nem, vagy nem kellő mérvben tudná teljesíteni, abban az esetben okvetlenül vagy az államra, vagy a fővárosra hárulna a kötelesség, hogy egy ilyen intézményt bármily áldozattal is felállítson. Tehát az államot illetőleg még anyagi fontossággal is bír az a körülmény, hogy a t. kormány ennek az egyesületnek a sorsát állandó figyelemmel kísérje. Én a pénzügyi bizottságban megkértem volt az akkori belügy mini ster urat, hogy a mennyire teheti, ég a mennyire a körülmények engedik, ezen egyesületnek pénzügyi zavarán kellő támogatással lehetőleg segítsen. Akkor a volt belügyminister megígérte azt, hogy habár nyomban nem is, de a jövő évi költségvetésben gondoskodni fog arról, hogy ez az egyesület kellő anyagi támogatásban részesüljön. Ez alkalommal nem akarok olyszerű indítványt tenni, hogy az a segélyösszeg, mely a mostani költségvetésben fel van véve, hudgetszerűleg felemeltessék, mert nem szeretek eltérni attól a princípiumtól, hogy a mennyiben az feltétlenül szükségessé nem válik, itt a házb n "Aj költségvetési tételek, vagy emelések ne indítványoztassanak, azonban már ez alkalommal is kettőre kívánom a t. belügyminister úr szíves figyelmét felhívni. Az egyik az, hogy a folyó évben is, a melyben már benne vagyunk, és a melynek költség-előirányzatát most megállapítjuk, valami úton-módon gondoskodjék arról, hogy ez az egyesület a lehetőség határáig menő további segélyezésben részesíttessék, a másik az, hogy a jövő évben azonban, az általam felemlített szempontokra és érdekekre való tekintettel, méltóztassék a költségvetésbe nagyobb tételt beállítani, hogy ennek az egyesületnek áldásos működése lehetővé váljék, és ne jusson az egyesület abba a kényszerűségbe, hogy kénytelen legyen működését vagy beszüntetni, vagy oly mérvre szorítani, a mely mérvben az a fenforgó fájdalmas igényeknek meg nem felelhet. (Helyeslés.) Horváth Ádám jegyző: Kováts József! KovátS József: T. ház! Ez a rovat ismét csak arról győzött meg engem, hogy közösügyes állapotunkban arra vagyunk kárhoztatva, hogy úgy életünket, mint vagyonunkat ama nagy molochnak ott a Lajthán túl liferáljuk. Méltóztassanak csak ezt a rovatot megtekinteni, és azt hiszem, nem lesz senki, a ki ha elfogulatlanul ítél, nekem igazat ne adna. Vegyük pl. mint Horánszky Nándor t. képviselőtársam előhozta, a mentő-egyesületet. Ennek az egyesületnek a neve: Budapesti önkéntes mentő-egyesület. Ez az egyesület azonban nemcsak a főváros lakosságának áll rendelkezésére, hanem az ország bármely lakosainak, a kit itt a fővárosban vagy a közel vidéken baleset, szerencsétlenség ér. Tehát már ebből az indokból is méltó volna az egyesület arra, hogy az állam segélyezésben részesítse, még pedig sokkal nagyobb segélyezésben, mint a mi e czímen fel van véve. Ugy vagyok értesülve, hogy az egyesület hosszú évek során át minden évben kérelmezett a kormánynál; de eddigelé soha egy fillért sem kapott. Most fel van véve segélyezésére 2000 írt, melyet oly csekélységnek tartok, hogy az az egyesület czéljainak valóban nem felel meg. Ha összevetjük a budapesti mentő-egyesület viszonyát a bécsi mentő egyesületével, mit fogunk látni? Azt, hogy ott maga az uralkodó a legutóbbi évben is 5000 frt segélyt utalványozott. Ezenfelül ott vannak a főherczegek, a kiknek egyike sem vonta ki magát; ott van a kormány, mely nemcsak hogy bizonyos összeggel segélyezi évenkint, hanem a múlt évben sorsjátékot is engedélyezett, a melyből magából 19.000 frt tiszta hasznot merített az egyesület. Pedig nemcsak a közönséges utczai szerencsétlenségeknél, nemcsak a gyárakban és építkezéseknél előfor dúló szerencsétlenségekből kifolyó eseteknél fejt ki e társaság hasznos tevékenységet, hanem tudjuk, hogy a legutóbbi időben, a kolera-járvány alatt mily megfizethetetlen óriási szolgálatot tett az országnak. (Igás! Úgy van! bal felől.) Nézzük meg mi történik a vasúti baleseteknél és a tömeges szerencsétlenségeknél, a hol csak ezen egyesület segélyével lehet sikeresen eljárni. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) De a mentőegyesület még nem felel meg teljesen czéljának: szükséges volna, hogy ezen egyesület a főváros különböző pontjain hordágyakat helyezne el, úgy, amint az Parisban és Londonban van. Szükségesnek tartanám továbbá, hogy a mentőegyesületre bízassanak a dunai mentések. (Helyeslés bal feläl.) Méltóztatnak tudni, hogy körülbelül 300-ra rúg azon szerencsétlenek száma, a kik a főváros határában részint önhibájukon kívül a Dunába esnek, részint szándékosan ugranok oda és mi az eredmény? Az, hogy körülbelül 5°/o azoknak száma, a kiket ez